Ezzel a bejegyzéssel már hetek óta adós voltam Nektek (sorry), de most végre itt van! Panel korlátok között meglehetősen elégedett vagyok az eredménnyel, úgyhogy remélem, sok hasznos és költségkímélő ötletet tudtok meríteni majd belőle.

A lakásom elmúlt években történt átalakulásáról ITT már nagyon részletesen olvashattatok, de a wc-ről nem sok említést tettem. Eddig. Nos, amióta itt lakom ez a mini helyiség már átment pár átalakuláson… Volt itt maradék festékből narancssárga fal, kézzel festett bordűrrel (erről sajnos nincs fotóm), majd szintén maradék festékből nagyon, nagyon, de nagyon szürke fal ugyancsak kézzel festett Audrey Hepburn vászonképpel, és végül lett egy barna-vaníliára csempézett változat, ami csak egy hirtelen fellángolás volt részemről és rettenetesen gyorsan rá is untam, mégis évekig néztem… Kicsit sem passzol abba a stílusba, amit kedvelek.

Azt tudni kell, hogy a panel wc-k hátsó falát elvileg nem szabad véglegesen beburkolni, hiszen a stranghoz bármikor hozzá kell tudni férni, és nálam még a hideg/meleg vízóra is itt van, amit havonta le kell olvasni. Korábban egy rétegelt lemez volt felfúrva és az azon lévő kis nyitható ajtókon lehetett a vízórákhoz bekukucskálni, de ez elég bénán nézett ki… Aztán amikor kicsempéztettem (miértisne, úgyse lesz itt semmi gond alapon), akkor két nyílást hagytak rajta fehér műanyag ajtókkal. Mit ne mondjak, gyönyörűen mutattak a barna csempén, és bár én mindent dokumentálok, sajnos erről sincs fotóm… Arról viszont van, amikor tavaly tavasszal strangcsere címén kibontották a hátsó csempézést! Na pl. ezért sem szabad fixen lezárni, mert ideküldtek két szarokbele szakit, akik ész nélkül nekiestek a hátfalnak. Azért kávéval és a kedves kis mosolyommal sikerült annyit elérnem náluk, hogy a hátsó részt csak félig bontsák ki, és próbálják így megoldani valahogy azt a fránya strangcserét, ami 30 évente szükséges, hát én pont belecsúsztam ebbe, hurrá, nagyon örültem neki. A következőt nem szándékozom megvárni itt, ezt már most leszögezem.

Ezt a tátongó lyukat két kartonnal borítottam be, és majd másfél évig bámultam, agyalva a megoldáson. Aztán bevillant a saját erkélykorlátos ötletem (ITT), így tehát most is a deszkázást tartottam a legkézenfekvőbb dolognak! Na de, az első lépés a fejemben lévő elképzelések alapján egy moodboard elkészítése volt:

Tudtam, hogy a csempét biztosan festeni fogom!  Ehhez mindent leszereltem, és alaposan lesikáltam a felületet.

Egy reggeli kávézás alkalmával megálmodtam a színt, és azon nyomban el is mentem kikevertetni a közeli festékboltba. A módszerem és a használt festékek ugyanazok mint a korábbi parkettafestésemnél ITT, a járólapfestésemnél ITT, azzal a különbséggel, hogy most az Empire selyemfényű festékből ugyebár nem fehéret, hanem szürkét használtam. Így ezen a későbbiekben – oldószer miatt – várható sárgulás sem fog látszani, de legalábbis nem úgy,mintha fehérre festettem volna.

Tehát a festést egy réteg Tikkurila Otex alapozóval, majd két réteg Tikkurila Empire fedőfestékkel oldottam meg, mindkettőhöz szivacshengert használtam, és természetesen a fugákat is befestettem. Minden réteg között kivártam a 24 óra száradást! Ez a felújítás nm-enként kb. 2000 Ft-os költség, ha mi magunk festjük! Szerintem megéri, de nem győzöm hangsúlyozi, hogy a festett csempére mindig jobban kell vigyázni, mert sérülékenyebb a felületete. Szóval lehet, hogy pár év múlva újra kell majd festeni. A különféle felületek festéséről ITT írtam nagyon részletesen.

A hátsó falra az Obiban vettem a fenyő deszkákat. Ezeket a jó öreg dekopír fűrészemmel vágtam méretre, úgy, hogy középen szeltem ketté őket, mivel a króm cső mögé másképp nem lehetett volna betornázni azokat.

A deszkákat soronként szabtam be és festettem le Obi 2in1-nal (a legolcsóbb és egész jó alapozó és vizes zománc egyben), a befestett darabokat pedig Pattex Super Fix – csavart helyettesítő – szerelési ragasztóval rögzítettem a csempéhez.

Így BÁRMIKOR le lehet majd szedni őket, és visszaragasztani bármilyen maradandó nyom nélkül.

Igen ám, de a vízórákhoz akkor is hozzá kell férni ugyebár! Így az őket takaró két deszkát egyszerűen ragasztás nélkül helyeztem be és ott is marad, amíg én ki nem szedem. A nyomógomb mögött van egy kis lyuk a beillesztéshez szükséges bevágás miatt, itt tudom a két deszkát kibillenteni a helyéről és leolvasni a vízórát.

Igazság szerint még újságtartót szeretnék, és valami kis fali tárolót is az illatosítónak és egyebeknek, de ezek egyelőre még váratnak magukra. Átmenetileg egy kis láda került be, amiben elfér ez-az-amaz, illetve korábban is volt fent egy polc sötét színben, azt most fehérre cseréltem, ide lehet pakolászni.

Szerintem eléggé kultúrált lett a végeredmény, pláne az előző állapotokhoz képest:

Azért ez a wc fotózás elég vicces dolog, nehéz benne átadni a Juditus, kifinomult kis púderporos stílusomat 😂😝 Remélem, azért tetszett!