Korábban írtam arról, hogy az idei évben a faháznál semmi mást nem szeretnék, csak a meglévő dolgaimmal foglalkozni. Ápolni, gondozni, megszerelni, stb., és nem utolsó sorban élvezni mindazt, ami körbevesz, amiért oly sokat dolgoztam eddig. Lássuk, hogy állok ezzel most, hogy az idei szezon felénél járunk…
Aki esetleg lemaradt volna azokról az írásaimról, amikben erről a „koncepcióról” tettem említést, annak érdemes elolvasnia az évindító posztomat ITT, és a tél végén írt bejegyzést ITT.
Nem tudom, hogy valamiféle megérzés volt ez, vagy a több értékes idő iránt érzett vágy hangja szólt belülről (Tündérkének ebben nagy szerepe van), de most úgy érzem, hogy bár nem voltak az idei évre nagy és látványos kitűzött céljaim, mégis lépésről lépésre haladok. A nehézségekkel terhelt világban (elég csak a szétszakított társadalmunkra, a klímaváltozásra, a nagyhatalmi harcokra gondolni…) a magam kis mikro környezetében egy nagyon békés, boldog, egyensúlyi helyzetben éldegélek. Ugyan a jelenlegi igen súlyos aszályos időszak engem is nyomaszt, azért mindenképpen hálát adok, hogy itt az erdő ölelésében lehetek, ahol elviselhetőbb lelkileg és fizikailag is mindez. Erről a megélésről hosszan tudnék még írni, de inkább későbbre hagyom ezt, egy évértékelő posztnak igen jó alapot ad majd.
Visszatérve ennek a bejegyzésnek a témájához: a minap írtam egy listát arról mi mindennel foglalkoztam a házban és a körül a kerti teendőkön és a munkáimon túl. Merthogy rengeteg kisebb-nagyobb feladatot elvégeztem, tudjátok ezek azok, amikre a rohanó hétköznapokon, meg a nagy projektek pörgetése közben nem jut idő, és hetek, hónapok, olykor évek telnek úgy, hogy csak tologatjuk magunk előtt. Na, most, hogy nekem igazán lassúak és hosszúak a napok, és – tudatosan – nincsenek minden időmet felemésztő nagy munkák, ezekre rengeteg időm maradt. Amit még megsegítettem azzal, hogy szinte semmit sem dokumentáltam. Régen egy szög beverését is fotóztam, most még csak elő sem vettem a telefonomat a zsebemből, vagy ha igen, akkor a családi csoportba küldtem fotót vagy a barátaimnak.
A DIY tartalmak gyártása ugyanis rettentő időigényes feladat. Nagyon régóta csinálom, öreg rókának számítok ezen a területen, ha forog a kamera, akkor kevésbé hatékony a feladatvégzés, hisz sokkal lassabban halad a munka… Persze, milyen jó utána megnézni másfél percben egy több órás (vagy napos) folyamatot. De igazából az is jó, hogy most egy csokorba szedve írok ezekről, mert talán ez is szolgálhat nektek inspirációként az otthont, kertet illetően, vagy csupán lehet szemléletformáló.
Az eddig elvégzett dolgok listáján több olyan dolog is szerepel, ami önmagában egyáltalán nem látványos. Vagy fel sem merül egy külső szemlélő számára, hogy esetleg korábban valamilyen tennivaló volt vele. Én viszont tapasztalom: számomra ugyanis most sokkal élvezhetőbb, szebb, praktikusabb, működőbb így egy csomó minden. Íme a lista:
Ház, szerelés, barkácsolás
- Tapétarepedések javítása maradék tapétával és festékkel az étkezőben, nappaliban (emelet még hátravan)
- Rések, lyukak betömése mindenhol… (küszöb, sarkok, padlódeszka, fürdőszoba, konyha, nappali)
- Bejárati ajtó akadó tolózárának javítása (ezt azóta meg akartam csinálni, mióta megvan a faház…)
- Plusz polc beszabása és beszerelése a szekrénybe a fürdőben
- Polc felfúrása a fürdőben, régi sarokpolc leszerelése
- IKEA Billy összeszerelése és elhelyezése az étkezőben (ezzel végre lett egy plusz tároló helyem)
- Nyuszis-rókás kép felszögelése az étkezőben
- Kopott széklábak festése maradék akrillal
- Fonott kosárra görgők felszerelése, újabb praktikus tároló a pincében
Kert, terasz, kültéri munkák
- Kapujavítás pántemelő alátéttel, nyikorgás, akadás megszüntetése
- Tűzrakó hely megsüllyedt köveinek kiszedése, újrarakása
- A vízgyűjtő tartály szúnyogháló keretének ragasztása, csavarozása, háló újratűzése, ahol elengedett
- Vízgyűjtő kivezetésének csőrepedés-javítása tömítő ragasztóval
- Kőládára maradék deszka méretre szabása, ezzel lett új lerakó felület a régi törött helyett a teraszon
- Csöpögő slagcsatlakozások javítása
- Napozóágy lábának stabilizálása (keresztléceket még beszabni, csiszolni, lazúrozni kell)
- Terasz repedéseinek, járólapjainak javítása (ez mondjuk folyamatos munka, a szentlélek és a tömítő ragasztó tartja egyben)
- Kerítés drótozása, erősítése az elpattant vagy szél által megtépázott részeken, merevítés karókkal
- Maradék bambusznád felrögzítése a drótkerítésre
- Keramit felszedése ott, ahol sok a tűlevél, mert csúszik (helyette: fenyőkéregmulcs)
- Eltört cserép megragasztása és festése maradék, színre kevert akrillal
- Kövek, sziklák felhordása és rendezése ott, ahol szükséges (lépcsők mellett, rézsűn, ágyásban)
Nos, végigszaladva a listán ezek közül van, ami 15 perces feladat és van, amivel órákat szöszmötöltem. De nem is ez számít, hanem az, hogy most már nem kell néznem a repedéseket, lyukakat, nyertem plusz pakoló/tároló helyeket, nem csöpög, nem nyikorog, nem akad, nem szakad tovább, nem kellett semmit kidobni, lecserélni, mert megjavítottam, vagy valamilyen módon megoldottam. Egyik feladatba sem szakadtam bele, sőt, nagyon élveztem, hogy nyugalomban, a saját ritmusom szerint kalapálhattam, fúrhattam, szabhattam, festhettem, szerelhettem, és nem kellett folyton megszakítani a munkát azzal, hogy minden fontos momentumot telefonnal rögzítsek.
Jó érzés, hogy mindezt nagyon költséghatékonyan oldottam meg, mert néhány dolog kivételével volt szerszámom, eszközöm, alapanyagom. Vagy éppen ötletem, hogy a házban/pincében fellelhető holmikból hogyan tudom megoldani azt, amit elképzeltem.
Persze, mindig vannak és lesznek ilyen feladatok, szóval ez a lista még folytatódik, amíg tart a szezon, ami, ha olyan szerencsém van (mint az utóbbi két évben), akkor csak november első felében fog véget érni.
Most viszont megyek, mert a projekteket – álmában is – felügyelő Tündi felébredt és az orrával bököd, hogy kéri a reggelijét, aztán nézek magamnak egy újabb megjavítani valót!
