Egy ideje rakosgattam a nappalimban egy retro, kopott, de szerkezetileg jó állapotban lévő négy lábú puffot, hogy majd egyszer rendberakom. Na, ennek most jött el az ideje!

A régi kárpit ki volt kopva, de a lábai egészen jól néztek ki. Mondjuk a lakásom színeihez, és az anyaghoz, amit elképzeltem rá, egyáltalán nem passzolt, úgyhogy végül a teljes átfazonírozás mellett döntöttem!

Első lépésként a régi rozsdás szögeket távolítottam el… Nincsen kárpitos bontó szerszámom, de csípőfogóval, harapófogóval, időnként kalapáccsal nagyon jól meg lehetett oldani a dolgot.

Rengeteg por és kosz jött ki a kárpit alól, úgyhogy folyamatosan ütögettem, paskoltam, majd porszívóztam, hogy tényleg semmi ne maradjon benne. A régi szivacs felső, piszkosabb rétegét is jobbnak láttam eltávolítani. A régi kárpitot egyébként érdemes megtartani sablonnak az új kárpit könnyebb kiszabása miatt, de ez annyira koszos volt, hogy inkább rögtön megszabadultam tőle. Ezután jött a lábak csiszolása:

A fényes lakkréteget a multicsiszolómmal és 80-as csiszolópapírral simán el tudtam távolítani, utána 160-assal még átmentem rajta. Ezt persze kézi csiszolásssal is meg lehet csinálni, de úgy jóval tovább tart.

Újabb alapos portalanítás után jöhetett az alapozás. Ehhez a Poli-Farbe vízzel hígítható univerzális töltőalapozóját használtam. Az alapozók általában a felület apróbb hibáit (repedéseket, mélyedéseket, réseket) kiemelik, nem azok elfedésére szolgál. Ez az alapozó viszont az itt-ott előforduló egyenetlenségeket kitölti, eltünteti, így pl. nem kell külön fatapaszt használni ezeknek a kisebb hibáknak a korrigálására. Ráadásul gyorsan szárad (hurrá!) és nagyon jól csiszolható felületet képez. Azt azért még hozzátenném, hogy bár a régi szögek helyei az újrakárpitozás során nem fognak látszódni, én azért azokat kijavítottam fatapasszal, ahogy azt kell.

Az alapozó száradása után, kicsit megcsiszoltam a felületet – ezt már csak kézi csiszolással – majd újabb portalanítás után jöhetett a fedőréteg. Ehhez ugyanazt a selyemfényű zománcot használtam, amit korábban a fém agancsom lefestésére is, ITT.

Az a tapasztalatom, hogy fa felületen gyorsabban szárad a festék, de így is ki kell várni a 24 óra teljes száradást, hogy újrafesthető legyen. A felvitelhez ecsetet és hengert is használtam, hogy szép egyenletes legyen a festékréteg.

Ezután jöhetett az utolsó fázis, a házi kárpitozás. Ehhez rákerült egy új szivacsréteg, majd egy vastagabb flíz is, amit elektromos kapocsbelövővel rögzítettem. A flíz azért jó, mert ezen sokkal szebben lehet majd a rákerülő anyagot elsimítani, és kevésbé lesz sérülékeny. Természetesen ezt kézi kapocsbelövővel vagy szöggel is meg lehet oldani, de az elektromossal mindez gyerekjáték, nekem sok munkámat könnyítette meg.

Nos, miután a flíz is szépen a helyére került, jöhetett rá az új kárpit! Már az elejétől kezdve tudtam, hogy milyen anyagot szeretnék rá, és biztos voltam benne, hogy az Ikeában lesz is. A textilosztályon viszont csak feketét találtam abból a típusból, amit elképzeltem, de nem estem pánikba, mert a Fynd osztály már többször volt megoldás az ilyen jellegű dolgokra is. Ott rendszeresen vannak kirakva párnahuzatok, kanapéhuzatok, mindenféle egyéb textilek, rendszeres túrok magamnak valami kincset! És persze, hogy ott várt 2490,- Ft-ért egy Klippan kanapéhuzat (új áron 10.000,-), aminek pont olyan a színe és a textúrája is, amit megálmodtam.

Úgyhogy kiszabtam (egy sima téglalap a szabásminta), rásimítottam, kapcsokkal rögzítettem és majdnem kész is! Az utolsó momemtum, hogy a széleknél a ráhajtásokat szépen összehúztam tűvel, cérnával, ahogyan az az előző kárpitnál is meg volt oldva.

És kész is:

Nekem nagyon tetszik, és aminek külön örülök, hogy a szürke Klippan huzatból még jókora darab maradt, úgyhogy valószínűleg lesz majd belőle párnahuzat is. Sőt, a négy éve kárpitozott hálószobai ágyvégemet (ITT) is szívesen megújítanám ebből.

Ha tetszett, nézd meg egy korábbi puff átalakításomat is, ITT.