Néhány korábbi fotómon már kiszúrhattátok a Fortuna kőszobrot elmosódva a háttérben. Most megmutatom őt egészen közelről, és azt is, milyen változáson ment át a kezeim között.

Íme közelebbről, abban az állapotában, ahogy a házikóval együtt az enyém lett:

Valószínűleg egyszer felborulhatott és akkor több helyen eltörött, nem hinném, hogy a sérüléseket fagyás okozta volna…

A korábbi tulajdonosok gondosan visszaragasztgatták a letört darabokat, de volt olyan rész, ami még így is hiányzott:

Első lépésként körömkefével és fogkefével alaposan átsikáltam a szobrot, majd vízsugárral lemostam.

A kiálló ragasztós részeket sniccerrel lefaragtam, a folyamat közben azért még potyogtak kisebb darabok…

Ezt követően – főleg a pergő részeket – alaposan átcsiszoltam, majd ismét kapott egy nagy adag vízsugaras tisztítást és kitettem a napra száradni.

Amíg teljesen megszáradt kikevertem a fagyálló csemperagasztót. Ezt tulajdonképpen egy olyan ragasztó habarcs, ami beltéren és fedett kültéren fagyálló kerámia járólapok ragasztására alkalmas. De természetesen minden részletesen le van írva a termék papírzsákján. A 25 kg-s zsák 1000,- Ft körül mozog, és mivel amúgy is kellett vennem a kisebb betonrepedések esztétikai és praktikus eltüntetéséhez (erről későbbi bejegyzésben ejtek még szót), így hát gondoltam kipróbálom, mennyire válik be műkő szobor javításához.

A leírás szerint 8 liter víz szükséges 25 kg csemperagasztó bekeveréséhez. Mérőeszközök híján a korábbi tapasztalatimra hagyatkozva érzésre kevertem be a ragasztót és az állagát figyelve állapítottam meg, hogy kell-e még hozzá víz… A sűrű, homogén, tejföl állag egy jó közelítés: lehessen kenni, de ne folyjon el a felületen és ne is legyen darabos a felvitel során.

15 perc pihentetés után spaklival és ecsettel dolgoztam a ragasztót a felületre.

A mélyedésekbe jól beledolgoztam, a hajszálrepedéseken csak ecsettel simítottam át, a letörött konty részen 2-3 rétegben pótoltam a hiányt.

A jó levegőn hamar megszáradt, kb. 20 perc után már megfelelőnek tűnt.

Ezután gyökérkefével „sikáltam” át a szobrot. Ez a felesleget jól leszedte, de a repedésekből nem kapta ki a cuccot. Az apróbb részleteknél – ahol nem fértem oda a kefével – fogkefével tisztogattam a felületet.

Ezt követően Pinty Plus kréta festék alapozóval, és sprayvel fújtam át a felületet, majd a végén kapott egy lakkréteget is.

Szinte olyan, mint új korában. Na jó, nem egészen, ha nagyon közelről vizsgálom, akkor azért ki lehet szúrni a javításokat, de aki nem tudja, nem veszi észre.

Úgy gondoltam, hogy jól mutatna benne valamiféle növény, ami kellőképpen „igénytelen”, bírja az árnyékot, a napsütést, az esetleges szárazságot és azt is, ha egy óra alatt leszakad egy havi csapadékmennyiség…

Így végül kövirózsákat és két tő borostyánt ültettem bele. Ez már két hete volt és úgy tűnik, a növényeknek tökéletesen megfelel Fortuna bőségszaruja, azóta is szép zölden virítanak. 

A lépcsővel és annak környezetével még vannak terveim idén nyáron, és természetesen poszt is lesz róla.  

A bejegyzés támogatója: