Nagyon régóta kacérkodtam a tapétázás gondolatával, és sok szemrevaló mintát szúrtam már ki magamnak, de csak most jött el az ideje, hogy végre a tettek mezejére lépjek…

A Falra Magyar csodaszép, művészi tervezésű tapétáival tavasszal találkoztam először a Vintage Piac eseményen, majd az őszi OTTHONDesign kiállításon futottam bele csodaszép mintáikba. Utóbbin, már nem csak tapétákkal, hanem textilnyomatokkal is jelen voltak. A weboldalukat böngészve rögtön rátaláltam a kedvencemre. Mit kedvencemre, mondjuk ki: ez szerelem volt első látásra!

Ez a trópusi banánleveles minta vidám, játékos, egy adott falszakaszon szerintem nagyon klasszul mutat. Tudom, sokan úgy vélekednek, hogy túl karakteres mintát nem érdemes választani, mert hamar ráun az ember, és drága mulatság lenne pár év múlva megválni tőle. Én viszont amondó vagyok, hogy ha megfelelő falfelületet választunk, vagy akár csak pár tapétacsíkban gondolkodunk, akkor miért ne? Ráadásul a vlies tapéták (én ilyet választottam) a speciális tapétaragasztónak köszönhetően évek múlva is könnyen, a falfelület sérülése nélkül visszaszedhetők, nem fog kosszal, felfordulással járni a dolog. Végül pedig ne felejtsük, hogy a trendek folyamatosan változnak, az ember ízlése is formálódik, szerintem teljesen normális, ha egy idő után valamin változtatnánk az otthonunkban. Persze, hogy erre ki mennyit áldoz, vagy éppen hogyan használja erre kreativitását, az más kérdés.

Mondjuk azt aláírom, hogy ezt a dolgot a DIY látásmódom miatt én lazábban kezelem, lételemem az otthonom folyamatos szépítése, nálam simán belefér, hogy egyik nap még szürke a fal, másnap már púder, ugyebár? Erről a sztoriról ITT írtam. Vagy az, hogy órákig (néha napokig) elpepecselek egy díszítő falfestéssel (ITT), aztán később frissítés címén újrafestem (ITT).

Na de, térjünk vissza a banánleveles tapétára és a kiszemelt falfelületre. Biztos sokan emlékeztek, hogy tavaly, a könyvem kapcsán az előszobai beugró falszakaszt dalmata mintásra festettem (ITT). Szerettem ezt a falrészt, a lépcsőházban közlekedők közül is többen megcsodálták, amikor éppen kiléptem az ajtón, mert valóban nagyon látványos. Most viszont úgy döntöttem, hogy lecserélem egy még látványosabb mintára, a banánlevelekre.

Első lépésként felmértem a beugró falrészt. Ehhez a Bosch Zamo multifunkcionális lézeres távolságmérőjét használtam. Egy-egy gombnyomással meg is volt a szélesség és a magasság, amit a digitális kijelzőről rögtön le is tudtam olvasni:

Sőt, duplagombnyomással a Zamo a mért adatokból rögtön területet is számol, ami pl. nagyon hasznos akkor is, ha mondjuk festékmennyiséget szeretnénk kalkulálni egy szobához.

Az én esetemben egy kb. 4 nm nagyságú felületről van szó. A mért szélességi és hosszúsági adatok alapján megrendeltem a tapétát. Amúgy már most mondom, hogy a falban sehol nincs derékszög, lefele szűkül az egész és közben van egy kis hasa is a bal oldali falszakasznak, ez a tulajdonság nem túl előnyös tapétázáshoz…

Tapétázás előtt az egész felületet újrafestettem Poli-Farbe Platinum fehér falfestékkel, amivel az egész előszoba le van kenve. Három rétegben gurultam át rajta, mert véletlenül sem szerettem volna, hogy a tapétán átüssenek a dalmata foltok. Friss festést elvileg 30 napot pihentetni kellene, de bevallom, én csak 24 órát vártam, bízva a festék jó tulajdonságában, de leginkább az eddigi tapasztalataimban.

A vlies tapétához vettem kifejezetten hozzá való ragasztót. A tapétatekercsekhez egyébként pontos leírás is van, sőt, ha nem szakembert hívtok, hanem magatok raknátok fel, akkor ITT van hozzá egy remek segítség is videó formájában.

A tapétaragasztót a dobozon leírtak szerint bekevertem, és amíg pihent „kijelöltem” az első tapétacsík helyét.

Ehez ugyancsak a Bosch Zamot használtam, ezúttal viszont egy szintezőadaptert csatlakoztattam a tetejéhez, amivel így könnyen lehet függőleges, illetve vízszintes irányt kijelölni. A Zamot a nemrég lefestett gázcsőre fektettem (ITT), a vízmérték segítségével pedig beállítottam, hogy a szemközti falon a sarokban valóben függőlegesen fusson a lézercsík.

E mentén ugyanis sokkal könnyebb volt az első tapétacsíkot felrakni, ami a falak görbülete és enyhén íves találkozása miatt elég macerás lett volna, itt van ugyanis a „hasas” falrész.

A tapétaragasztót a vlies tapétánál a falra(!) és nem a tapétára kell kenni. Tapasztalatom szerint nem érdemes előre bekenni a falat, mert a melegtől, a levegőmozgástól elég gyorsan szárad a felület (meg hát alapozás nélkül a fal is szívja…). Fentről lefelé tapétacsík szélességben aprénként haladtam: ragasztózás, simítás, ragasztózás, simítás… Nyilván ez egyedül azért nagy falat lett volna, de szerencsére volt segítségem.

Attól egyébként nem kell félni, hogy a ragasztó mondjuk az egymás mellé(!) illesztéseknél rámegy a tapétára, mert rögtön – nyom nélkül – le lehet törölni egy nedves törlőkendővel. Száradás után alul és az utoljára felrakott csík jobb oldalán sniccerrel vágtam le a felesleget.

Az arany agancs fogas visszakerült, ami tényleg rendkívül praktikus, mert pont annyira áll el a faltól, hogy a ráakasztott kabátok, táskák nem koszolják össze a felületet. Haha, az sem zavar, hogy nem annyira trópusi motívum, szerintem jól mutat.

A weboldalon található eredeti narancsos-bordós-barnás tapéta árnyalatot egyébként kérésemre átszínezték, az ajtóm színéhez igazították. Erre egyébként van mód az oldalon, szóval ha egyedi igény lenne színt vagy méretet illetően, akkor bátran vegyétek fel velük a kapcsolatot.

A konyhából nézve most ezt látom:

A tapéta kicsinyített változata (ez volt a mintanyomat) is megtalálta tökéletes helyét az előszoba másik végében egy képkeretben. Ennek pontos beállításához is jól jön ám a szintezőadapter.

A levélmintából textilt is rendeltem, aminek picit telítettebbek a színárnyalatai, mint a tapéta felületén, de ez nem is baj, amúgy sem tenném őket egy térbe.

Első körben egy párnahuzatot varrtam belőle. A szükséges anyag leméréséhez ismét a Zamot vettem elő. Egyszerűen csak lecseréltem a szintező adaptert a mérőszalagot helyettesítő kerékadapterre. Ezt csak végiggurítottam az anyagon a párna méretének megfelelően, jelöltem és már szabtam is. Jó mi?

A párnahuzat szerintem nagyon vagány, simán el tudnám képzelni dekorfüggönyként is.

Remélem, tetszett a poszt és kedvet kaptatok Ti is a tapétázáshoz, varráshoz. Ha igen, vagy bármilyen más lakásdekorációs (festős, barkácsolós) projektet csinálnátok, akkor tényleg hasznos lehet egy Bosch Zamo szettet beszerezni, vagy kérni egyet karácsonyra.

A bejegyzés támogatója: