Még tavaly variáltam át a konyha felé vezető közlekedő azon oldalát, ahol korábban a barkácscuccaim és a takarítószereim voltak egy függöny mögé rejtve. Igazából csak megcseréltem két helyiség funkcióját és emiatt kicsit át is szabtam a dolgokat. 

De kezdjük az elejéről, mert az előzményekkel együtt lesz kerek ez a barkács-projekt is. Amikor 5 éve tavasszal ideköltöztem, akkor a kamrából gardróbot csináltam (ITT) a közlekedő egyik feléből pedig némi szétbombázás után egy olyan tároló részt, ahol a festékeim, szerszámaim, barkácsdolgaim és a takarításhoz szükséges eszközeim kényelmesen és jó átláthatóan elférnek (ITT).

Ez jó darabig így működött, de amikor a faház is bejött a képbe, akkor nagyon sok festéket és a szerszámaim egy részét oda vittem, ezáltal picit szellősebb lett itt a hely. Később, mikor Franci hozzámkerült, megfelelő helyet kellett találnom a nagy kiszerelésű zsákos kutyatápnak. Bár hozzáteszem, nem kizárólag száraztápon él a kutya, sőt. A lényeg, hogy nem volt ennek a nagy zsáknak hely. Így adta magát, hogy a gardróbot kitelepítem a kamrából, és olyan tárolót csinálok belőle, ahova a barkácsdolgok, a takarító eszközök, a létra, vasalódeszka, és a kutyatáp is kényelmesen befér.  Egyébként ennek a résznek a felső polcaihoz nem nyúltam hozzá, továbbra is itt vannak a az utazós bőröndök, hátizsákok, szezonálisan vagy nagyon ritkán használt holmik.

Így viszint a közlekedőbe kerültek a kabátok, valamint a cipők, táskák, amik egy jó darabig ideiglenes akasztókon, állványokon, polcokon voltak elhelyezve. Mivel nem annyira szeretem, ha bármi elöl/szem előtt van, ezért amit csak lehetett mielőbb zárt ajtók mögé kívántam. 

Vettem egy 80 cm széles, 40 cm mély Ikea Platsa szekrényt – amilyen a hálóban is van, ITT – bepolcoztam, tettem bele két kihúzható drótkosarat, és ez a kabátok kivételével mindent elnyel. Mivel itt kicsi a mélység az sajnos szóba sem jöhetett, hogy a kabátokat is ajtók mögé rejtem. Maradt hát a nyitott rúd+vállfa, mint megoldás az adott szezon gyakran hordott kabátjaihoz.

Ezt végül egy kihúzható, rugós zuhanyrúddal oldottam meg, amin korábban a függönyök lógtak itt egy-egy oldalon. 

Két dolgot kellett vele csinálni: méretre vágni (ez kézi fűrésszel is egyszerűen ment) , és úgy kitalálni a rögzítést, hogy az valóban elbírjon akár több kabátot is, pl. ha vendégek jönnek és az előszobai fogason elfogy a hely. Merthogy ez a befeszítős mód valójában tényleg csak a zuhanyfüggönyökhöz és lenge függönyökhöz tökéletes. Mivel ezeknek a rudaknak a végén eltérőek a gumitappancsok méretei, ezért összepárosítottam két ugyanolyan méretet két rúdról.

Azt találtam ki, hogy kicsit megfaragom őket sniccerrel, hogy így a rúd „bele tudjon majd ülni” fix rögzítés után. 

A szekrény oldalához egyszerűen odacsavaroztam az egyiket, a falhoz pedig tipli+csavar segítségével rögzítettem a másikat. 

A kivágást persze úgy fordítottam, hogy ne látszódjon, szóval nem is teljesen felfele áll, inkább kicsit ferdén hátrafele.

Miután minden stimmelt, már csak a kabátokat kellett ráakasztani vállfán. És ez bizony nem szakad le, szépen és biztonságosan tartja azt a 4-5 vállfát, amin elférnek a (téli)kabátok.

Tavasszal ezek a kabátok mennek be a hálószobai szekrénybe, ide pedig jöhet a farmerkabát, a kardigán, a széldzseki és a blézer, de csak azok, amiket egy héten többször is viselek. 

Összegezve tehát a mosókonyhai résszel együtt (ITT) a korábban függönyökkel elrejtett oldalak, most nyitottabbá váltak, és terveim szerint ehhez jó darabig nem is szeretnék már hozzányúlni.  

De hát, tudjuk a mondást, ember tervez…