Sokszor hangsúlyozom, hogy a lakberendezésben, illetve az otthonunk kialakításában az egyik legfontosabb szempont a praktikum megteremtése. Persze, ezt sokszor felülírja a lakás adottsága (méretek, fényviszonyok, elektromos kiállások, stb.), az anyagi lehetőségek, vagy bármilyen egyéb ok, és ilyenkor hozunk döntéseket arról, milyen kompromisszumot vagyunk hajlandóak megkötni. 

Nálam a konyhában lévő mikrohullámú sütő az egyik olyan dolog, amiben – szembe állítva a pro és kontra érvekett – végül egy olyan kompromisszumot kötöttem, ami egy külső szem számára talán érthetetlen. A szekrénybe rejtettem a mikrót.

Ráadásul mivel csak egyetlen felsőszekrény volt erre alkalmas, amivel nem is tudok pont szembeállni, hisz a munkalap L alakban fut alatta, és így már nem esik kézre sem, nem beszélve arról, hogy a mikró ajtaja balra nyílik (örök kérdés számomra, miért nem gyártanak jobbra nyílót, vagy megfordítható ajtósat, mint a hűtőknél…na mindegy), így tényleg pont kényelmetlen használni. A szekrényajó jobbra nyílik, a mikró ajtaja balra, no komment.

Viszont van két, személyes használati szokásból adódó eléggé erős pro érvem, ami miatt mégis úgy határoztam, hogy számomra ez a megoldás belefér. Az egyik, hogy a mikrót szinte alig használom, ha őszinte szeretnék lenni, simán meg is tudnék tőle válni. Szinte csak akkor nyitom ki, ha a kávéhoz több tejet öntök és azt melegíteném , illetve elvétve ételek melegítésekor, de azokat meg többnyire a főzőlapon szoktam hevíteni. Emiatt nem is szempont nekem, hogy a mikró mindig kéznél, pláne látható helyen legyen. És ez a másik szempontom, a ritkán, vagy ritkábban használt konyhai dolgokat egyszerűen nem szeretem szem előtt tartani: foglalják a helyet a pulton, porosodnak, főzéskor ez-az rájuk megy, de elég, ha csak a gőz lecsapódik rajtuk és egy idő után ragacsosak lesznek. Persze, rendszeres takarítással ez nem gond, de én inkább elrakok mindent. Nincs elöl a kenyérpirító, a konyhai mérleg, a fűszertartók stb. Mind könnyen elérhető, de zárt helyen vannak. A vízforraló egyébként nemrég került ki a pultra, amióta egy nap többször is iszom teát.

Végül így került a mikró is a szekrénybe, ahol korábban a fűszereim és egyéb dolgok voltak (ITT), de egy kis újratervezéssel azoknak is lett helyük. Mivel ez egy kisméretű mikró, így bőven van hely körülötte a szellőzésnek, ráadásul a szekrényajtó is nyitva van arra a 30 mp-re, míg a dolgát végzi a mikró, szóval semmivel nem rosszabb eset, mintha egy – külön erre a célra dedikált – ajtó nélküli polcon állna. Amit viszont idáig nem sikerült megtennem (és ez tipikus suszter cipője eset), hogy a szekrény alját nem vágtam ki a vezeték elvezetése céljából … 

Ezért az ajtónál bújik ki ez a kis piszok. 

Na de, most végre ennek az ügynek is pontot teszek a végére egy fúrógép és egy körkivágó segítségével. Tényleg nem nagy dolog, és persze jár egy kis pakolással meg kosszal, de ez a legkevesebb. 

A körkivágókból különböző méret kapható és nem csak fát, bútorlapot, de fémet és gipszkartont is lehet vele lyukasztani. Meg persze vannak olyan típusok, amikkel csempét, járólapot, téglafalat, és gyakorlatilag bármilyen kemény anyagot is precízen lehet kör formában kivágni, de ezt elég, ha a szakimakik tudják, és használják én maradok a saját terepemen. 

Szóval ezt a körkivágót egyszerűen a fúrógépbe (vagy csavarbehajtóba) kell fogni, mint a fúrószárat, és már lehet is dolgozni. Én inkább lassan, finoman, meg-megállva szoktam végezni ezt a műveletet, hogy a bútorlap ne füstöljön az eszköz alatt. Művelet közben nehézkes lett volna fotót is készíteni (egyébként alulról felfele fúrtam, így volt könnyebb hozzáférni), de ITT van egy vicces videó annak illusztrálására, mennyire könnyű így kört kivágni.

A körkivágó oldalán vannak kis rések, amik arra szolgálnak, hogy a kivágott „pogácsát” ki tudjuk piszkálni mondjuk egy laposfejű csavarhúzó segítségével. 

Ezzel egyébként a bútorok hátsó felén lévő farostlemez borítást is egyszerűen ki lehet lyukasztani ugyancsak a vezetékek elvezetésének céljából. 

Szóval így végre a vezeték szinte észrevétlenül bújik ki a polc alján.

Végre ezt a kis pontot is kihúzhatom a régóta húzódó apró-cseprő tennivalók listájáról. Még egy fontos dolgot azért említenék. A barkácsgépek száraz ecsettel való tisztítását nagyon ajánlom, mert ez is sokat számít az élettartamot illetően. Ezt nem én találtam ki, hanem a Bosch egyik gépoktatója javasolta nekem sok évvel ezelőtt egy kreatív táborban. 

A (mostani) konyhámmal kapcsolatos korábbi posztokat itt találjátok időrendi sorrendben:

A bejegyzés támogatója: