A zöldségek, fűszernövények számára korábban kialakított konyhakertem egy meglehetősen picike terület, amit idén kibővítettem, már amennyire a lehetőségek engedték. Hiszen nem csak szűkös a rendelkezésre álló terület, de lejtős is, szóval a munkálatokat a korábbi veteményes elbontásával és tereprendezéssel kezdtem…

A régi veteményes helyéről, és kialakításáról ITT írtam, érdemes elolvasni, hiszen gyakorlatilag ez volt a kiinduló állapot.

Három szezonon át nevelgettem itt a paradicsomokat, paprikákat, és elkezdtem a kerítés melletti részeket is kihasználni. 

Ahova csak tudtam ültettem, és támasztékként bambuszkarókat szúrtam le, erről is írtam egy korábbi posztban ITT.

Aztán idén februárban szétszedtem a korábbi veteményes fenyő keretét, a benne lévő jó kis földet pedig kilapátoltam nagy cserepekbe. Tele volt amúgy elvetett kapormaggal, szóval most mindenhol nő a kapor, ahol ezt a földet használtam ültetéshez, ollé! 

A veteményes helyét 3 hónapig kartonnal takartam, amiket farönkökkel súlyoztam le. A szétszedett fenyődeszkákat pedig újra felhasználtam, méghozzá a földből kiálló vízcsövem takarására. 

Erről nem készült fázisfotó, illetve bejegyzés, viszont pár szóban meséltem róla egy kis videóban ITT, és néhány fotót is tudok mutatni.

Takarás csak elöl van, hátul látszik a cső, de amúgy tényleg nem zavar. Nemsokára úgyis elrakarja a sok paradicsom, ha pedig szerelni kell, könnyen hozzáférünk.

Ezen a fotón egyébként valamennyire látszik a terep lejtős jellege:

Szóval ez volt az idei kiindulási állapot, ezután kezdtem el a terepet vízszintesbe hozni ásóval, föld lapátolással, gereblyézéssel, döngöléssel, taposással. A magaságyások bekerülése előtt így festett a terület:

Ez tereprendezés után sem lett nagyobb (bár itt-ott tudtam 10-20 cm-es sávokat hozzácsapni a rézsűs részekből), de mivel itt optimális a konyhakert kialakítása, pl. vízvételi/öntözési szempontból, napos/árnyékos órákat tekintve, stb., ezért ebből igyekeztem kihozni a maximumot. A boltíves futtató a „bejárat”, ami eredetileg zöld színben kapható, de én átfestettem fehérre, ITT írtam róla. Mellette pedig egy vízakna van, amit mindenféle cserepekkel igyekszem álcázni, tulajdonképpen szaporító állomás is, haha. De ha télire elzárjuk a vizet, akkor ide hozzá kell férnünk, szóval csak mobil dolog pakolható rá.

Olyan magaságyásokat kerestem, amik akár kis helyen is elférnek (pl. teraszon, erkélyen), amiket könnyen össze lehet rakni, és nem gond az sem, ha mondjuk később esetleg szét kell szedni, odébb kell rakni. Mert azt már megtanultam, hogy a klímaváltozásnak köszönhetően a kert is folyamatos változásban, és változtatásban van. A veteményesem melletti oszloptujáknak már csak 1-2 évük van hátra, és ha azok egyszer kidőlnek a sorból, akkor arrafele fogom bővíteni a konyhakertet. De ne szaladjunk ennyire előre.

Összesen öt darab magaságyást helyeztem el. Két hosszúkásat a korábbi veteményes helyén, két négyzet alapterületűt a tuják elé, és egy lépcsőzetes kialakításút a rézsű teteje felé terjeszkedve. Persze, ahhoz, hogy oda feljussak, kell egy lépcső is….Na, de erről majd később.

Mind a három típus elemekre szedve kapható, mindhez van összeszerelési útmutató, és a magaságyások bélelésére szolgáló anyag is.

Az említett három típus mind Nortene termék: Natur Line, Natur Square, és Natur Scala. A nevekre kattintva elérhetitek a Nortene oldalán a leírást, termékismertetőt, megvásárolni viszont webáruházakban, barkács- és gazdaboltokban, kertészeti árudákban és további Nortene pontokon van lehetőségetek. Szóval keressetek rá a termék nevére, és fel fognak jönni az árak és az árusító helyek.  

Az összes magáságyás alá raktam vakondhálót, és mindegyiket ugyanolyan rétegrenddel töltöttem fel. A béleléshez kapott anyagot viszont nem raktam bele, nem éreztem szükségét. Persze, védi belülről a fát, így annak hosszabb lehet az élettartama, meg egyben tartja a földet, de a saját tapasztalatom szerint enélkül is jópár évig működik a dolog. Mindig a komposztálóm jut eszembe, ami már hány éve megvan használt, megszürkült raklapokból összerakva, és még mindig áll…

Nem az örökkévalóságnak tervezek (hogy is tervezhetnék, amikor olyan gyorsan változik minden a világban), és úgy vagyok vele, hogy ha itt az idő, és ezek a magaságyások vissza szeretnének jutni a természetbe, akkor elengedem őket. Messze van az még…

Az összes magaságyás aljára kartonokat fektettem le, erre jöttek a kisebb tuskók, faágak, majd gallyak, fűnyesedék, elszáradt levelek, komposztos föld és végül a termőföld. 

A napokon át tartó munkálatokat Franci persze elejétől kezdve végigkísérte. 

Itt már láttam magam előtt az magaságyásokban szépen növögető zöldségeket, de amúgy fűszernövények és dísznövények számára is mutatós egy ilyen „virágláda”. 

Ahhoz, hogy ezek a hosszúkás elemek jól elférjenek fel kellett földdel töltenem egy nagyjából 40 cm széles sávot. A köveket azért hordtam ide, hogy ezt a feltöltést megfogjam, ne mossa ki az első nagyobb eső. Biztosan fog itt még tömörödni a föld, és elképzelhető, hogy jövőre kell még földet és köveket hordanom, de alapvetően most stabil az egész. 

Nyertem egy kis sávot a kerítés mentén is, ennek egy része most vastagon kartonnal és lécekkel van takarva (rajta balkonládában paradicsomok nőnek), viszont van olyan része is, ahova már korábban ültettem.

Mielőtt megmutatnám összeségében a végeredményt, szeretnék szót ejteni a rézsű aljáról, amit ásóval megfaragtam, hogy egy kis teret nyerjek a kényelmesebb közlekedéshez a magaságyások között/ mellett. Itt pontosan ugyanazt a módszert alkalmaztam, mint tavaly, a virágzó rézsű kiálakításakor ITT. 

Bambusz ágyásszegélyt ütögettem le gumikalapáccsal, mögé ugyanúgy az újrahasznosított gumiszegélyt raktam, hogy a föld ne szökjön a rések között. Ez a szegély hajlítható, így íves részeken is nagyon jól lehet használni. Ez gyakorlatilag két oldalt körbeölel az ágyások körül.

Egy-egy szegélyt pedig a kerítés mentén és az említett vízcső alatt is leütöttem.

Itt az eső felverte a szegélyre a földet, de amint beindulnak itt az elé vetett bársonyvirágok, ez egyrészről nem lesz látható, másfelől a növények miatt nem fog felcsapódni a föld…

Ezzel az ágyásszegély típussal vannak további terveim is a kertben. Emlékeztek még erre tavalyról?

Na, ilyet is szeretnék az egyik fenyőm alá, csak nagyobb méretben, és nem feltétlen pontos körívet kialakítva… De ezt majd csak júniusban. 

A másik, amit még külön kiemelnék az a rézsűn kialakított lépcső:

Itt sokszor rohangáltam fel-le a rozmaring sövényemhez, mert az odébb meglévő kőlépcső kiesett a közlekedési útvonalból. Szóval a kitaposott részen ásóval lecsaptam függőlegesen és vízszintesen a földet, majd ide is ágyásszegély került, a fokokra pedig kartonlapra rétegezett murva. A kulisszák mögött pedig nagyjából ez zajlott:

A munkát nehezítette, hogy itt kb. 1-2 óra árnyékos időszak van, előtte és utána viszont a tűző napon kellett serénykedni. Ahh, hát nem kellett este ringatni elalváshoz.

A végeredményt látva és használva, minden erőfeszítést megért ezt itt összerakni:

A 20 cm magas fa ágyásszegélyt mélyen leütött vas pántok tartják hátulról, amit most nem fotóztam le, de erről a megoldásról egy szélesebb lépcsőtípus esetén lesz részletes leírás ugyancsak júniusban.

Itt már a beültetéseket tervezgettem, de őszintén szólva, ezen sokkal többet törtem az agyamat, mint mondjuk a lépcső méretein. Hogy mit mi mellé lehet, vagy nem lehet, meg a fény, meg a támrendszer, ahh, de végül sikerült jól elosztani mindent. 

A négyzetes formájú magaságyások vannak a legközelebb a házhoz.

Ezeknek annyira szép a színe, és annyira illenek ide, hogy bátorkodtam a virágzó kert irányába terjeszkedni velük.

Ide kerülnek még a saját termésről fogott magokból kinőtt padlizsán palánták, a már elültetett tárkony és a kakukkfű mellé. Az uborkák viszont már növekednek, az egyszerű támasztékot bambuszkarókból és madzagból alakítottam ki.

A futtató kapu jobb oldalára egyébként ültettünk egy lila akácot a kertész barátokkal, a másik oldalára (a vízakna tetejére) valami ládában nevelt futónövényt tennék, még az is lehet, hogy egyszerűen csak babot futtatok fel. 

A házból kilépve ezt látom. Számomra már most is mesebeli látvány, de tudom, lehet ezt még fokozni a jövőben.

A magaságyások elé körömvirágot, zsályát és terülő kakukkfüvet ültettem, és elszórtam bársonyvirág magokat is.

Az egyik magaságyásba bazsalikom, oregánó, snidling és paradicsom került, a másikba paprikák, de hagytam egy kis helyet itt is a padlizsánoknak. 

A magaságyások között kb. 40 cm széles hely van, nem mondom, hogy táncparkett, de használat szempontjából ez már éppen jó. Ha picit több helyem lett volna, akkor persze 50 cm széles sávokat alakítottam volna ki, de hát nem volt. 

A fenyőkéreg mulccsal leszórt közlekedési útvonalat Franci prezentálja nektek:

És ő tart kerti túrát a rézsű tetején is, tartsatok vele a lépcsőn.

Nos, most, hogy mindenki felért, tekintsünk egy kicsit visszafele.

Ebből a szögből látszik a ház melletti nagy vízgyűjtő tartály is, amiről már sokszor írtam, és ami kellő közelségben van a veteményeshez öntözések alkalmával. Nálam nincs sem csepegtető, sem automatikus öntözőrendszer, locsolókanna, na az van, abból kettő is.

Szeretek esővízzel locsolni, ilyen kis területnél ez teljesen jól kivitelezhető, bár szívesen gyalogolok el a kert legtávolabbi pontjába is meglocsolni esővízzel bármilyen növényt. Jó kis edzés a két megtöltött kannával.

A lépcsőzetes magaságyásba bab, retek és tépősaláta került, már elkezdtek kibújni… 

Sőt, ezek azóta már még nagyobbak, hisz a fotózás óta eltelt pár nap.

A magaságyás mellett tovább lehet menni a kerítés mentén végig, a virágzó rézsű irányába. Annyira tetszik, hogy kis utak, ösvények futnak a kert különböző részei között, ahol össze-vissza lehet sétálgatni. 

Így a bejegyzésem vége fele közeledve mutatok egy ráadás DIY emelt ágyást (ez csak 20 cm magas). Egy feldarabolt raklapból dobtam össze, de pár maradék lécet is felhasználtam hozzá. A kerítés mentén ez egy jó kis napos rész, szóval egy sor borsónak ideális hely 2,5 méter hosszan. Két hete vetettem el a borsót, lassan ezt is kötözni kell majd.

A célom az, hogy egy olyan konyhakertem legyen, amiben a lehetőségekhez mérten tudok bizonyos zöldségeket megtermelni és fűszernövényeket tartani. Nem a teljes önellátás a célom (még), abszolút tanuló fázisban vagyok, a palántázásra, zöldségnevelésre egy klassz hobbiként is tekintek. A terep adottságaiból fakadó hátrányokat igyekszem a javamra fordítani: a konyhakertet és annak környezetét ezért dísznövényekkel, illetve mindenféle hasznos virágzó növényekkel is beültettem.

Kicsit más jellege van, mint egy hagyományos értelemben vett veteményes területnek, és abban is biztos vagyok, ha megint bővítem, ugyanezt a koncepciót viszem tovább…

Végül pedig berakom ide a munkálatokról készült kis videót, hogy lássátok mozgóképen is a fent leírtakat:

A bejegyzés támogatója: