Van a kertemnek egy olyan pontja, ami a függőágyban pihenve szem előtt van, és nem kifejezetten nyújt szép látványt. Ezért kitaláltam, hogy készítek egy klassz korlátot, amivel kicsit elviszem a fókuszt erről a részről.

De nézzük csak közelebbről, miről is van szó. A ház felé vezető egyik betonlépcső mellett a hatalmasra nőtt kúszófenyőm visszavágott ágai éktelenkednek. 

Mivel itt szinte egész nap árnyék van (csak itt-ott szűrődik át napfény a tuják és fenyő ágai között), ezért a kúszófenyő alatt egy jó nagy sötét lyuk tátong.

A függőágyban ringatózva nagyon sokat agyaltam egy költséghatékony, mégis mutatós megoldáson, aztán végül kipattant a pofonegyszerű megoldás a fejemből: kerítés vagy korlát kell ide! 

Így beszereztem a szükséges alapanyagokat és eszközöket:

A 8 cm átmérőjű kerítésoszlopok egyébként gyárilag kezelve, impregnálva vannak, tehát be vannak eresztve egy olyan anyaggal, amitől a fa kap egy alap védelmet. Ami kell is neki, hiszen az időjárás viszonytagságainak csak így tud megfelelően ellenállni és a földbe kerülő rész is hamar tönkremenne enélkül. 

Viszont a biztonság kedvéért én még ráhúztam két réteg favédő alapozót, már csak az oszlopokban lévő hosszanti repedések miatt is, amikbe jól beledolgoztam az anyagot. Erre ajánlom a Bondex Preserve II. vizes bázisú fakonzerváló alapozót, ami rovar, gomba és kékpenész ellen nyújt hosszútávú védelmet a fának. Amíg száradtak az oszlopok, addig kijelöltem azok helyét egy-egy kéznél lévő dísztökkel:

Aztán jöhetett az ásás… Az oszlopok ugyanis 150 cm hosszúak, és kb. 40 cm mélyen szerettem volna a földbe rögzíteni őket, ami egy sima belekalapálással gyakorlatilag esélytelen vállalkozás.

Az utolsó oszlop helyénél koccant az ásó vége, és mit találtam? Keramit köveket, haha, erről már korábban is írtam ITT. Gondoltam, ha már így alakult, akkor kiások egy adagot, bár így egy kicsit tovább tartott a projekt…

Mindhárom esetben kb. 35 cm mély gödröt ástam, amibe beleállítva az oszlopot jobb híján egy balta fejének lapos végével ütögettem azt lefele. Nem a legjobb célszerszám, a rövid nyél miatt kisebb erőt tudtam kifejteni, és utána napokig fájlaltam a karomat, de a lényeg, hogy sikerre vittem a dolgot. 

Az oszlopok aljának egy részét visszatemettem,  jó alaposan beledöngölve melléjük a földet. 

És innentől végre jöhetett a látványos rész. Ehhez a Bondex Garden Colors bel- és kültéri, vizes bázisú dekorációs festékei közül rendeltem egy szép szürke árnyalatot, de mivel nem csak az oszlopokat szerettem volna festeni, hanem később más elemeket is, ezért még egy fehér és egy kék színt is mellécsaptam. 

Fontos tudni, hogy ez a festék zselés állagú, de amikor kibontjuk, akkor az addig polcon pihenő termék összetevői szétválhatnak. Ezért minden esetben alaposan fel kell keverni, hogy homogén legyen a festékes doboz tartalma.

Én felkeverés után egy-egy faágat is belemártottam a festékbe, hogy így is megnézzem a válaszott árnyalatokat, szépek igaz?

A festés maga nem volt bonyolult, igazából ez volt ez egész munkafolyamat legegyszerűbb és leggyorsabb lépése.

A száradással kb. 4 órát vártam, szerencsére kellemes – a festéshez meglehetősen ideális – idő volt, ilyen ez a vénasszonyok nyara.

A következő réteg felvitele előtt finoman átcsiszoltam a felületet. Éppen csak annyira, hogy a selyemfény picit mattabb legyen, elősegítve ezzel a festék tapadását. 

Ezután jöhetett a második réteg. Egyébként a rétegek számától és az adott réteg esetén felvitt festék mennyiségétől is függ, hogy lazúros vagy inkább fedőfesték hatású lesz-e a végeredmény.

Egy újabb száradást követően a keramitok miatt feltúrt földet is szépen elegyengettem az oszlopok körül.

Aztán jöhetett a kókuszrost kötél, amit többnyire karózáshoz használnak, de én ebből alakítottam ki az összekötést az oszlopok között.

Az oszlopok 160 cm-re vannak egymástól, de az oszlopokra való rögzítést is beleszámolva egy teljes hosszra 5 m kötélre volt szükség, így összesen 30 m kötelet használtam fel. Ha majd 2-3 év múlva az oszlopokat újra kell festeni, akkor könnyen le tudom róluk fejteni a kötelet (már ha addig a kötél nem esik le magától, haha). 

Az oszlopok aljához köveket tettem és ültettem néhány növényt is, az árnyliliom szerintem jól fogja itt magát érezni.

Bár különösebb funkciója nincs a korlátnak, de a kis egyszerű kerti dekorációkkal (ITT) együtt mégis sokkal barátságosabb látványt nyújt a korábbi sivár állapothoz képest. A másik oldalra egyébként nem szeretnék rakni, mert ezen az útvonalon olykor nagyobb dolgokat is cipelünk fel és le, pont nem lenne előnyös, ha két oldalról be lennénk korlátozva, szó szerint.

A függőágyból kémlelve is mennyivel szebb az összkép. És ezen a fotón látszik, hogy a festék színválasztása sem véletlen, természetesen a függőágy színe inspirálta, a kötél színét pedig a bambusznád kerítés (ITT). 

Egyébként a korlátot viccesen „nyestkarámnak” nevezzük, haha, ez meg itt a nyest perspektíva a kúszófenyő alól: 

De akárhonnan is nézem, nagyon szeretem:

Azért megmutatom, hogy ez a festék miképpen mutat natúr, sima felületű fenyőlécen egy rétegben:

Majd finom csiszolás után a második réteg felvitele és száradása után:

Már van is ötletem ezzel kapcsolatban egy következő projektre, de erről majd legközelebb írok.

A bejegyzés támogatója: