Az elmúlt bő fél évben a Jófogással karöltve egy kampányba kezdtünk, melyben a körkörös fogyasztás fontosságára igyekeztünk felhívni a figyelmet. Hónapról hónapra különféle használt tárgyak fordultak meg valamilyen módon a kezem alatt, melyekről a közösségi felületeimen rendszeresen hírt is adtam, de úgy gondoltam, tanulságos és inspiráló lenne felfűzni ezt a hosszú időszakot egy blogbejegyzésben… 

A közös munkát november 21-én, a CIRCULAR MONDAY napján kezdtük meg. Ha esetleg valaki nem tudná, hogy mit is jelent ez a kifejezés pontosan, akkor ITT érdemes elolvasni. Röviden: a Black Friday ellenpontja, azaz a túlfogyasztás helyett a fenntarthatóság van fókuszban.

Decembertől kezdve nem csak DIY megújításokat láthattatok tőlem, de azt is megmutattam, hogy én milyen módon adtam tovább azokat a tárgyakat (bútorokat, kiegészítőket, ruhákat, stb.), amik már csak kihasználatlanul foglalták a helyet az otthonomban. 

De mit lehet tenni azokkal a tárgyakkal, amikre nincs szükségünk? Én alapvetően három csoportba osztom azokat a holmikat, amik számomra feleslegessé váltak és így az otthonomban már csak a helyet foglalják…

AJÁNDÉK: azok a tárgyak, amiket családi, baráti körben adok tovább. Persze, senkire nem tukmálok rá semmit, inkább biztosra megyek: előtte megkérdezek mindenkit, hogy örülnének-e, ha az adott dolgot ajándékba odaadnám. Így talált már új gazdára szőnyeg, kép, párna, lámpa, bögre, egy csomó ruhám, és decemberben egy 1500 db-os puzzle is, amit pár éve én magam is használtan vásároltam. Miután kiraktam a képet, és begyűjtöttem az ezzel járó kikapcsolódás élményét, úgy döntöttem, hogy a polcon való tárolás helyett inkább olyannak ajándékozom, aki még nálam is jobban szereti a kirakós játékokat. 

ELADOM: azok a holmik, amik ismerősi körben nem leltek új gazdára, vagy úgy gondolom, hogy megéri feltölteni egy hirdetésbe és eladni. Itt van például ez a szép retro asztalka, amit még anyukám vett évekkel ezelőtt egy bolhapiacon. Idővel hozzám került és főleg virágtartóként funkcionált. Sajnos, a mérete nem az igazi, és alatta nagy a kihasználatlan a hely, így végül mennie kellett! Úgy értem, fel a Jófogásra, ahol szerencsére gyorsan lecsaptak rá. És hamar meg is találtam a méretben tökéletes utódját, amiről lejjebb írok is.

INGYEN ELVIHETŐ: másnéven “adomány”. Ezek főleg olyan kisebb tárgyak, amiket éveken keresztül használtam, szerettem, de már nem ragaszkodom úgy hozzájuk, mint korábban. Előfordulhat, hogy van egy kicsi esztétikai hibájuk, de a funkciójukat még tökéletesen betöltik. Mint pl. ezek a DIY párnahuzatok, amiket még akkor varrtam és festettem, amikor 2014 nyarán Marokkóból hazaérve tele voltam inspirációkkal, színekre és mintákra vágytam magam körül. Írtam is erről a blogon ITT. A párnahuzatokat ki tudja hányszor kimostam már, a textilfesték egyáltalán nem kopott meg, viszont a bojtok szálai már nem álltak olyan szépen, mint amikor fonalból elkészítettem őket… Ezeknek is hamar lett új otthona.

Decemberben a karácsony miatt azokról a tárgyakról is szó esett, melyek ajándék formájában kerültek az otthonunkba, és esetleg nem nyerték el a tetszésünket. Ez egy picit nehezebb kérdés, de alapvetően a fiók mélyén való rejtegetésnek semmi értelme, inkább kerüljön az a bizonyos kapott ajándék olyan helyre, ahol használva, szeretve lesz, erről a Jófogás blogján is olvashattok, ITT.

Átlépve 2023-ba, az év első hónapjában a fent említett retro asztalka utódja volt terítéken. A helyzet az, hogy ezt azért már elég régóta kutattam, de végül a Jófogáson meg is találtam a méretben és funkcióban tökéletesen passzoló bútort a könyvszekrény mellé: egy zsúrkocsit, aminek végül teljesen új külsőt adtam. 

De kezdjük az elején: ez egy nagyon régi darab az 1940-es évekből, három oldalon nyitható üveges ajtókkal és sok hibával, de pont emiatt tudtam valamennyit alkudni is az árból és mindössze 14.000,- Ft-ért sikerült hozzájutnom. Az első gondolatom az volt, hogy alaposan letisztítom és aktuális állapotában beállítom a helyére, ahol virágtartóként, polcként és üveges szekrényként használom.

Egy hónapig szemeztem vele, de a sok amatőr javítás, az ívesre hajlott pakolófelületek, az utángyártott elemek, valamint a törött részek miatt végül úgy döntöttem, hogy amennyire csak lehet kipofozom, a hibákat korrigálom, de legalábbis elfedem, és át is festem valami klassz árnyalatra. 

A törött kupicatartót (amibe egyébként semmilyen kupicaforma nem fért bele, pedig végigpróbáltam több fajtát is) lefűrészeltem, a repedéseket, lyukakat fatapasszal tömítettem, majd a javított részeket lecsiszoltam.

A festéshez az inspirációt az egyik okkersárga árnyalatú párnám adta.

A színt magam kevertem ki okker és fekete színezőpasztából, valamint fehér zománc alapozóból.  Amolyan 2in1 festék lett (alapozó és fedő egyben), amit 4 rétegben vittem fel, mire a teljes fedést elértem. 

A végén átlátszó viaszpasztával kentem át az egész bútort. A számomra stílusidegen, utólag rá eszkábált műanyag görgőket leszedtem, mert valójában ezek nélkül is tetszik és ez bármikor pótolható szebb darabokkal, ha egyszer a jövőben zsúrkocsinak használnám. 

Nagyon élveztem az egész munkafolyamatot, de a legjobb az egészben az, hogy egy kihasználatlanul porosodó vén bútor új életre kelt a kezeim között. Mostantól az otthonom különleges, egyedi darabja és a párnával együtt vidám színfoltja lett a nappalinak. Azért ebből a szögből jól látszik, hogy konkávra van hajolva a teteje, haha.

Most nem csak növények kaptak rajta helyett, de ebben tárolom a porcelán gyűjteményem is: gyerekkori emlékeket idéző bögréket és nippeket. 

Februárban a gardróbszekrény tartalmát vettem nagyító alá. Ekkor egyébként a tavaly nyáron útjára indított #gardróbstop kihívásom (ITT írtam róla részletesen) nagyjából felénél jártam, aminek dióhéjban annyi a lényege, hogy a meglévő ruhatáramból kell nap mint nap öltözködnöm, és ha valamire mégis szükségem van, azt csak használtan szerezhetem be. Mivel sokszor dolgozom itthonról ez alapvetően nem olyan nehéz feladat számomra, de mint mindenki, én is járok sok helyre: színházba, moziba, étterembe, kávézóba, vendégségbe, vagy csak a természetbe, ahova szeretek kényelmesen, ugyanakkor a helyzetnek megfelelően, sokszor csinosan felöltözni.

Ahogyan a bútorokat, úgy a ruhákat is igyekszem valami módon megmenteni. A kihívás eddigi hónapjai alatt sok apró dolgot javítottam meg, pl. leszakadt gombokat, felfeslett szegélyeket, elromlott cipzárakat, és textilborotvával újjávarázsoltam a kibolyhosodott pulóvereket.

Miközben újra és újra átnéztem a szekrényemet, számos olyan ruha is akadt a kezembe, amiket már egy ideje nem hordtam, vagy azért mert kicsi volt, vagy azért mert nagy, vagy azért, mert valahogy soha nem lett igazán kedvenc darab. 

Ezeket első körben a barátnőimnek szoktam bedobni, válogassanak kedvükre ruhákat a dobozokból. A módszer annyira bevált, hogy már több sikeres csereberén is túlvagyunk: mindenki megszabadult jó néhány régi darabtól és mindenki ruhatárában landoltak új kincsek. Ami viszont így sem talál gazdára, azt feltöltöm eladásra vagy ingyen elvihetőnek. Azt ugye tudtátok, hogy a Jófogás oldalra is fel lehet tölteni holmikat ingyen elvihető tételnek?  

Márciusban a hónapokon átívelő kampány felénél jártunk és azon gondolkodtam, hogy az online kommunikáció mellett, hogyan tudnám a kampány kezdő napját (és ezzel együtt a fenntartható szemléletmódot), a CIRCULAR MONDAY-t a mindennapokban is népszerűsíteni, akár az utcán sétálva.

Mivel nagyon szeretem és rendszeresen használok vászontáskákat az jutott eszembe, hogy készítek egyet magamnak, amin jól láthatóan szerepel ez a felirat. A Jófogáson kutatva vászon, len, textil, farmer keresőszavakkal megtaláltam a tökéletes alapot a projekthez, méghozzá egy párnahuzatot.

Ezzel együtt ráakadtam még egy szép zöld (amúgy férfi) ingre, egy fehér csipkés blúzra, egy lenvászon nadrágra és egy lenge nyári szoknyára. Ezeknek volt néhány apróbb hibája, amiket tűvel, cérnával meg ollóval simán lehetett orvosolni.

De most nem is ezeken van a hangsúly, lássuk a vászontáskát! 

Először a füleket varrtam fel úgy, hogy a cipzár megmaradjon és használható is legyen. Franci amúgy konkrétan kitúrt a varrógép elől, ahogy öregszik, egyre több ilyen akciója van.

A feliratot pauszpapírra készítettem el, majd megfordítva, indigó segítségével rajzoltam át azt öntapadós fóliára.

Ezután kivágtam a betűket és egyenként felragasztottam az egyik oldalra.

Becsúsztattam egy fóliát a táska belsejébe és így kezdtem el felvinni a textilfestéket a felületre.

Miután megszáradt a festék, leszedtem a fóliát és sütőpapíron keresztül közepes hőfokon átvasaltam az egész felületet. Így lesz tartós és mosható is.

Na, erről a vászontáskáról tényleg csak a cipzárja árulja el, hogy valaha egy párnahuzat volt…

Áprilisban egy nem tervezett dolog adott motivációt ahhoz, hogy ismét a szekrényeim mélyére nézzek. Megváltam ugyanis a tv készülékemtől (ITT írtam az okáról), aminek egyébként semmi baja nem volt, de nem használtam már. A tervem az volt, hogy Jófogásra töltöm fel, de még mielőtt feladtam volna a hirdetést gyorsan el is vitték a baráti körből. 

Viszont a Jófogásra így is feldobtam néhány dolgot. 😎✌️A tv száműzésével ugyanis a bútorok tekintetében sem volt már annyira megkötve a kezem, így azokat is átrendeztem.😁  A könyvesszekrény, és a tv alatti tálaló komód könnyebb mozgatásához viszont mindent ki kellett pakolnom. 🥵Ami persze remek alkalmat adott arra, hogy a polcok, kosarak, és a fiók tartalmát alaposan átnézzem és kiválogassam azt, amire már nincs szükségem. 🧐

Itt van pl. ez a szép Hollóházi őzike porcelán. Régebben vettem, rögtön hármat is, mert annyira tetszett, és persze nem teljesen egyforma a festés színe. De valójában nincs szükségem mindre, így első körben egytől megválok, ezt már fel is töltöttem a Jófogásra. 

Két nagy szatyor színes bőrt túrtam át, hogy szelektáljam azokat a kisebb darabokat, amikből még más is tud esetleg kreatívan alkotni.

Bútorfogantyúkat, tolltartót, kulcstartót és még sok apró kiegészítőt készítettem már ezekből, amiket a blogon is láthattatok.

A bőröket innen-onnan én is ajándékba kaptam, ezért úgy gondolom, más is örülne neki, ha ingyen hozzájuthatna. 

A legnagyobb falat viszont a könyvek átválogatása volt. Végül ezekből is szemezgettem néhányat, amit a faház felé vezető úton egy könyves buszmegállóban helyeztem el.

Az itt található könyveket lehet várakozás közben olvasni, sőt, haza is lehet vinni, vagy feltölteni a polcokat néhány saját példánnyal, amolyan adományként, ahogyan én is tettem.

A tv helyén pedig egy hangulatos olvasósarok lett az ablakon beáramló fényekkel, zöld növényekkel, és az okkersárga színnel megbolondított zsúrkocsival. 

Májusban viszont többnyire már nem itthon a négy fal között, hanem a faháznál és annak kertjében munkálkodtam. Ez adta az ötletet ahhoz is, hogy tulajdonképpen kültéri bútorokat is ideje lenne bogarászni, mert a kertben egyáltalán nem állok jól velük. Szeretnék napozóágyat, egy kerti étkező garnitúrát, meg padot, amire le lehet ülni többen is. A kerti műanyag székek persze praktikusak , de alapvetően nem a szívem csücskei. Szóval elkezdtem bogarászni a Jófogás applikációt és nagyon sok ilyen-olyan állapotú fa bútort mentettem le a kedvencek közé. Mígnem szembejött ez a két fa pad, amiknek darabja volt 2000 Ft, a kettőt együtt 3000 Ft-ért hoztam el.

Aztán napokig csak szakadt az eső, mi meg Francival a faházban kuksolva vártuk, hogy végre jó idő legyen és a teraszon lehessen dolgozni. Szoktam a pincében is barkácsolni, de csiszolni és festeni inkább szabad téren szeretek.

A padok szerkezetileg tökéletesek voltak, de a napsütés és a csapadék hatásai jól látható nyomokat hagyott rajtuk. Megfakult felület, itt-ott korhadásnak indult, vagy éppen kiálló részek. 

Szóval első lépésként leporoltam őket, hogy jól lássak minden hibát.

Ezután alapos csiszolás következett, géppel és kézzel is, hogy a kis szegletekhez is hozzáférjek. Ezzel pár órát azért eltöltöttem. 

Ezután megint portalanítás következett, majd mindkét padot többször is beeresztettem Boróka fakonzerváló alapozóval, ami véd a gombáktól, a szürkepenésztől, és a rovarkárosítástól, valamint impregnáló hatása is van.

A végső színét, ami egy mély, sötétbarna árnyalat lett, szintén több rétegben felvitt dió színű lazúrral értem el (Franci szigorú felügyelete alatt). 

Pár nap leforgása alatt a korábban kopott, leharcolt padok teljesen felfrissültek, és megkapták azt a védelmet, amit pár évente megismételve még hosszú évekig tesznek majd jó szolgálatot a kertben.

A végeredményért teljesen odáig vagyok, Franci pedig a maga módján le is tesztelte… 

Azóta már barátokkal is kipróbáltuk, és annyira jó, hogy bár fából vannak és stabilak, mégis könnyen át lehet őket helyezni oda, ahol éppen szükség van rá. Egyébként pedig, ha napokig szakad az eső, akkor be lehet vinni fedett helyre, télire pedig le a pincébe a többi fa bútorral együtt. 

Ezzel a projekttel a bútor- és ruhakincseket több hónapon át felölelő kampány végére értünk. Én nagyon bízom abban, hogy az általam bemutatott módszerek, példák, ötletek, megoldások és tippek titeket is arra öszönöznek, hogy a felhalmozást, túlfogyasztást minél inkább elkerüljétek és meglássátok a lehetőséget a használt tárgyakban: legyen az otthonotokba bekerülő vagy onnan éppen kikerülő lakberendezési tárgy, bútor, ruha, vagy tulajdonképpen bármi, amivel a körkörös fogyasztásba be tudtok kapcsolódni. Ettől persze még lehet új dolgokat is venni, de ha van lehetőségetek rá, akkor adjatok új életet a használt tárgyaknak, mert azoké a jövő…

További ötletekért és inspirációkért nézzétek meg korábbi bútorkincses együttműködésünket ITT és ITT.

A bejegyzés támogatója: