Hosszú idő óta ez az első olyan év végi poszt, ami nem azzal kezdődik, hogy mennyire kemény évem volt és már megint hullafáradtan estem be a karácsonyfa alá! Nem-nem, ez az év más volt, mint a többi: Életem egyik legjobb időszaka van mögöttem.

Ez persze nem  azt jelenti, hogy békésen, nyugodtan és sok pihenéssel telt, sőt, nagyon is pörgős és eseménydús volt és nem is feltétlenül mindig arról szólt, hogy minden klappol. De nagyon jó érzés visszatekinteni és a sokszor nehéz (vagy kegyetlennek tűnő) döntéseim is előrébb vittek anyagilag és érzelmileg is.

Szakítással indítani az évet elég nehéz dolog, bár azt gondolom, hogy egy elválás mindig fájdalmas, bárki is mondja ki először, hogy viszlát. Aki tud olvasni a sorok között, az levehette a posztjaimból, hogy Borostással 3 és fél után elváltak útjaink. Nem, nem volt ajtócsapkodás és a tányérok sem repkedtek…békében, szeretetben, könnyek között mondtunk búcsút egymásnak, és azóta is jóban vagyunk, sőt dolgozunk is együtt. Nem csak nekem, hanem szerintem neki is jót tett az elválás, bár ha most ezeket a sorokat olvassa, lehet, hogy méltatlankodva rázza a fejét, hogy hülyemacska, már megint mit zagyvál össze-vissza 🙂

Egyedül maradtam a lakásomban, innentől kezdve megint E/1-ben írtam a bejegyzéseket (ami egyébként jónéhányatoknak feltűnt, és jól esett, hogy hiányoltátok Borostás morgóUrat). Szóval itt maradtam egyedül a lyukacsos szürke falakkal, ahol korábban a közös képeink/cuccaink voltak.

Egyszerűen nem bírtam így létezni, úgyhogy vettem egy hatalmas levegőt és nekiugrottam a lakásnak! Első lépésben kicseréltettem az elektromos vezetékeket, majd átfestettem a falakat és elkezdtem átfazonírozni a nappalit!

A januári tervekről ITT olvashattok, a vezetékek cseréjéről és az új falszínről pedig ITT. Viszonylag hamar – egy hónap múlva – új stílusban pompázott a lakás központi része, úgy gondoltam, hogy a dolog nagyrészén már túlvagyok, erről ITT írtam.

Közben persze dolgoztam is, két festékréteg között szakmai úton voltam Frankfurtban, fotóztam, videóztam a brand menedzseri munkámat nyomtam. Erről csak időnként teszek említést, de a poszt végén még visszatérek rá.

Márciusban elkezdődtek az Otthon a kertben tavaszi forgatásai, amiben örömmel vettem részt, hisz imádok forgatni! Ezekben az adásokban először – a hideg miatt – egy belső teret tuningoltunk fel diy megoldásokkal és zöld növényekkel, erről ITT olvashattok.

Aztán jött a húsvét, és végre meglett Életem első autója. Az igazság az, hogy jogsim érettségi óta van, de mivel Budapesten lakom egy köpésre a belvárostól és többnyire itthon végzem munkám, így nem nagyon kell furikáznom. De azért egy kicsikocsi sosem árt, most már nem bringával, hanem Fábiánnal járok az Obiba :P.

Közben folytatódtak a tv-s forgatások is, Márkkal már kültéren, egy óbudai balkonon zöldítettünk! Ezeket az egynapos projekteket imádom, mert bár az előtte lévő napokban biztonsággal rá lehet készülni, de a helyszínen mindig van olyan nem várt tényező, ami miatt izgalmassá válhat a helyzet, hogy átadásra tényleg elkészülünk-e? Erről az adásról ITT írtam.

Aztán Anna Barátnőm kicsábított Brüsszelbe, hogy az amúgy szuper adottságokkal rendelkező teraszukat kicsit kicsinosítsam. Irtó vagány három nap volt, imádtam kint lenni, az ottani barkácsáruházból beszerezni az alapanyagokat, kicsit ez is olyan volt, mint a Térnyerők vagy az Otthon a kertben, csak most a repülő indulásáig kellett elkészülni! Erről az élményemről ITT olvashattok.

Ezután lefutottam Életem első félmaratonját, és hogy még véletlenül se ilyen kis mezei 21 km-rel kezdjem, nekifutottam a Pécs-Orfű távnak, ami egy szolid (iszonyúalattomos) 350 méteres szintkülönbséget is tartalmaz, persze hegynek felfelé! Sikerült, csúcs élmény volt, 2016-ban is megcsinálom 😉

Közben „szerelem” jött és ment, és egy „barátság” is csúnya véget ért, de valahogy azt éreztem mindennek akkor került pont a végére, amikor épp itt volt az ideje.

Így van ez, fel kell ismerni és el kell engedni azokat a dolgokat, amikért nem tudunk tenni és/vagy csak elvesznek az Életünkből. Megint kicsit többet tanultam az emberi viselkedésről és még többet magamról.

Elmorzsoltam jónéhány kis könnycseppet, majd fogtam a szivacshengeremet és azzal a lendülettel végig is gurítottam a dobogót és a nappali padlóját. Ez egy nagyon hasznos parkettafestős bejegyzés lett, amit ITT olvashattok el.

Ezzel párhuzamosan Dremel videókat forgattam, úgyhogy amikor épp nem a festéktől voltam maszatos, akkor a bokáig érő fűrészporban szambáztam. Erről csak facebookon adtam hírt, mert egyszerűen sem időm, sem energiám nem volt arra, hogy mind a tíz (amúgy jópofa) projektet befotózzam és bepöytögjem a blogra.

Viszont a videócsatornámon az összes videót megtaláljátok ezzel kapcsolatban, úgyhogy ha szerettek barkácsolni, akkor mindenképpen kattintsatok IDE.

Ez a forgatás a strapás munka ellenére lelkileg nagyon jót tett nekem, sokmindenben kaptam vissza a hitemet egyetlen őszinte emberi beszélgetés által…

Eközben otthon olyannyira élveztem a nappali új stílusát, hogy elkapott a vágy, és muszáj volt tovább tolnom a festőhengert az előszoba irányába! Ezt a munkát viszonylag gyorsan lenyomtam, pedig elég siralmas volt a kiinduló állapot:

Erről ITT nézhettek meg még több fotót. Nagyon elszánt voltam, hamar végeztem a járólap festéssel, aminek az előnyeiről és a hátrányairól részletesen is írtam ITT.

Baromi látványos lett az átváltozás, végre fény és némi elegancia költözött az előszobába is:

További fotókat és az erről szóló bejegyzést ITT találjátok.

Közben beköszöntött a nyár, amikor csak tudtam leruccantam a Balcsihoz a Barátnőimmel, csupa pozitív élménnyel lettem gazdagabb, és nagyon jó embereket sodort a Sors az utamba, amiért csak hálás lehetek. Ha pedig épp nem a strandon süttetem a hasam, akkor a mini erkélyemen hűsöltem egy pohár fröccsel és amikor nem dolgoztam, akkor a Barátaim jöttek át egy jó beszélgetésre…

…vagy épp szórakoztatni:

A nyári Fröccs Teraszról ITT olvashattok bővebben. Ahogy teltek a hónapok a hajam egyre rövidebb (és szexibb, haha) lett, nagyon bírom ezeket a bohókás, hol erre, hol arra rakoncátlankodó tincseket. Nem igazán kell vele foglalkozni, kb. 5 perc alatt be lehet lőni, még akkor is, ha hajvasalóval rásegítek a a hullámokra. A 6 hetente való fodrászkodást ez a fazon viszont igényli, de az az igazság, hogy én magam is, mert nagyon szeretem a fodrászomat, Dórit, így ez mindig jó program számomra.

Aztán eljött az ősz és újból a nyakamba szakadt a sok munka. Eddig mindig marha büszke voltam arra, hogy mennyi mindent tudok parallel módon nyomni, de az az igazság, hogy mostanában egyre kevésbé szeretem ezeket a cunamiként egyszerre rámzúduló munkaprojekteket. Szóval ezt is okosabban, megfontoltabban csinálom már, és lekopogom, működik.

Szeptemberben elkezdődtek az Otthon a kertben őszi forgatásai, amiben néhány adás erejéig megint ott szorgoskodtam Márk oldalán. Az egyik kedvencem a Parti a kertben volt, ahol – kivételesen – nem a növényekre, hanem mindenféle jópofa diy partidekóra helyeztük a hangsúlyt.

Erről a forgatásról ITT írtam részletesen, érdemes elolvasni.

Két forgatás között a Nagy DIY Könyv fotózásán voltam. Ezek nagyon pörgős napok voltak, de szuper lett a végeredmény, remélem, már mindenki beszerzett magának a könyvből egy saját példányt. A könyvről ITT olvashatjátok a bejegyzésemet.

Közben az erkélyemet is kipofoztam az őszi szezonra, mert annyira szeretem ezt a nyavalyás kis 2 nm-t, hogy még a hidegebb időszakban is szívesen ülök ki ide egy forró itallal. Az ehhez kapcsolódó posztot ITT olvashatjátok el részletesen.

Ezalatt a konyhán is agyaltam, úgy voltam vele, hogy ha már ennyi minden megújult a lakásban, miért éppen ez maradjon ki? Úgyhogy először megterveztem (ITT), majd még az ősz folyamán legyártattam a bútort, amit ITT meg is nézhettek.

A konyhába kerülő diy dekorációkat viszont áttolom 2016-ra, ha mindent elsütök idén, még a végén nem lesz témám jövőre 😛

Az idei év utolsó tv-s forgatásán sikerült jól megfáznom, mert irtó hideg volt és mi még mindig kültéren nyomtuk a műsort Márkkal. Maga a projekt egyébként nagyon színes és vicces lett, erről is beszámoltam ITT.

Egyébként ezek a forgatások a feszített tempó ellenére mindig szuper hangulatban teltek, megállás nélkül repkedtek a poénok, rengeteget nevettünk, azt hiszem, az idei munkáim közül ez volt a kedvencem. Ennek örömére készítettem is egy összefoglaló minivideót:

A szabad hétvégéimen bolhapiacozni jártam illetve Garázsvásárt szerveztem, mindkettőt rendszerint Anyukámmal. Anyuval nagyon jó érzékkel találunk rá kincsekre, ez nem csak közös kikapcsolódás, de amolyan hobby is számunkra.

Ezeknek a vásároknak – akár eladóként, akár vásárlóként van jelen az ember – van egy különleges atmoszférája, amit én nagyon szeretek. Az emberek közvetlenek, beszélgetnek, ismerkednek, sztorizgatnak, együtt teáznak, kávéznak, miközben 1-2 menő tárggyal (vagy épp némi bevétellel) is gazdagabbak lesznek.

Petra Garázsvására volt ilyen szempontból a csúcs, erről ITT írtam, ez a fotó náluk készült:

Aztán eljött a november, az év számomra legkedvesebb hónapja, mert ekkor ünneplem a saját szülinapomat és immár 6 éve a blogom elindulását is! Erről ITT írtam, az alkalomra sütött kedvenc sajttortám receptjét pedig ITT találjátok!

Itt azért ismét történt olyan negatív esemény, amit valószínűleg sosem fogok elfelejteni (olyat kaptam az arcomba, mint még soha), de ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez is csak ahhoz segített hozzá, hogy könnyebben tudjam kizárni az Életemből azokat a dolgokat, amik nekem bármilyen módon kárt okoznak. Ez elég önzőnek is tűnhet kívülről, de ehhez tényleg csak ennyit tudok hozzáfűzni:

Ahogy említettem, nem volt minden kerek ebben az évben sem, de minden jó, ha a vége jó, ugyebár. Közben meghívást kaptam a Ridikül c. műsor forgatására, vicces, hogy a kimondott szavaknak mekkora ereje van! Ugyanis Viki Barátnőmmel épp egy adást néztünk, és azon morfondíroztunk, hogy ideje lenne már engem is vendégül látniuk…hát nem kellett sokat várnom a meghívásra 😀 Ha netán lemaradtatok volna, az adást most megnézhetitek ITT.

Fotó: Harsány Dávid

Azt hiszen nagyjából ezek voltak a legemlékezetesebb, legkiemelkedőbb – publikus – események ebben az évben (a magánéletem romantikus pillanatait és piszkos kis részleteit majd megírom máskor, amikor már 80 és a halál között leszek, de már most tudom, hogy az az iromány bestseller lesz 😂).  Persze még számos olyan munkám volt, amiről nem tettem említést, mert már nem vágnak a profilomba és ezekkel a jövőben fel is hagyok.

Ezek közül egyet azért kiemelnék, a poszt elején említett brand menedzseri munkámat. Valójában minden eddigi aktivitásom mellett majdnem három éven át az volt a feladatom, hogy a Pentart márkát közelebb hozzam a felhasználókhoz. Azt biztos láttátok, hogy időnként én is használom a blogon a termékeket, de azt valószínűleg kevesen tudjátok, hogy az összes online megjelenésük mögött is én vagyok (Facebook, Youtube, Blog). Szuper dolog és nagyon büszke is vagyok arra, amit felépítettem, de most jött el az a pont, ahol tisztán látom, hogy most már kizárólag a saját bizniszemmel kell foglalkoznom és erre kell minden energiámat összpontosítanom.

Rettentő nehéz volt ez a döntés, mert soha ilyen jó üzleti partnerem nem volt még, ugyanakkor azt éreztem, ha ugyanezt az erőfeszítést a saját brand ügyében tenném, sokkal inkább a korábban választott utamon maradnék/lennék. Az ilyen típusú döntéseimre időnként még megkapom, hogy meggondolatlanok és felelőtlenek, én viszont pont az ellenkezőjét gondolom: nagyon is jól átgondolt és felelősségteljes döntések ezek, amiket persze anyagi szempontból is mérlegelek, de a saját lelki békém és az egészségem ebből a szempontból még előrébb vannak. Sokmindenről képes vagyok lemondani, de a saját boldogságomról nem.

and LOVE WHAT YOU DO!

Nem fogom egyenként felsorolni azoknak a nevekeit, akiknek ebben az évben akár szakmailag, akár emberileg köszönettel tartozom, ők úgyis pontosan tudják, és valószínűleg éppen ezeket a sorokat olvassák 💜

Köszönöm Nektek, hogy továbbra is itt vagytok nekem, hogy szeretitek a blogomat és azt, amit csinálok! Remélem, hogy jövőre még ennél is több érdekes tartalommal és inspirációval tudok Nektek szolgálni, úgyhogy maradjatok velem és kövessetek továbbra is itt, valamint a Facebookon és az Instagram oldalamon.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!