Az új lakásomban igyekszem mindent a lehető legpraktikusabban kialakítani, főleg tárolás tekintetében. Az alapelvem az, hogy semmi ne legyen feleslegesen szem előtt, de ha bármire szükség van, akkor könnyen hozzá lehessen férni. Így kerültek az óráim és az ékszereim a falitükör mögé.

Maga az ötlet nem saját, hisz az Ikea áruházban évek óta kapható zsanérral kiegészített falitükör (régen Stave, most Nissedal néven), de a megvalósítás abszolút egyedi, nem bogarásztam hozzá a Pinterestet. Ráadásul, abból dolgoztam, amit itthon találtam, úgyhogy azt is mondhatom, hogy egy fillérembe sem került.

Ez tehát a kiindulási állapot:

Első lépésként kijelöltem a tükör takarásától számított 2-2 cm-rel beljebb eső részt és Pentart dekorfestékkel lefestettem.

A széleknél szabad kézzel húztam az ecsetet, de aki nem gyakorlott a festésben, annak érdemes kimaszkolni a jelölt részt.

Miután a festés megszáradt, a széleket körberagasztottam fekete dekortapasszal. Éppen volt annyi, ami körbeért, huhh.

Ezt követően a zsanérokat és a tükör hátulját támasztó pántokat Pentart dekor zománcfestékkel színeztem át feketére, ami egy rétegben is tökéletesen elfedte a felületet. Szerencsére ezek a pántok kicsit elállnak a tükör hátuljától, így pl. fülbevalók felakasztására tökéletesek.

Az ékszerek felakasztásához felhasználtam azokat a kis mdf rudacskákat, amik tulajdonképpen szegőléc sarokillesztések, de véletlenül többet vettem belőlük – és mivel visszavinni soha semmit nem szoktam -, így pont kapóra jöttek.

Ezekbe kalapáccsal ütöttem képakasztó szögeket (azért ilyen szép a színük). Ez a kis mdf hasáb természetesen helyettesíthető vékony, méretre vágott és festett lécekkel, a szögek helyett pedig lehet csavaros kampókat is használni. Én maradtam ennél a megoldásnál, amiket csavart helyettesítő Pattex Super Fix ragasztóval rögzítettem a felületre.

A szöges akasztók mellett néhány kampót is a falba kalapáltam, ezekre kerültek az órák.

A nyíló tükör oldalát is kihasználtam. A fent említett sarokpánt festés mellett készítettem két kis „polcocskát” is. Ezeket 5 mm-es fehér habkartonból sniccerrel vágtam ki és egy magasabb peremmel kiegészítve egyszerűen beragasztottam a a helyére. Itt azért figyelni kell, nehogy ütközés legyen a falra akasztott dolgokkal! A habkarton felső élére ragasztottam egy púder színű dekortapaszt is, amitől kicsit szebb a megjelenése, és eltakarja a vágott habkarton keresztmetszetét.

A kis polcocskákba belevágtam bársonnyal borított puha szivacsokat, amiket az ékszeres dobozaimból szedtem ki, és kis csíkonként illesztettem a helyükre (kétoldalas ragasztószalaggal rögzítve).

A perem éppen akkora, hogy nyitáskor a gyűrűk véletlenül sem tudnak kicsúszni.

Az ékszerek mellett a könyvemben szereplő egyik képem is helyett kapott itt, ezt még a Netprinternél nyomtattam ki, írtam is róla ITT.

Összeségében ezt hoztam össze, kb. 4-5 óra alatt úgy, hogy közben fotóztam is, szóval ennél rövidebb idő alatt is el lehet készíteni.

Nekem azért viszonylag kevés ékszerem van (mármint Barátnőimnél, ügyfeleimnél ennek sokszorosát látom), amik kényelmesen elférnek itt, de még van hely bőven, szóval ékszermániásoknak is ajánlott! Rendezett, átlátható megoldás, az nyakláncok, karkötők nem gubancolódnak össze, nem porosodnak.

A kis mdf hasáboknak még a teteje is ki van használva, erre fektetem a finomabb, vékony karkötőimet.

Nagyon kevés nyakláncom van, azokat oldalra lógattam a festett pántra.

Ennél jobb „ékszeres szekrényt” el sem tudok képzelni magamnak, ha egyszer elköltözöm, a tükröt és ezt a falrész is viszem magammal, de a kis mdf elemeket mindenképpen, haha.

Ezzel a gondolattal be is csukom a tükröt és lezárom ezt a posztot, remélem kedvet kaptatok hozzá!