Tavaly, ősz derekán hívott fel jó barátom, Bezerics Dani azzal a kéréssel, hogy meg kellene néznem egy remek helyet, amit kiszemelt magának. Ezúttal nem a Balaton környékét, hanem kis hazánk fővárosát célozta meg egy újabb – balatoni életérzést magában hordozó – vendéglátóhely nyitásával.

Be kell vallanom, elég jó érzés volt, hogy egy ilyen menő dologban az én szavam is számít. A lokáció budapesti viszonylatban elég jó: a Tompa – Páva utca sarkán lévő üzlet több irányból is jól megközelíthető, ráadásul a környék az utóbbi időben sokat fejlődött. Vannak emlékeim 20 évvel ezelőttről, amikor a közeli BME-re jártam… A IX. kerület ezen részét akkoriban kezdék el ráncba szedni.

Látogatásomkor főleg a vendégteret vettem szemügyre a hely tulajdonosával, aki lelkesen mesélt arról, hogy itt valaha cukrászda volt, majd miután bérlőknek kiadta, a hely pub-ként üzemelt. A cukrászdás időkből sajnos nem tudok fotót mutatni, de a pubról igen, jópárat találtam a neten:

A fotókból is látszik, hogy elég sok a sötét felület, ami a pub jelleghez nyilvánvalóan passzolt is. Aki régebb óta követ, az tudja, hogy hasonló esettel már a Café Flore számára kiszemelt hely újragondolásánál is találkoztam, ITT és ITT írtam róla.

Egyébként a nyitás előtti munkálat és a könyvem promója (bemutatókra való felkészülés) pont egy időszakban zajlott, így nem tudtam olyan mértékben jelen lenni a projektben, mint 1 éve a keszthelyi Télikertnél ITT és ITT.

Ebben a folyamatban főleg a koncepciót segítettem kidolgozni, a színeket, a felületeket, az anyagokat, a világítást, stb., folyamatosan konzultáltunk telefonon, és amikor csak tudtam beugrottam egy-egy órára átbeszélni a feladatokat, és sokszor messengeren egyeztetve nyomtuk a közös munkát, ahogyan a noszvaji kisházat is ITT. Abban maradtunk, hogy a mihamarabbi nyitás érdekében nem csinálunk teljes „kibelezést”, és nem tolunk bele őrületes pénzt, hanem inkább kreatívak leszünk, és festéssel, asztalos munkával és egyedi megoldásokkal formáljuk olyanná a helyet, ami kedves, barátságos, és persze a budapesti helyszín ellenére (vagy inkább mellett) benne van a Balaton-érzés is.

Ez a fajta „lakberendezés” engem amúgy is mindig jobban mozgat belülről, sokkal inkább tekintem (a magam részéről) kihívásnak, mint sok pénzből frankó tereket megálmodni, ami nem igazán az én terepem.

Szóval, én azt javasoltam, hogy a sötét fa felületeket fessük fehérre, a mahagóni gerendákat csiszoljuk és csak lakkal kezeljük. Már csak ezzel a megoldással sokkal világosabb és tágasabb lett a tér.

Dani nagyon szerette volna, ha valamilyen formában a Balaton kékes-zöldes árnyalata megjelenik a térben, ezért végül úgy határoztunk, hogy a dobogós részen lévő mintás laminált padló (ami pont ugyanaz volt, mint anno az én dobogómon, ITT), kapja meg ezt a színt.

A fehér, a natúr fa, és a „balatonkék” mellé még kellett valami, ami az egészet picit megdobja. Ez lett a réz, ami a lámpatesteken, a pult elejére vágatott Paletta logoban, és a polctartó konzolokon is megjelenik.

Nagy fejtörést okozott a dobogó feletti kazettás álmennyezet (tiszta 20 évvel ezelőtti iroda hatás), ami fölé a légkondi és a mindenféle elektromos vezetékek vannak rejtve. A legtutibb megoldás az lett volna, ha az egészet lerobbantjuk és újracsináljuk, erre viszont nem volt időnk a tervezett nyitásig. Ezért azt találtuk ki, hogy az alu síneket is átfújjuk réz hatásúra, sőt a lámpatestek szélét és még a megsárgult műanyag légkondikat is! Így picit belesimul a térbe, annyira nem is szúr szemet, mint azelőtt, bár most, hogy leírtam, tuti mindenki ezt fogja elsőként megnézni, amikor belép, haha.

A most zárva tartó Télikertből és a balatoni Palettákból, áthoztunk néhány kedvenc diy dekort, mint pl. a ledlámpás nyilat és a szintén ledes ON AIR lámpát. Valamint átkerült az a kis lámpás szekrényke is, ami a Télikert egyik sarkában díszelgett.

Dani Apukája csinált lécekből menő halacskát, ez a személyes kedvencem:

És persze az élő virágok, amik dekorációként az asztalokon is jelen vannak:

Bekerült egy asztalos által készített „szélfogó” polc, amin könyvek, borok, apróságok kaptak helyet.

A krétatáblák díszítéséhez most is Szekeres Rékát hívtuk (KrétaRéka), nagyon kreatív csaj, és üvegre is szépen dolgozik. A Flore-ban már többször dekorált fa és üvegfelületeket is.

A logot és a grafikai elemeket most is – ahogy Dani minden üzleténél – Kerekes Kata neve fémjelzi, a dizájn kitalálásakor párszor összeültünk hármasban egy kávéra, hogy a grafikai elemek és a belső tér koncepciója szépen fusson együtt.

A helyiséget 2 oldalról körbeölelő zöld ablakkeretekhez és a mosdókhoz nem nyúltunk (egyelőre).

A külső részre felkerült a Paletta tábla, valamint egy égősor, ami az árkádok peremén körbefut. Néhány kedves dekoráció és halk zene várja az éppen arra sétálókat, igazán hívogató a hely, és aki betér, az biztosan nem fog üres hassal távozni.

Személyesen kóstoltam végig számos ínycsiklandó fogást, eszméletlen, amit Dani és csapata az ízek területén produkál. Ráadásul Dani olyan odafigyeléssel és kedvességgel fogadja a vendégeit – mesélve az ételek történetéről is -, amivel ritkán találkozni. Nagyra értékelem, ha egy üzletben az emberi oldal is megnyilvánul.

A balaton környékéről beszerzett minőségi alapanyagokról, valamint a Dani által képviselt gasztro filozófiáról a We Love Budapest oldalán is olvashattok ITT, és az Indexen ITT.

EZ pedig a legfrissebb poszt a Colorcam szemszögéből, akikkel legutóbb együtt ebédeltünk a Palettában.

Remélem, kedvet csináltam Nektek, és hamarosan ellátogattok a Palettába!

Hamarosan pedig megosztom Veletek a könyvbemutatós posztomat is, ahol természetesen Dani és felesége, Vera is jelen volt, sőt, ők biztosították a Szexi Rozékat az eseményhez!