Az erkélyen elég limitáltak a lehetőségek a növények elhelyezésére, mivel a korláton kívül csak az egyik oldalsó fal jöhet szóba, na meg a mennyezetről való lógatás. Márpedig én nagyon vágytam a zöld növényekre és a színpompás virágokra, ami kerti hangulatot teremt ezen az alig 2 m2-en…
Becéloztam tehát a falat és próbáltam az optimális megoldást kitalálni. Az állványos polcot első körben el is vetettem, mert az a 20 cm is sokat számít a padlón, pláne, hogy így a kerti szék is rá lenne nyomva mindig, ezzel eléggé zsúfolt hatást keltve. Így csakis a falipolc jöhetett számításba, de semmiképp nem akartam tartó konzolokat látni, és főleg nem ementálira lyukasztani a falat az ütvefúróval… Végül csak két lyukat fúrtam (8-as fúrószárral) és dübellel+csillárkampóval oldottam meg, hogy a növényes polc majd biztonságosan lógjon egy kötélen.
Három polc mindenképpen kellett, ezen már elférnek a kisebb kaspós növények és a fűszernövények is. Kiszámoltam, hogy kb. milyen távol legyenek a polcok (33 cm) és hogy a fentről való lógatással valamint a polcokat tartó csomókkal együtt így 6 m kötélre lesz szükségem.
A kötelet félbevágtam, egy-egy fehérre fújt erős fémkarikán fűztem át, és fel is akasztottam, mert a polcokat így volt a legkönyebb ráapplikálni.
A polcok natúr, előre csiszolt fenyődeszkákból készültek 18×60 cm nagyságúra vágva a széleken szépen lecsiszolva. A polcok sarkainál (2.5 cm távolságra az oldalaktól) lyukakat fúrtam a kötél számára. A kötelek végét egyébként érdemes elégetni, így könnyebb átbújtatni a lyukon, és nem is fog foszlani közben.
A deszkákat fehérre „pácoltam”, amihez egyszerűen felvizezett akrilfestéket használtam, így finoman látszódik a fa erezete is. Hogy megkapja a megfelelő védelmet, matt, vízbázisú lakkal is átkentem, így könnyebben tisztítható és a locsoláskor rácsöppenő víz sem fog ártani neki.
A polcok felhelyezése elég egyszerű, csak át kell bújtatni a köteleket a lyukakon és a megfelelő magasságban erős csomókat kell kötni a polcok aljára úgy, hogy közben egy vízszintmérő is a segítségünkre van.
Az utolsó csomónál én levágtam a kötél elégetett részét, így szebb, természetesebb az összkép.
Az növények legnagyobb részét Anyukám hozta, neki rengeteg van otthon, így erre nem is kellett költeni, valamint a kaspókra sem, amiket innen-onnan guberáltam elő…
Az erkély sarkában van egy nagyon ronda cső, ami amúgy tök felesleges is. Eredetileg arra hivatott, hogy az erkélyre beeső csapadékot elvezesse, mintha annyira monszunvidék lennénk, na mindegy.
Erről valamennyire elviszi a fókuszt a függöny, de sajnos még így is nagyon szembetűnő, erre megoldásként vadszőlőt fogok felfuttatni, hogy valami hasznát is vegyem (tudom, tudom, elég gyakran vissza kell majd vágni az elburjánzó indákat).
A kis fa ládikát Márktól kaptam ajándékba a múltkori erkélytuningos forgatáson, de ha valaki szeretne ilyet, akkor a Conte Interiornál beszerezhető!
Na, de ha már lógatás, akkor a mennyezet adta lehetőségeket is kihasználtam! Jól átgondoltan, nem csak a mennyezeti gömblámpának rögzítettem már jó előre a kampókat, hanem a petúniának is, amihez persze szintén itthoni alapanyagokból készült a „kaspó”.
Fogtam egy régi kis kosarat, és sprayfestékkel (alapozó+fedő) pikk-pakk fehérre fújtam. Volt még kötél is (merthogy ezzel párhuzamosan magazinanyag készült és ahhoz is kellett ám a kötél), és a jól működő fémkarikás megoldással egyszerűen fel lehet akasztani a helyére. A kosár egyébként egy vastagabb nylonnal is ki van bélelve, hogy öntözéskor a cserépből alul kifolyó víz, ne a kosarat áztassa szét, és pláne ne a fejemre csöpögjön…
Azért van itt még munka bőven, ezen a fotón látszik is, hogy az erkély másik – az idő során szépen megsárgult – oldala még festésre vár! Erről és a közben elkészült deszkakorlátról is hamarosan beszámolok.
Az előzményeket itt olvashatjátok:
