Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…

Már tavaly tudtam, hogy sajnos ki kell vágatni, ugyanis már a lódarazsak is megszállták, és belülről kezdték el pusztítani. A kirakott DIY lódarázs csapdák (kettévágott PET-palackban sör) gyakorlatilag alig segítettek valamit. Persze, gyorsan megteltek, de a fa közelébe se lehetett menni nappal, olyan forgalmat csináltak a darazsak a fa körül, ráadásul a medencém, remek ivóvíz volt számukra. 

Szóval, idén hívtam egy kerti szakit, aki már a terepszemlén megerősített abban, hogy ennek a minimum 50 éves fának sajnos tényleg reszeltek… Így március egyik napsütéses vasárnapján végleg búcsút vettem tőle. A munkálatok viszonylag gyorsan zajlottak, hiszen dús lombkorona helyett, csak néhány néhány elszáradt, beteg ágtól kellett megszabadítani a törzset, majd ezt a talajjal szinte egyvonalban elvágni. 

Franci jó szokásához híven most is gondosan felügyelte a munkálatokat, sőt, még a benzines STIHL hangja sem riasztotta el. 

Az ágak és a törzs darabolása, letalicskázása még eltartott egy órát. A törzs nagy részéből gyakorlatilag egészen sötétbarna, földszerű anyag morzsolódott ki, és sorra potyogtak a tenyérnyi nagyságú darázsfészek darabok.

A kerti szakik szerint majd jönnek a lódarazsak és keresni fogják a fészket…. Na, ezzel nem tudom mi a teendő, remélem, hamar ráeszmélnek, hogy itt már nincs semmi keresnivalójuk és jó messzire elvonulnak. Semmi kedvem idén is darázscsapdákkal bajlódni és a medencéből kiugrálni a hálóért, amikor 3-4 lódarázsnak éppen inni támad kedve. Ha van lódarazsakkal kapcsolatban valakinek tapasztalata, szívesen veszem a tanácsát. 

A legvégén eltakarítottam a fűrészport, már amennyire ki tudtam kapirgálni a fűből.  

A törzs egy darabját megtartottam emlékbe: lehet rajta ücsörögni, vagy rá lehet rakni a kávét, majd még kitalálom, hol legyen a végső helye. 

A végén pedig jöjjön néhány fotó a cseresznyefám elmúlt bő 3 évéből, ami betegen, sérülten is csodaszép piros, roppanós, isteni finom szemeket termett, és még hintázni is lehetett rajta… Hiányozni fog a szép nagy zöld lombja, amilyen még 2018-ban volt, hiányozni fog az árnyék, amit adott, és hiányozni fog a termése, ami a gyerekkoromat idézte…

Természetesen szeretnék majd fát ültetni, sőt, fagyalt vagy babérmeggyet is a kerítés mentén, de egyelőre most a karbantartási munkákra koncentrálok, mert a sok vihar azért rendesen megtépázta a dolgokat a ház körül.