Biztosan feltűnt Nektek, hogy bő másfél hónapja nem posztoltam itt a blogon, csak a Facebookon és az Instán vagyok aktívan jelen. Pedig eszméletlen sok (jó) dolog történik ám a háttérben, így most csepegtetek belőle itt is Nektek!

Az egyik legfontosabb, ami most minden estémet, éjszakámat és hajnalomat leköti az az új otthonom vagyis a Juditu home 2.0 felkutatása. Az előzményekről ITT írtam. Ez gyakorlatilag minden egyebet felülír, ez van most abszolút fókuszban. Millió szálon futtatom a projektet, számos ingatlanos bombáz a jobbnál-jobb (valójában rosszabbnál-rosszabb) ajánlatokkal, és amikor nem az ingatlanhirdetésekben vagyok nyakig elmerülve, akkor nappal megyek és járom a környéket, nézem a lakásokat, mérek, kalkulálok, tervezek, agyalok és döntöm magamba a sokadik kávét.

Eddig egyetlen ingatlanos az, aki kicsit elrugaszkodva a hagyományos ingatlanos „szempontoktól” egész jól ráérzett arra, amit valójában keresek. Erről az egészről külön bejegyzést fogok írni, amint megtaláltam álmaim otthonát… Úgy értem, ami a keretemből is futja, haha. Egyébként nagyon élvezem az egészet, izgalmas, ahogy a preferenciák alakulnak bennem hétről-hétre…

De persze dolgozni is kell ugyebár, „lapátolni a milliókat”, pláne, hogy ezt az egész dolgot egyedül csinálom. És akkor itt röviden tisztáznám is, hogy nem költözÜNK, csak költözÖM ❤️  Saját (és családi) elhatározásból magamnak keresek egy olyan lakást, ami egyben a munkahelyem is lesz (ahogy a mostani), és egy olyan hely, ahol terveim szerint rengeteg új otthonszépítő ötletet tudok majd Nektek átadni. Szóval nyomom a munkát: a tanácsadást, a magazint, a fotózást, stylingot, stb…

Egyébként Életem egyik legjobb időszakát élem, úgy érzem mostanra ért be valami, aminek már nagyon kellett és most nem is a karrierről beszélek, mert az jó ideje sínen van már. Valahogy belül kattantak helyére a dolgaim. Korábban hajlamos voltam mások vágyait előtérbe helyezni, és emiatt a saját dolgaimat sokszor elnyomtam. Hiba volt. 2015 eleje óta viszont elindult valami folyamat (vagy elindítottam?) és azóta sokkal jobban tudom, mikor kell érvényesíteni az akaratomat a saját érdekemben. A 2015-ös évemről egyébként ITT írtam, a 2016-ról pedig ITT. Nem vagyok a másokon átgázoló típus, de a tárgyalástechnika, az adott helyzetben való határozott fellépés és jó döntés sok dologban lendített előre az utóbbi időben… Na meg a lelkesedésem, a bájos mosolyom, és az ártatlan tekintetem, ezeket se felejtsük ki a képletből, haha, viccelek.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nekem nincsenek rossz napjaim, vagy nem bántanak meg, nem törik össze aljas módon a szerelmes kis szívemet. De bizony, sőt, a lelkem mélyén képes vagyok teljes mértékben belehalni bizonyos történésekbe, és ez általában magányos, földönfetrengős, sírós napokban nyilvánul meg. Bármiről is legyen szó, irtóra fáj az elengedés, a lezárás, olyankor is, amikor én lépem meg. Na de,  ismerem már magamat annyira, hogy pontosan tudom, adott idő után, miből, hogyan álljak fel és megrázva magamat éljem tovább az Életemet. Hasznos dolog a tudatosság és az önismeret. Azért kicsit félek belegondolni, milyen lesz majd elhagyni a Juditu lakot, ha itt az ideje, lesz itt még sírás a nappali közepén a fehérre festett parkettán…

Január elején nagy reményeket fűztem a 2017-es évhez, és hát mit ne mondjak, még csak két hónap telt el, de ha csak annyi történne egész évben, mint ami eddig, már az is bőven elég lenne!

Hamarosan jövök a részletekkel!