Franci ma 16 éves és 8 hónapos. Akárhogyan is számoljuk, egyértelműen az idős kutya kategóriába esik, annak minden velejárójával együtt. Erről fogok most érintőlegesen írni, és remélem, hogy így is iránymutató lehet mindazok számára, akiknek ezzel még nincsen tapasztalata, vagy éppen benne vannak, ahogyan én is…
Tavaly decemberben ismét felvettem a fonalat. Szó szerint, ugyanis elővettem a régi kötő- és horgolótűimet, és két gombolyag fonalat, amik már évek óta a megvannak. Elkezdtem újra gyakorolni a hurkolást, és mivel Viki barátnőm is pont ugyanezt tette, így társam is volt ebben, akivel napról napra inspiráltuk egymást.
A pontozott helyre nyugodtan mindenki írja be a saját leginkább passzoló szavát húszhuszonnégyet illetően. Én majd a bejegyzés végén teszem meg, mert még keresem a megfelelő kifejezést.
Nem számítottam rá, hogy novemberben leesik a hó, de ennél jobbkor nem is jöhetett volna. Hétvégére ugyanis be volt tervezve a faházas kiruccanás Francival, de így még nagyobb élmény volt, pláne, hogy nemcsak a fehér hótakaróban lehetett gyönyörködni, de egy kis novemberi napsütésben is volt részünk, csodás meleg fényekkel.
Idén csak pár napot szakítottunk a nyaralásra, de ez a rövidke idő is most nagyon sokat jelentett. Elég strapás évem van, meglehetősen sok váratlanul felbukkanó feladattal, úgyhogy nagyon vágytam a friss, alpesi levegőre, a fenyőerdőkre, a hegyekre, tavakra és a nyugodt környezetre.
Az év végi, ünnepre készülődés időszakát úgy terveztem meg, hogy a munka mellett legyen elég időm a pihenésre, feltöltődésre, kreatív alkotásra is. Kifejezetten jól esett, hogy az egyik legszelesebb, leghidegebb szombati napon egy szójagyertya készítő workshopon melegedhettem át testben és lélekben egyaránt.
Már tavaly is szerettem volna erről írni hosszabban, de most, hogy már harmadik alkalommal szerveztem ilyen szűk körű közösségi programot, tényleg itt az ideje, hogy elmeséljem, honnan indult ki ez az egész, és milyen mélyebb tartalom van mögötte azon kívül, hogy pár jó holmi gazdát cserél.
Amikor 2018 őszén megkaptam a faház kulcsait, még nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet. Csak azt éreztem, hogy az erdő ölelésében elhelyezkedő telken valami nagyon jó vár rám. Mint oly sok mindent, ezt is az ösztönöm vezérelte, cseppnyi tudatosság sem volt benne…
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
