Minden alkalommal, amikor a kültéri kanapén ücsörögtem a mellette lévő betonláda peremére tettem a csészémet, poharamat. Csoda, hogy egész szezon alatt csak egyet törtem el… Ezentúl viszont nem kell tartanom attól, hogy a finom itóka leborul, mert végre van hova raknom.
Sokféle felkérésem volt már a blog lassan 10 éves pályafutása alatt, de tárlatvezetésre még sosem invitáltak. Egészen mostanáig. Október 11-én ugyanis a Városligeti fasoron álló villában fogok a megszokottól eltérő, szubjektív tárlatvezetést tartani.
Lassan két és fél éve lakom itt, és még csak most jutottam odáig, hogy a mosdó fölé végre tükör kerüljön. Nem, nem lustaságból, csak valahogy a fürdőszoba felújítását a többi helyiség kipofozása mindig beelőzte…
Van a kertemnek egy olyan pontja, ami a függőágyban pihenve szem előtt van, és nem kifejezetten nyújt szép látványt. Ezért kitaláltam, hogy készítek egy klassz korlátot, amivel kicsit elviszem a fókuszt erről a részről.
A pinceajtó fehérre festésekor felkerült egy új kilincs, sőt, egy klassz szarvasos akasztó is, amire fontam egy szép – picit ünnepi hangulatú – koszorút. Mutatom máris a részleteket.
Amíg a pinceajtó festékrétegei száradtak, pihenésképpen a konyhát kezdtem el festegetni. Na, nem az egészet, csak azt a részt, ahol szükségesnek éreztem…
Az elmúlt majdnem két évben vettem olyan termékeket is a Praktikerben, ami nem barkácsalapanyag, mint pl. szerszám, festék, faáru, vagy csavarok, hanem kifejezetten lakberendezési kiegészítő vagy háztartási eszköz. Mostanra egy jó kis posztanyagra való gyűlt össze belőlük.
Naptár szerint vége van a nyárnak, de az időjárás még igen kegyes hozzánk. Bár az éjszakák hűvösek, a reggelek pedig meglehetősen csípnek, de nappal jó meleg van, olyannyira, hogy még napozni is lehet.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
