Úgy látom, hogy nagyon lázba jöttök egy-egy alakulóban lévő részlettől (jelen esetben a fürdőben), ezért úgy döntöttem, nem váratlak meg Titeket a végeredményt bemutató poszttal, hanem közben is hozok néhány rövidebb, remélhetőleg inspiráló bejegyzést. 

A csempe és a járólap festésén túlvagyok, sőt utóbbi mintázásán is, ezt nem dokumentáltam fotókkal, mert pontosan ugyanazokat a festékeket használtam, mint a wc esetén is ITT és ITT. A mintát ezúttal is kézzel festettem, csináltam róla egy mini videót (ITT). Azt, hogy egy festett csempe/járólap mennyire kopik, milyen jól bírja, stb. majd egy későbbi posztban elemzem, mert bár sok év tapasztalata van mögöttem egyéb helyiségek esetében, a fürdő viszont még új terület ilyen szempontból és ezt a festéket eddig padlón nem használtam, szóval mindenképpen egy hosszabb értekezést kíván a már eddig megírt járólapfestős tapasztalatok mellett (ITT.)

Na de, térjünk a poszt tárgyára, a címben említett székre. Nagyon régóta van már nálam és nem mai darab. A barátnőmtől kaptam sok-sok évvel ezelőtt, ő már fényes szürkére festette az eredetileg sötétbarna alapot. Valaha egy mart motívum volt az ülőfelületen és a támlán, ami a sok festékrétegtől már csak alig kivehető.

Hozzám ebben az állapotában került, és rögtön szerepet is kapott egy magazinos anyagomban, amiről posztot is írtam ITT. 

Ekkor a blogom még igencsak gyerekcipőben járt… Jóval később púderszínűre festettem és készítettem neki kárpitozott ülőfelületet egy Pepcoban vásárolt, vicces feliratú konyharuhából. Ezt lépésről lépésre már a könyvemben láthattátok, de többször feltűnt a bejegyzéseimben is pl. az erkélyemen (ITT).

A fürdő kapcsán viszont megint új árnyalatot és ezzel friss megjelenést kapott, amihez a szekrényemben lapuló Pentart Dekor Paint fekete árnyalatot (valójában egészen sötétszürke) és átlátszó waxot használtam.

Hogy az ülőfelület tömör sötétségét kicsit megtörjem, vettem rá az IKEA-ban egy fonott, tengerifű tányéralátétet. 

Végül is nem ücsörögni fogok rajta a fürdőben, hanem leginkább a ruháimat dobálom rá zuhanyzás előtt, szóval nem az a lényeg, hogy puha és kényelmes legyen.

Inkább az volt a cél a lerakófelület kialakítás mellett, hogy bekerüljön valami „natúr” folt is a sok fehér mellé. Így kicsit olyan, mintha fonott lenne a felület. Én most csak ráraktam, de simán rá is lehet ragasztani hobbiragasztóval. 

Meg ez picit összecseng a félig összeszerelt IKEA GODMORGON mosdószekrénnyel is, ami a szemközti falon ácsingózik… Amire meg azért esett a választásom, mert az meg az előszoba világos parkettájához passzol.

Ha jobban belegondolok az egész lakáson ugyanazok az elemek vonulnak végig a helyiségekben. Fehér, púder, sötétszürke (vagy fekete) egy kis arany, egy kis natúr, mindegyik térben más dominál. 

A következő posztban írok majd az üveges BILLY szekrényről, mert az is megér egy kis eszmefuttatást a választás miértjeiről.