A faház kertjében többféle saját készítésű etető és különféle itató is megtalálható, de madárodút még sosem helyeztem ki. Egészen mostanáig, ugyanis maradék fenyődeszkákból rögtön kétféle változatot is készítettem.
Mielőtt lelkesen belevágtam volna a barkácsolásba, alaposan tájékozódtam a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán a legfontosabb tudnivalókról. Az odúk kihelyezésének legjobb időszaka szeptember-november (tehát most!), ugyanis a tavaszi költési időszakot megelőzően a madarak a télen is használják éjszakázásra.
Alapvetően négyféle odútípust különböztetnek meg (A, B, C, és D), ezek mind más és más méretekkel rendelkeznek különféle madárfajok számára. Fontos az alapterület, az odú magassága, a röpnyílás mérete és annak elhelyezkedése.
Én végül egy „B” típust készítettem, ami elsősorban széncinegék számára alkalmas, illetve egy „C” típust is összeraktam, ami akár házfalra is rakható és így pl. – az emberek társaságát kedvelő – házi rozsdafarkú költözhet bele.
Első lépésként számoltam, mértem, jelöltem, vágtam. Az alapterület mindkét esetben 12×12 cm lett, ez az egyetlen megegyező méret az általam készített odúk esetén.
A legjobb a kezeletlen fenyődeszka, amivel egyébként egyszerű dolgozni, szépen viszi a fűrészlap és csiszolni is könnyű. Az sem baj, ha némelyik fa már megsárgult, elszíneződött, vagy van rajta néhány sérülés vagy folt, hiszen a legvégén a tartósság érdekében lehet kezelni lenolajjal, vizes bázisú lazúrral vagy szintén vizes bázisú zománcfestékkel is.
Nos, miután minden vágott élet lecsiszoltam, következett az összeillesztés. Ez tulajdonképpen nem egy nehéz feladat, hisz elsőként az alapra kell az oldalakat rácsavarozni, majd végül jöhet a tető. Minden csavarbehajtás előtt előfúrtam a lyukakat, hogy még csak véletlenül se repedjen meg a faanyag.
A „B” típus röpnyílását lyukfúróval alakítottam ki.
Ugyanennek az odúnak ferde, nyitható tető készült (az oldalakat is ennek megfelelően szabtam), és a tetőt zsanérral rögzítettem. Ennek a jövőben lesz jelentősége, amikor az odút a következő ősszel kitakarítom, helyet és tiszta körülményeket biztosítva új fészekrakáshoz. Mivel a „C” típus tető alatt lesz, kevésbé éri az eső, így ennek vízszintes és fixen rögzített a teteje. Ráadásul a röpnyílás szélessége miatt ezt könnyű a nyitott részen keresztül takarítani.
Miután mindkét odú összeállt még egyszer finoman átcsiszoltam a felületet és a széleket, majd alaposan portalanítottam.
Ezután következett az alapozó réteg, ami az általam sokszor használt Poli-Farbe Cellkolor Aqua univerzális alapozó. A konyhabútorom (ITT), a bejárati ajtóm (ITT), és a faház összes nyílászárója és spalettája (ITT valamint ITT) ezzel van alapozva. Jól ismerem, nagy felületen én szivacshengerrel szoktam felvinni, kisebb felületekre, mint pl. most az odúk esetén jobban szeretek ecsettel dolgozni. Nagyon jók a tapasztalataim, remek tapadást biztosít a fedőfestéknek, és a kültéri időjárási viszontagságokat is kiválóan bírja ez a festékrendszer.
Látjátok közben a kis társaságomat a mini tóban?
Nagy szerencsém volt a ragyogó őszi napsütéssel is, mert ebben az időben még nyugodtan tudtam a szabadban festeni. A felület 4 óra elteltével újrafesthető, de érdemes megvárni a teljes száradási időt, ami 24 óra. Nagyon fontos, hogy az odúknak kizárólag a külső felülete festhető, a belsőt felületet egyáltalán nem szabad lefesteni.
Ezt követően lehet csiszolni is a felületet, hogy még homogénebb legyen, de én ezt nem éreztem szükségesnek, mivel nagyon szépen terült a festék.
A selyemfényű Poli-Farbe Cellkolor Aqua termékcsalád csomagolása egyébként megújult, a készen kapható színek palettája az utóbbi időben bővült. Most világos földszíneket választottam kávé, krém, és bézs árnyalatban, hisz az odúknak egyébként sem ajánlott a hófehér, a sötét/fekete, vagy harsány megjelenés, mint pl. a piros szín.
A fedőfestéket két rétegben vittem fel, a rétegek között megvárva a teljes 12 órás száradási időt. Kihelyezés előtt pedig vártam még egy teljes napot.
Ezt a festéket gyermekbútorok és gyermekjátékok festésére is minősítették, így a száradás után semmilyen mérgező anyag nem fog kioldódni belőle, biztonsággal használható odúk festésére is.
A „B” típusú odú a faházzal szemközti ezüstfenyőre került kb. 3 és fél méter magasságban ügyelve arra, hogy szélvédett mégis szabadon berepülhető legyen és keleti irányba nézzen. A rögzítéshez egy-egy szemes csavart rögzítettem az oldalakra, majd ebbe kókuszrost kötéllel burkolt drótot hurkoltam. Ez azért jó, mert az odú így biztonsággal felrögzíthető a törzsre, mégsem sértem meg a fa kérgét vagy magát a fát.
A „C” típus pedig a házfalra került 170 cm magasságban, szintén keleti irányba nézve, védve a déli tűző napsugártól is.
Az odúk belsejébe semmit nem szabad tenni, ezt majd az érkező lakók fogják megoldani maguknak. Azzal viszont lehet nekik segíteni, ha az odú közelében elhelyezünk száraz fűszálakat, mohát, vékony gallyakat, kikefélt állatszőrt. Szóval én már serényen szedegetem is ki Tündérke fésűjéből a kutyaszőrt.
A „B” típusú odúhoz rögtön meg is érkezett az első érdeklődő. Micsoda öröm ezt látni! Az odúra egyébként a teraszról, sőt a nappaliból is rálátok, szóval most az egyik kedvenc programom kávézás közben, hogy lesem az odút.
Nálam nagyon sok madárka repked, és bár a faházat körülölelő erdő természetes búvó és költőhelyet biztosít számukra, én azért örömmel készítek majd nekik a jövőben is különféle odúkat. Remélem, ti is kedvet kaptatok hozzá!
Ha pedig szeretnétek további DIY inspirációkat tőlem ezzel a zománcfestékkel, akkor ITT az összes korábbi festegetésemet megnézhetitek.
A bejegyzés támogatója:
