Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a történés az életemben, amit csak érzelmekkel átitatott szavakkal tudok leírni. 2009. november 1. az első – saját alkotásomat bemutató – bejegyzésem volt a blogon, és akkor még nem is sejtettem, hogy ez az első lépés milyen hosszú úton indít el.
Az elmúlt 15 évben számos dolog történt velem. A munkámban, a magánéletemben, a testemben, a lelkemben, a szívemről nem is beszélve, és egyébként sokkal, de sokkal távolibbnak érzem a kezdeteket, mint 15 év. Ha ennyi minden belefér másfél évtizedbe, akkor mi minden áll még előttem, te jó ég!
Sosem gondolkodtam azon, vajon meddig fogom írni ezt a blogot. Csak elkezdtem írni, és hónapról hónapra hol sűrűbben, hol ritkábban töltöttem fel a tartalmakat. A kezdeti években mindig nagy jelentőséget tulajdonítottam a blogszülinapos évfordulóknak, volt élő videó, nyereményjáték, torta, csinnadratta és miegymás.
Az elmúlt néhány évben kicsit szerényebben, elcsendesedve éltem meg ezeket az időszakokat, és nem azért, mert nem tulajdonítottam neki jelentőséget, csak valahogy ez esett jól. Tavaly mondjuk konkrétan ki is ment a fejemből, erről ITT írtam. Visszaolvasva ezt a tavalyi posztot, valahogy most is hasonlóan vagyok a dolgokkal, mármint az online jelenléttel, és a fizikai valóságban való létezéssel. Előbbiből kevesebb, utóbbiból több az igényem, és aki személyesen is ismer, az pontosan tudja, mennyire szeretem megtölteni a napokat, legyen szó munkáról, pihenésről, vagy közösen eltöltött időről. Épp a minap írtam a barátnőmnek, hogy nem szeretem úgy álomra hajtani a fejemet este, hogy azt érzem: „na ez a nap kuka”. Ettől persze még előfordul, de az nem mondható el rólam, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy ne így legyen. Csak hát nem mindig én irányítom az élet dolgait.
Visszatérve a blogra, jóleső érzés, hogy ebben a felgyorsult világban ez a felület nem sodródott el mellőlem, nem csúszott ki a kezeim közül, még akkor sem, amikor úgy éreztem, kevésbé vagyok motivált írogatni, pláne DIY projekteket csinálni, azokat lépésről lépésre dokumentálni. Volt olyan is, hogy egyszerűen a sok munka miatt nem tudtam foglalkozni a bloggal, vagy szerződésben kötötték ki, hogy adott DIY témákról fél évig nem posztolhatok (ezt ma már nem hagynám), vagy csak egyszerűen letörték a szárnyaimat, amiket időbe telt újranöveszteni. Ezzel együtt mindig jött valami új, friss történés az életemben, mint pl. a panel lakásomból való elköltözés (ITT és ITT), és az új otthonom megtalálása (ITT), vagy a faház, amit egyáltalán nem terveztem (ITT írtam az ide vezető útról), mégis megvalósult. Ezek a változások, események a blog vérkeringését is időről időre serkentették, mindig volt miről írnom, vagy beszámolnom. A 15 év azt is eredményezte, hogy sok szempontból tapasztaltabb, érettebb lettem, és bár folyamatos változásban (reményem szerint fejlődésben) vagyok, nagyjából 40 éves koromtól érzem azt, hogy jó úton járok a világnézetemet és magamat illetően. Persze, ezen az úton is vannak nagyon rázós szakaszok, hegymenet, hajtűkanyar, szakadék biztonsági kötél nélkül, véresre tört sarkak, sodródás, ugyanakkor ezek is kellenek ahhoz, hogy a virágos rétet, a tópartot, az erdőt, a friss levegőt is élvezni tudjam. Ettől lesz kerek és egész minden, és nem attól, hogy mindig minden a helyén van, bár alapvetően törekszem arra, hogy a dolgaimat egy biztonságos mederben terelgessem, csak hát ahogy említettem, ez nem csak tőlem függ. Az elmúlt pár évben megfogalmazódott bennem, hogy amire nem tudok hatással lenni, azt egyszerűen el kell fogadni, amire viszont igen, azért mindent érdemes megtenni. Már csak azért is, mert ha nem is sikerül, azért az megnyugtató érzés, hogy én mindent megtettem, nem rajtam múlt.
Nahát, mindig elkalandozok a lényegről, a blogról és a szülinapjáról. Az elmúlt 15 évben a WordPress szerint több, mint 600 bejegyzés látott napvilágot, és ahogy nézem, 15 vázlatom is van, ami azt jelenti, hogy ezek elkezdett, de soha be nem fejezett posztok. Talán érdemes lenne átnéznem őket, és vagy leporolni vagy kidobni a kukába, mint az utóbbi időszakban néhány dolgot.
15 év statisztikáit megvizsgálva csokorba gyűjtöttem nektek a TOP 5 legnépszerűbb bejegyzést, ha van kedvetek, olvassátok őket újra, mert lehet, hogy ennyi év távlatából is találtok bennük olyan információt, ami akár most is jól jöhet.
A blogon egyébként idén januártól valamilyen kódhiba miatt nem működik a komment szekció, meg ez-az időnként beakad, ezekkel mindenképpen foglalkoznom kell. Talán most, hogy többet leszek a négy fal között, és nem tudok kimenekülni a kertbe, ennek is nekiülök…
A blogszülinap alkalmából idén egy „15 kérdés – 15 válasz” videót is készítettem, aki esetleg lemaradt volna erről az ITT megtekintheti a facebookon.
Végezetül pedig szeretném nektek megköszönni azt a sok kedves szót, visszajelzést, amiket az elmúlt hosszú években megosztottatok velem. Jó érzés látni, hogy az évek alatt ilyen hálás olvasóközösségem alakult, akik szeretettel veszik mindazt, amit én időről időre megosztok az online térben. Igazán hálás vagyok nektek, ezt remélem, tudjátok.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnék a 15 éves blogszülinap alkalmából a fent említett videón és a most írt blogszülinapi poszton kívül kedveskedni nektek, vagy akár csak néhányatoknak. Már nincs nyereményjáték, nincs kuponkód nálam, mégis azért jó lenne, ha legalább néhány olvasónak örömet tudnék szerezni valamilyen módon, ami hozzám és az általam képviselt szemléletmódhoz kapcsolódik.
Nem olyan régen posztoltam nektek arról facebookon, hogy a fenntarthatóság jegyében barátnőkkel, közeli ismerősökkel gardróbvásárt tartottunk, ahol egészen más minőségben leltünk egyedi, preloved kincsekre, mintha mondjuk üzletben vásároltunk volna. Némi ropogtatnivaló mellett, kávéval, vagy éppen üdítővel, pezsgővel a kezünkben bevetettük magunkat a ruhákkal, cipőkkel, kiegészítőkkel ízlésesen berendezett „lakásbutikba”, ahonnan a hangulatfények és a halk zene sem hiányozhatott.
Nők, lányok, hölgyek egymással beszélgetve, közben ruhákat próbálva töltöttek el együtt egy kis időt úgy, hogy közben a külvilág minden zaját, búját-baját kizárták, és átadták magukat ennek az élménynek. Volt aki csak egyetlen, régóta vadászott kincset lelt, és volt olyan is, aki jól megpakolt szatyorral távozott.
Az esemény olyan fantasztikusan jól sikerült, hogy erre való tekintettel szerveztünk még egyet, ami nem is olyan rég nálam zajlott, erről egy kis videó is készült, amit nemsokára meg is osztok facebookon.
Az esemény ismét nagy sikert aratott, ezért megkértem a barátnőimet (akiknek a ruháit napokig vállfáztuk, hajtogattuk, pakoltuk), hogy hagyják itt a holmikat még egy darabig… Még sok szép darab van, és hát azóta is érkezett még bála, haha.
Hogy miért gondoltam, hogy jó ötlet 2-3 hétig akadálypályát csinálni az otthonomból kerülgetve az állványokat, dobozokat, ruhatornyokat? Talán most már sejthetitek, hogy az a gondolat született meg a fejemben, hogy a blogszülinap alkalmából maximum 15 főt szívesen látnék nálam a fent leírt hangulatban. Tisztában vagyok vele, hogy nem tudok mindenkinek kedvezni, hiszen sokan messze laktok. És az sem biztos, hogy az általam meghirdetett időpont megfelelő lesz, de én most ezt tudom ajándékként adni néhány főnek.
IDŐPONT: 2024. november 9. szombat 15:00-16:30
HELYSZÍN: BP., XIV. kerület (pontos címet a résztvevőknek küldök majd)
Kérlek titeket, hogy ezt nagyon figyelmesen olvassátok el:
JELENTKEZÉS MÓDJA: A Juditu facebook oldalon figyeljétek majd a fent említett videót, és az alatt kommentben írjátok meg, hogy:
„Miért jönnétek el szívesen erre az eseményre?„
Lehet az a fenntartható szemlélet az öltözködésben, a személyes találkozás, a DIY lakás megtekintése, az ingyen kaja-pia (haha), a kiszakadás a mindennapi mókuskerékből, vagy bármi, ami titeket ebben az egészben mozgat, megszólít, hív. Kérlek titeket, hogy csak az írjon kommentet, akinek ez az időpont biztosan megfelelő, és el tud jönni, hogy senki mástól ne vegyük el a lehetőséget. Őszintén szólva elképzelésem sincs, hányan fognak jelentkezni, ha jóval többen, mint 15 fő, akkor valószínűleg fortunára bízom (tehát nem a sorrend számít majd), hogy kik tudnak eljönni, és ennek megfelelően legkésőbb november 8-án véglegesítem a résztvevők neveit, akiket erről üzenetben is értesítek.
Gondolom, azt nem kell írnom, hogy ez az esemény nem a férfi olvasóknak szól, ezúton is köszönöm megértésüket.
Szóval, figyeljétek a facebook oldalt, mert hamarosan kikerül a lakásbutikos videó, ami alatt lehet komment formájában jelentkezni!
Hozzászólás