Tavaly ősszel egy workshopon próbáltam ki először a STIHL egyik akkumulátoros láncfűrészét. Már akkor tudtam, hogy előbb-utóbb érdemes lesz beszereznem a faház kerti munkálataihoz ezt a remek kis masinát, amivel nem csak gyorsabb, de tényleg egyszerűbb és hatékonyabb a munkavégzés.

A worshopról ITT írtam korábban a blogon. Alaposan körbenéztem a STIHL illetve a STIHL nemzedékek oldalán, valamint megnéztem Márk ehhez kapcsolódó videóját (ITT) is és mérlegelve az igényeimet végül az MSA 120 C-B típusra esett a választásom. 

Egyrészről mert könnyű (mindössze 2,7 kg a tömege), másfelől alacsony a zajszintje, emiatt nem kell pl. fülvédőt felvennem és a környéket sem zavarom túlságosan a favágás ideje alatt.

A kertkaputól felfelé haladva, főleg a kerítés menti részeken nagyon sok elszáradt, vagy kiálló és így balesetveszélyes kisebb-nagyobb faágat kellett végre hatékonyan kezelésbe vennem. Korábban a kézifűrésszel ez elég hosszadalmas és fáradtságos időtöltés volt, 2-3 ág lefűrészelése után általában fel is adtam a dolgot. 

Most viszont abba sem akartam hagyni a fűrészelést, haha. De tényleg, folyamatosan gyártottam a faág halmokat:

A gép maga ergonómikus kialakítású, kétkaros fogantyúval, így biztonságosan lehet használni. 

Én a vékonyabb ágak mellett kb. 15 cm átmérőjű fatörzseket is daraboltam, amihez ez a típus tökéletes, de akinek ennél sokkal vastagabb faanyaggal van dolga, az mindenképpen nagyobb teljesítményű gépet válasszon. 

Egyébként a vágási felület is nagyon szép, biztos, hogy fogok majd faszeleteket legyártani dekorációnak, alátétnek. Mármint amikor a fő feladatokkal végeztem, mert most azokkal szeretnék elsősorban haladni.

Az akkumulátor típusától függően a fűrész egy feltöltéssel kb. 40-55 percig üzemképes folyamatosan. 

Franci már alig várta, hogy végre lemerüljön a gép és játszak vele a kertben. 

A nap vége felé közeledve tüzet raktunk az esti vacsorához. A kövekből kialakított tűzrakó hely remekül funkcionál, pont olyan a maga egyszerűségében, mint amilyennek tavaly ősszel megálmodtam (ITT).

Persze, hiányzik, hogy társasággal (családdal, barátokkal) üljük itt körbe, de bízom benne, hogy idén, ha nem is mostanában, de nyáron ismét együtt lehetünk.

A kert pedig addig is szépül, én pedig ebből tudok most a leginkább feltöltődni testileg, lelkileg.

A bejegyzés támogatója: