Sokféle karácsonyfám volt már: hagyományos vágott fenyő, kicsi földlabdás verzió, vagy éppen összeszerelhető mű, de olyan is előfordult, hogy a télikertben nevelt kis tujámat díszítettem fel az ünnepekre. Idén először viszont saját magam raktam össze a fenyőfát, méghozzá a faháznál fellelhető “alapanyagokból”.

Az ötlet onnan jött, hogy a faháznál van egy csodaszép terülő borókám (kúszó fenyőként, kúszó tujaként is ismert), amivel az elmúlt években már többször dekoráltam az ünnepi időszakban. Kora tavasszal is szoktam metszeni, de ilyenkor a tél elején a lemetszett ágakból csodaszép ajtókopogtató koszorút lehet kötni, vagy jól mutat “girlandként” is felkötözve.

 

A boróka – mint minden örökzöld – vágva is sokáig megtartja szép zöld színét, de persze pár hét alatt ez is kiszárad, valamennyit a tartásából is veszít, de alapvetően, ha nem maceráljuk, nem kezd el potyogni magától. Csak a lebontásnál…

Szóval abban már ősz óta biztos voltam, hogy a dúsan növő borókából fogom levágni a leendő fenyőfa ágait:

Múlt héten le is vágtam nagy, közepes, és kisméretű ágakat, majd egy nagy szatyorban elhoztam és kiraktam a télikertbe. Majdnem egy hétig szomorkodott a szatyorban, ugyanis közben lebetegedtem…

Az ágak rögzítéséhez az ötletet egy fél zsák beszáradt fagyálló csemperagasztó adta…

Ezt kb. 3 éve vettem a Praktikerben a teraszon mozgó járólap elemek visszaragasztásához, és mindenféle kisebb kültéri rések kitöltéséhez. Hiába tartottam a pincében zacskóban, azért csak sikerült megszívnia magát nedvességgel, így egy masszív kőtömbbé állt össze. Azon agyaltam, hogyan lehetne ezt mégis felhasználni úgy, hogy ne kelljen elvinni egy hulladékudvarba leadni, csak azért, mert beszáradt.

Először zsákostul párszor odacsapkodtam a földhöz és gumikalapáccsal is megütögettem az oldalát. Kisebb darabokra esett, volt, ahol még egészen porszerű volt, de már nem olyan finom por, mint amikor a zacskót megbontottam. Gondoltam, kipróbálom, ha esetleg egy sűrű lyukú fém szitán átrostálom/lereszelem, akkor hátha még tudom használni hobbi célokra, mert kültéri csemperagasztást a tartósság kérdése miatt már biztosan nem mernék bevállalni vele. Mindezt egyébként még nyáron csináltam, és mivel megtapasztaltam, hogy kiválóan működik “hobbibetonként”, ezért is voltam biztos most a dolgomban.

Szóval a szita és egy megfelelő védelmet nyújtó kesztyű segítségével finom porrá alakítottam a darabos részeket. 

A kesztyű tényleg fontos, ez a csemperagasztó, amilyen ártalmatlanak tűnik azért rettenetesen ki tudja szárítani a bőrt, sőt, le is szedheti a felső bőrréteget… 

Ami még fontos, hogy érdemes mindezt kültéren, de legalábbis nem a lakásban csinálni, mert a művelet során keletkező finom por szépen ráül mindenre. Én a télikertben csináltam, nyitott ablakoknál, de még így is mindenfele szállt a por…

Ezután fogtam és folyamatos kevergetés mellett vízhez adagoltam a finom port .

Amíg pihent a tejföl sűrűségű massza, addig leragasztottam belülről egy régi műanyag kaspó alján a lyukakat. 

Majd ráraktam a radiátorra, beleöntöttem a masszát (csak félig, nem kellett a tetejéig!), és pont a közepébe beleállítottam a 140 cm hosszú seprűnyelet (valójában szerszámnyél, többféle méretben kapható).

A nyél függőlegesen tartásához egy gyorsszorítót használtam, amit az ablak kilincséhez szintén ragasztószalaggal rögzítettem. 24 óra száradást követően a csemperagasztó világos szürkére és kőkeményre száradt, a nyél pedig pont olyan egyenesen és stabilan állt benne, ahogyan vártam. Huráá! A megkötött ragasztó pedig pont olyan súlyos, hogy nem tud majd felborulni sok-sok ággal sem. 

Ezután következett a fő rögzítő eszköz, a madzag. Ebből kötöttem egy-egy erősebb karimát is a nyél felső részére, hogy amikor ide is kötök ágakat, ne csússzon le, legyen ami megtartja a nyélen.

Az ágakat viszont alulról kezdtem el behelyezni. Pontos leírást nem tudok mondani, hiszen minden ágnak másmilyen volt a formája, sokszor úgy kötöztem, ahogyan éppen kijött.

Ami viszont biztos, hogy a legalső két nagyméretű ágat V alakban helyeztem a nyél köré, tehát közrefogták és ezeket erősen oda is kötöttem. 

Ezután az alsó nagyobb, terebélyesebb ágakat csak be kellett tűzni a már rögzítettek közé úgy, hogy a vágott szárak alja a kaspóban volt (tehát mintha vázába rakosgatnám a növényeket). Aztán fogtam egy-egy ágat, és függőlegesen kötöttem a nyélre elöl ás hátul. 

Így a nyél és a függőleges szárak közé is be tudtam tűzni szép ágakat. Ha valamelyik nem akart szépen állni magától, azt madzaggal a nyélhez megerősítettem. Ahogy haladtam felfele, egyre könnyebb volt, hiszen egyre kisebb ágakkal kellett dolgoznom.

Az egy zsáknyi boróka ág éppen elég volt, hogy végül egy 170 cm magas formás karácsonyfa összeálljon belőle.

Végig kesztyűben és hosszú ujjú pólóban dolgoztam, ugyanis a boróka nagyon szúrós, itt-ott még így is pöttyös lettem. Kis pihenő után rákerült az izzósor és a díszek is. 

A szokásosnál kicsivel kevesebb díszt raktam rá, hogy ne húzzák le az ágakat. A borókának a fenyőkhöz hasonlóan nagyon finom gyanta illata van, amit az egész lakásban lehet érezni, imádom. Lehet, hogy két hét múlva már nem fog ilyen szépen állni az összes ága, de majd meglátjuk. 

A legjobb az egészben, hogy egy árva fillérembe sem került ez a szép fa, teljes mértékben környezetbarát, és a nyél a kaspóval együtt minden évben újra és újra használható lesz. Persze, a műanyag kaspót még bele lehetne tenni egy fonott kosárba, és lehetne a nyél összecsavarozható is, hogy használaton kívül még kisebb helyet foglaljon a pincében, de az már a pro verzió, haha. Mivel az elkövetkező években is ilyen épített fát szeretnék, így lesz időm fejleszteni ezt a kezdeti verziót.

Az ünnepek végén az ágak egyenként leszedhetőek, mennek vissza a zsákba és le a faházhoz a komposztálóba, ahova amúgy is kerültek volna metszés után. És mielőtt felszisszenne valaki, hogy örökzöld és gyantás, és nem mehet a komposztálóba. De bizony, mehet vegyes komposztálóba, ITT van hozzá egy cikk a sok közül, de a kertészmérnök barátaim is teljes mértékben megerősítettek ebben. Nyilván, célszerű feldarabolni és szépen elteríteni az ágakat… 

Annyira tetszik ez a megoldás, hogy jövőre szerintem a lépcsőházba is csinálok egy-egy kicsike karácsonyfát a lépcső két oldalára. Néhány borókaág, madzag, egy kis kaspó, egy bot, és persze egy adag beszáradt, ámde újra értelmet nyert csemperagasztó.

A bejegyzés támogatója: