Egy korábbi posztomban említettem, hogy székekkel, napozóágyakkal elég jól állok a faház kapcsán, de azért a teraszra még el tudnék képzelni egy kényelmes, belesüppedős ülőalkalmatosságot. Meg is találtam: az IKEA áruházban.

Ez talán nem is annyira meglepő, hisz a régi, panel erkélyem bútorait is innen szereztem be:

Biztos sokak számára ismerős ez az ASKHOLMEN asztal + szék szett, ami azóta is kapható. Nagyon szerettem, az alig 2 nm-es erkélyemre tökéletes megoldás volt. A mostani  – beépített – erkélyemre is IKEA bútor került. Mivel ez esőtől, és az időjárás egyéb viszontagságaitól is védve van, így ide egy – beltéri – tálcás MARYD dohányzóasztal került (ITT írtam róla). 

Sőt, egy ideje IKEA székek is vannak mellette (mármint mindkét oldalon), ezek már nagyon régi darabok, Anyukám vette őket egy garázsvásáron. Viszont most is kapható a kínálatban piros színben, ha valaki rákívánna BJURÅN néven talál rá. 

Az asztalka tetejéről a tálca leutazott a faházba, és most egy PLATSA front van rajta. Ez a véletlen műve, valahogy eggyel több frontot vettem, amikor a hálószobai szekrényemet összeállítottam (ITT és ITT), de mivel én vagyok az az ember, aki soha semmit nem visz vissza (az édes drága időmet sajnálom ilyen körökre), ezért inkább találtam neki itthon egy klassz funkciót. Egyébként fali felíró tábla is lehetne belőle, vagy egy-egy fogantyúval reggeliző tálca, szóval egyáltalán nem mormogok azon, hogy a gardrób összerakásakor így esett a dolog. 

Na de, nézzük meg a tálca új helyét a dombtetőn! 

Alap esetben ez a tálca a konyhában van egy kis fiókos komód tetején, annak is növelve a rakodófelületét. De ha a teraszra kell kivinni valamit – reggelit, kávét a vendégeknek, dinnyét, stb. – akkor mindig erre pakolok fel.

A beton virágládákra biztonságosan le is rakható, szóval nem baj, hogy az asztalka része az otthoni erkélyen van. Biztos kiszúrtátok, hogy a rajta lévő bögre is IKEA-s, a barátaimtól kaptam karácsonyra, porcelánfilccel készítették rá a faház logót és a feliratot. 

Ilyen hosszú felvezető után pedig jöjjön a lényeg: a kültéri kanapé. Azt már az elején tudtam, hogy fa bútort – bármilyen szép is – nem szeretnék. Bőven elész lesz nekem a faház mindenféle fa elemeit kezelgetni évről évre, nem szeretném megnehezíteni a dolgomat kültéri, rendszeres törődést igénylő fa bútorokkal. Másik szempont volt az egyszerű szállíthatóság. Olyan bútort szerettem volna, amihez nem kell két erős férfiembert hívnom, akik felviszik nekem a hegyre, hanem ha úgy adódik, akár egyedül is fel tudom vinni a lépcsőkön az autótól. Így hát felmentem az IKEA oldalára és megnéztem, hogy mi a kínálat. Rögtön bele is botlottam egy új termékbe, a HAVSTEN névre hallgató, elemekből összekombinálható bútorsorozatba. Ebből bármilyen 1, 2, 3, 4 részből álló ülőalkalmatosság összerakható karfás, vagy karfa nélküli változatban. 

Meglehetősen hasonlít a nappaliban lévő SÖDERHAMN kanapémhoz akárcsak a színt, a kivitelt, a mosható huzatot vagy a variálhatóság lehetőségét nézzük. Aki esetleg lemaradt volna arról a a posztról, ITT elolvashatja. 

Magát a bútort fém váz alkotja, az ülőfelületet és a háttámlát pedig a kifeszített anyagon megülő hatalmas párnák biztosítják. Persze, mielőtt megvettem, azért elmentem megnézni, hogy valóban kényelmes-e és nem csak ránézésre tűnik annak. Huhh, hát ahogy beleültem tudtam, hogy jön velem haza… 

A váz maga egyedül is könnyen mozgatható, így a teraszon tudom ide-oda húzkodni, bár ez inkább a terasz takarítása miatt fontos szempont. 

Éjszakára a párnákat beviszem a házba, hogy ne szívja meg magát reggelre, a vázat pedig letakarom egy sátorponyvával, amit szintén az előző tulajdonosok hagytak nekem a pincében. Tök jó, emiatt nem kell külön kültéri bútortakaróra költeni. 

A fenti hálóból is jól mutat, talán ez az utolsó fotó, amit még pergolával együtt lőttem, mert hamarosan ezt is elbontjuk (látni a fotón, mennyire meg van rogyva szegény). 

Elképzelhető, hogy jövőre bővítem egy plusz elemmel, de már így is tökéletes, ketten kényelmesen elférünk rajta, de ücsörögtünk itt már hárman is.

A kanapékon lévő szürke párnák nem tartoznak a bútorhoz, azokat én varrtam, ITT írtam róluk. 

Már csak némi hangulatfény hiányzik és azt hiszem, az idei szezonra a terasz kérdést le is zárom, és csak élvezem!

A bejegyzés támogatója: