Az idei nyár kedvence lett számomra a konyhaablak alatt elhelyezett egyedi ültetőasztal. Sokkal egyszerűbben összeállt, mint azt korábban gondoltam, amikor még csak vágyakoztam egy ilyen növényes asztalka után..

Pár hete futott át az agyamon, hogy milyen praktikus dolog lenne egy ültetőasztal, amin nem csak ültetni lehet, de akár fűszernövényeket tárolni, gyökereztetni, és könnyen elérni rajta azokat a legfontosabb eszközöket, amik a növényekkel való bíbelődéshez kellenek, mint pl. ültetőlapátot, kesztyűt, metszőollót, kaspókar, stb. 

Először az interneten kerestem készen vásárolható darabokat, és nagyjából 15-50.000,- Ft-ig volt is bőven kínálat, de a legolcsóbb, legegyszerűbb változatért nem adtam volna 15 ezret, ami viszont igazán tetszett, azért meg szintén erős túlzásnak éreztem volna közel 50 ezret kicsengetni. Gyorsan le is tettem arról, hogy kész verziót vegyek és gondoltam veszek inkább használtan egy pelenkázóasztalt pár 1000 Ft-ért, amit majd valahogyan átbuherálok ültetőasztallá. Még mielőtt lecsaptam volna egy kiszemelt darabra Anyukám említette, hogy van az a fémtálcás cucc a sufnijukban, amit még Márkkal együtt készítettünk egy Green Team c. tv műsorba, kell nekem?

És akkor állt össze a fejemben, hogy ez lesz a megoldás az ültetőasztalra, legalábbis a tetejére mindenképpen. Ez a fém tálcás elem egyébként egy „plantárium” része volt, mutatok is néhány kivágott filmkockát a műsorból, és magáról a plantáriumról:

A közepén egy mutatós bonsai növénnyel, kavicsokkal, kövekkel, és Márk kedvencével: led világítással:

Maga a váz akácból készült, amit pár év múlva Apukám átalakított kerti – madáritatós – asztalkává. A keményfa anyagnak és a lenolajkencének köszönhetően kiválóan bírta az időjárás viszontagságait, az utóbbi 1-2 évben viszont már csak a sufniban pihent.

Az alsó elemet a szomszédomtól kaptam, ami egy teljesen sima, egyszerű, kezeletlen fenyőpolc.

Én lepődtem meg teljesen, amikor összerakva a kettőt, szinte tökéletesen passzoltak méretben:

A fenyőpolc felső, kiálló elemén viszont az alutálca felült, így ezt mindenképpen le kellett vágnom. 

Néhány gyors nyisszantás a dekopírral, a szélek lecsiszolása csiszolószivaccsal és már készen is voltam az alsó elemmel.

Az akác keret túlnyúló, egymásba süllyesztett végeit szintén dekopírral vágtam le, ami viszont így már szétesett.

Ezért alulról lapos sarokvasakkal és csavarokkal rögzítettem őket újra egymáshoz. Előfúrni nem kellett, a csavarbehajtó simán tette a dolgát még a keményebb fában is. Amúgy korábban az volt a tervem, hogy a tálcát a szemközti oldalon levágom, lehajlítom és akkor olyan lesz, mint a készen kapható ültetőasztalok. Végül azonban maradt a tálcás jelleg, később leírom, miért.

A korábbi – függőleges elemeket is tartó – hosszú bútorösszekötő imbuszcsavarok helyett szerelésből megmaradt rövidebb verziókat használtam. Ezeknek így nem igazán van már rögzítő funkciója, de a korábbi lyukakat szépen eltakarják. 

Festéshez ezúttal oldószeres fehér lazúrt használtam, mert volt egy bontatlan dobozzal a pincében. Hát, kicsit megszenvedtem, mire a felső és az alsó rész nagyjából egyszínű lett, amihez végül három réteget vittem fel.

Viszont, ahogy kerültek fel a rétegek, úgy egyre inkább azt éreztem, hogy a végeredmény nagyon klassz lesz.

Főleg, ha a konyhaablak keretét és a spalettát is fehérre festem, pont úgy, mint a pinceajtót (ITT), a pinceablakot (ITT), és a terasz spalettáit (ITT). Új reteszt is szereltem fel, de erről majd egy külön posztban írok. 

A felső tálcás jelleg pedig azért maradt meg, mert az itt nevelgett fűszernövényeim a tálcában megmaradó csapadékkal akkor is szép zöldek, és frissek maradnak, ha netán 1-2 napot nem tudok itt lenni a faháznál. 

Ezeket a rozmaringtöveket a hegyen lakó nagyon kedves szomszédomtól kaptam, már szépen kezdenek gyökeret ereszteni.

A komposztálómban (ITT) jópár dísztök mag kihajtott, ezeket hetekkel ezelőtt tettem ebbe a balkonládába és mostanra annyira megerősödtek, hogy kiültetve talán még dísztökeim is lesznek ősszel… 

Az alsó polcokat is berendeztem, végre nem kell mindenért a pincébe leszaladgálni, mert itt vannak kéznél. Ez persze a tényleges használat során biztosan alakul még, egyelőre ez lett a kezdő felállás.

Milyen szép lesz, ha a fürdőszoba ablakát is fehérre festem, és szerintem az ajtóra is rámegyek majd, mert egyelőre csak a tok fehér. 

Szeretem, hogy az egésznek olyan rendezett, takaros hangulata van, és amikor csak megérkezek ide, ez az élettel teli hangulat fogad. Reggelente egyébként idesüt a nap, olyan kis idilli az egész, néha magam sem hiszem el, hogy milyen apró dolgokban tudom az örömömet lelni.

Persze, Franci most is az egészet végigasszisztálta, sokszor láb alatt is volt, de ennél cukibb kis segítőt el sem tudnék képzelni. 

Mostanában 1-2 perces telefonos videót is készítek egy-egy ilyen DIY projekthez, amiket fb-on (ITT) és Instagramon (ITT) is meg tudtok nézni. 

A bejegyzés támogatója: