A kőrisnek van egy meglehetősen invazív fajtája, ami úgy nő nálam, mint a gomba. Pontosabban főleg a kert alsó, erdős részén, ezért rendszeresen húzogatom ki a még gyenge gyökerű sarjakat, az erősebbeket viszont már csak kimetszeni vagy kivágni lehet. A levágott részek általában darabolva mennek a komposztra, de most megláttam ezekben is a dekorációs lehetőséget.

Rengeteg kőris ág gyűlt össze a tisztogatás során, az 1-2 cm átmérőjűeket elkülönítettem egy kupacba. Az volt ugyanis a tervem, hogy ezekből az ágakból készítek egy olyan kosarat, amit mindössze zsinór tart össze, pl. jutazsineg, vagy egyéb természetes anyagú madzag. Persze, így teherbírásra nem alkalmas, de nem is az volt vele a célom, hogy fát hordjak benne. Sokkal inkább az, hogy néhány szép őszi növényt elhelyezzek benne, ezzel is színesítve az október-novemberi időszakot a kertben. 

Nos, a metszést most is a  STIHL ASA 20 akkumulátoros metszőollóval csináltam, akár csak a fagyal metszését még márciusban ITT.

A méretre vágásban is nagy segítségemre volt, pikk-pakk legyártottam a kosárhoz szükséges darabokat:

  • 11+2×5 db 35 cm hosszú ágat (a kosár alja, és a két rövidebb oldala) Ø kb. 1.5-2 cm
  • 2×7 db 45 cm hosszú ágat (a kosár hosszabb oldalai) Ø kb. 1.5-2 cm
  • 2 db 90 cm hosszú ágat (a kosár fülei) Ø kb. 1 cm

A méreteket egyébként úgy határoztam meg, hogy az egymáshoz rögzítés után egy 29×37 cm-es (csöpögtető)tálca beleférjen majd. Első lépésként 1-1 hosszabb darabot helyeztem el, és erre kezdtem el keresztbe felkötözni a rövidebb elemeket.

Jó erősen kellett kötözni, hogy stabil legyen ez a megoldás. Persze, aki szeretné, az dróttal is dolgozhat, vagy csavarral, de nekem most a 100%-ban természetes alapanyagból való összeállítás volt a célom. 

Miután a keresztlécek rákerültek, elkezdtem felfele haladni. Először egy-egy hosszabb oldal, majd egy-egy rövidebb oldal jött, mindent erősen megcsomózva a végektől pár cm-re. 

Amikor az összes ág a helyére került, még egyszer alaposan átkötöztem a sarkokat, ezúttal már felülről lefele haladva.

Végül szintén kötözéssel rögzítettem fel a kosár füleit. Itt mindenképpen érdemes egy olyan ágat választani, ami kellően rugalmas, így szépen hajlítható.

A kosár aljában elhelyeztem a tálcát, és ezen rendeztem el a növényeket: krizantémot, kálmost (aminek a nevével most találkoztam először), veronikacserjét, hangát, csarabot, és egy kis kúszó angyalszőlőt (ha jól emlékszem).

A végeredmény egy színes, mutatós kis kosárka lett, amit most a kertben raktam le a pihenőrész mellett, de természetesen teraszon, erkélyen, lépcső mellett, a bejárati ajtóhoz közel is nagyon dekoratív megjelenésű.

A decemberi időszak megkezdése előtt a növényeket elültetem a kertben, a helyüket a kosárban pedig tobozok fogják felváltani. Akkor majd keresek egy végleges helyet neki, ahol a természetben néhány év díszelgés után szépen lebomolhat majd…

A bejegyzés támogatója: