Ez a néhány fabábu évek óta várta a sufni egyik polcán, hogy végre leporoljam őket és újból játékba állhassanak. Úgy gondoltam, hogy ennél többet is megérdemelnek, így hát ecsetet ragadtam, és átfestettem őket…

A lengőteke bábukat valamikor régen a nagybátyám esztergálta, szóval már csak ezért is sajnáltam volna, ha ott végzik a sufniban. Azon kívül, hogy talán néhányszor megáztak, és itt-ott foltok éktelenkedtek rajtuk, tulajdonképpen teljesen ép állapotban voltak. 

Első lépésként egy alapos csiszolás persze rájuk fért, és így az évek alatt elszíneződött faanyag is egészen felfrissült.

Alapos portalanítás után jöhetett a “díszítés”. Nem akartam túlzásba vinni a dolgot, mindössze két árnyalatban gondolkodtam. Így elővettem a pincéből a Poli-Farbe Boróka Primer fakonzerváló alapozót, valamint a dió árnyalatú Poli-Farbe Boróka vízzel hígítható fabevonó vastaglazúrt, amiket a virágládás átalakításnál is használtam (ITT), és választottam mellé egy matt Poli-Farbe Cellkolor matt fehér zománcfestéket, ami nagyon szép új csomagolásban kapható: 

Kíváncsi voltam, hogy a vizes bázisú lazúr és az oldószeres zománcfesték mennyire lesznek barátok, nem repedezik-e meg a festett felület, ha egymásra viszem fel őket. Összesen hét réteget vittem fel. Két réteg fakonzerváló alapozót, három réteg lazúrt, végül pedig két réteg zománcfestéket.

Az alapozót nagyon gyorsan beszívta a fa, a lazúrrétegek lassabban száradtak, de azért a napsütés és a nyári szellő azért így is jelentősen meggyorsította a folyamatokat. 

A zománcréteg felvitele előtt maszkolószalaggal tekertem körbe a már megszáradt bábukat. 

Az oldószer miatt itt sokkal hosszabb száradási idővel kell számolni. A leírás szerint a felület 16 óra elteltével (20 °C-on) érintésszáraz , de mivel itt 30 °C volt, 8 óra alatt már hozzá lehetett érni a festett részhez. Azért a második réteg felvitelével érdemes kivárni a 24 órát, biztos, ami biztos. 

A maszkolószalagot akkor húztam le, amikor a második réteg is szinte teljesen megszáradt. 

A golyóba fúrtam egy lyukat és beletekertem egy szemescsavart. Erre már egyszerűen fel lehetett rögzíteni a kötelet.

Azért a golyót is frissítettem egy réteg lazúrral… A csapat hiányos, egy fő valahol kallódik, de sebaj, megkérem a nagybátyámat, hogy pótolja nekem. 

Azért már így is fel lehetett állítani a bábukat. Egyelőre még nincs fix helyük a kertben, így most egy lécekből készült mobil lerakófelületre kerültek, a madzagot pedig egyszerűen a fenyőfám egyik ágára kötöttem.

A zománcréteg egyáltalán nem repedt meg, gyönyörű homogén lett a felületen, és a lazúr sem tűnik át alatta, tényleg jól fed a két réteg még sötétebb felületet is.

A golyóra mondjuk Franci azt hiszi, hogy labda, de majd megtanulja, hogy ez kivételesen nem az ő játéka… 

Update: míg megírtam a posztot, a nagybátyám elkészítette nekem a hiányzó figurát, úgyhogy már csak le kell festenem, és felállhat a teljes kezdőcsapat!

A bejegyzés támogatója: