Az utóbbi hónapokban sokat szépült a kert, de még csak most jöttem bele igazán a munkálatokba! Leginkább azon vagyok, hogy olyan kis részletek is felvirágozzanak, amik alapvetően rendben vannak, funkcionálnak, nem néznek ki rosszul, de egy kis törődéssel kifejezetten mutatós szegletei lehetnek a kertnek. Ebben a bejegyzésben különféle ágyásszegélyes ötleteket fogok mutatni nektek.

Először is azzal kezdeném, hogy egy kertben nem kell mindennek teljesen egységesnek, szabályosnak lenni. Most nem csak a növényekről beszélek, hanem azokról a dolgokról is, amiket felhasználunk kerítéshez, ösvényekhez, korlátokhoz, kültéri kényelemhez, konyhakerthez, elválasztáshoz, stb. Variálhatjuk a színeket, a formákat, az alapanyagokat, az elrendezéseket (ahogyan igaz ez az otthonunkra is) a kertünk adottságainak, és az ízlésünknek megfelelően. A hangsúly az összképen van, ami szerintem a jól kitalált és megvalósított részletekben is rejlik. 

A márciusban leírt terveim között egy csomó minden szerepelt – érdemes elolvasni újra (ITT), mert jó látni, hogy amiket akkor fejben és papíron elképzeltem, most sorra megvalósulnak -, köztük az is, hogy különféle, természetes anyagú ágyásszegélyeket szeretnék majd elhelyezni a kert egyes pontjain, változatos felhasználással.

Szóval nem csak arról van szó, hogy szokott módon mondjuk a füves rész és a virágágyás elválasztására használnám őket, valami egyedit mindenképpen csempésznék ezekbe a szegélyekbe.

Bambusz ágyásszegély

A fent említett, terveket bemutató bejegyzésemben említést tettem arról, hogy ilyen van már a kertemben, de most a világos verzió helyett a sötétebbet rendeltem. 

A Bamboo border bambusz elemei dróttal vannak egymáshoz fűzve, így tetszőlegesen hajlítható. Lehet belőle íves, vagy akár szabályos kör formát is kialakítani.

A faház előtt lévő hatalmas fenyőfám alatt korábban semmi sem volt. Se fű, se gyom, se növény. 

Később vetettem fűmagot, meg kialakítottam mellette egy kerti utat keramit lapokból, viszont a fenyő alá nem igazán tudtam ültetni semmit a földfelszínhez közel futó erős gyökerek miatt. Néhány illatos gólyaorr árválkodott itt.

Fogtam hát néhány bambusz szegélyt, és körforma helyett kissé szabálytalan elrendezésben körbekerítettem a törzset. Ez a fenyőfa egyébként nagyon ferdén nő (sajnos két nagy bálványfa nyomta egyik oldalról, míg ki nem vágattam őket), az egyik fele rendesen fel is volt kopaszodva, mostanra valamennyire összeszedte magát. És azóta nő az oldalán is egy újabb fenyőág, amit én egyelőre nem vágok le, jól mutat. Szóval már csak a ferde forma, és a kiálló kis ág miatt is törekedtem a játékosabb kialakításra az ágyásszegéllyel.

A bambusznád elemeit célszerű gumikalapáccsal leütni, hogy ne roncsoljuk szét az elemeket.

Az egyes szegélyek összekötéséhez én mindig használok Fixol fémkapcsot is.

Véletlenül szúrtam ki, hogy a munkálatokat a helyettes műszakvezető gyík felügyelte a kerti panorámás napozóteraszról:

Miután minden egyes bambusz a helyére került, az általuk határolt ágyásba lapátoltam földet, amibe egy kis gereblyés igazítás után jöhettek a növények is: gólyaorr, gyöngyvirág, különféle árnyékliliomok, bőrlevél, tüdőfű, nefelejcs, mirtuszlonc és madárbirs.

Majd ha valamelyik növény nem érzi jól magát, vagy elnyomják a nagyok, akkor átrendezem az ágyást, ezt egyébként a többi ágyással is így csinálom.

Nem raktam tele földdel, mert ősszel még fog kapni egy vastag réteg levéltakarót téli védelemnek, és lebomlással keletkező tápanyag gyanánt. Tűlevél és toboz úgyis potyog bele majd folyamatosan…

Alapvetően ez egy árnyékos rész, csak reggel, és késő délután éri 1-2 órát a nap:

Mutatok még két megoldást, amiket mindössze egyetlen darab bambusz ágyásszegélyből meg lehet valósítani a kert bármely pontján így:

Vagy a kerítés mellett így:

Ebben az utóbbiban 1-1 paradicsomtő van, az aljában pedig a hamarosan nyíló bársonyvirágok (imsertebb nevén büdöske).

Fűzfavessző ágyásszegély

Ezt a típust a virágos rézsűm tetejére álmodtam meg, a kerítés mellett kialakított ösvény és a növények között. Amikor tavaly ilyentájt a rézsűt kezelésbe vettem (ITT), és később a fenti részén kialakítottam egy ösvényt (ITT említettem), akkor a szélére a régi meggyfa levágott ágaiból vertem le cölöpöket.

Magára az ösvényre pedig vastagon karton került a gyomok ellen, aztán télire avar, most tavasszal pedig vastag réteg fenyőkéreg mulcsot kapott. 

Szóval ezek a cölöpök egyrészről jól mutatnak, másrészről kicsit megfogják az ásóval megdolgozott földet, harmadrészről az ösvényen lévő vastag fenyőkéreg mulcs sem vándorol le idővel a rézsűn. De már akkor volt egy elképzelés a fejemben, hogy milyen jól nézne ki, ha ezen a kis elválasztó sávon is lenne valamilyen módon növényzet. 

Nos, ennek érdekében a cölöpök elé szép sorban gumikalapáccsal ütöttem le az 1 m széles Wilborder ágyásszegélyeket, de persze, ha elég puha a föld, egyszerűen kézzel is le lehet ezeket nyomni.

Az egyes szegélyeket ezúttal is fémkapoccsal kötöttem össze.

Ezután feltöltöttem földdel a szegély mögötti részt és mindenféle szárazságtűrő növényeket ültettem ide a kert más pontjairól: pl. kövirózsát, varjúhájféléket, lángvirágot, kristályvirágot, amik bírják a tűző napot.

A későbbiekben hozok még néhány kisebb-nagyobb követ is, mert szerintem az is jól mutatna itt, és persze megerősítené, stabilizálná a lenti virágos rézsű és a fenti fenyőkéreg mulcsos ösvény közötti elválasztást. 

Ez a fonott vesszős megoldás egyébként minden értelemben nagy kedvencem, ugyanis lemetszett ágakból is készíthetünk hasonlót, én pl. a fagyal felkopaszodott, de még hajlítható ágait használtam erre a kivágott cseresznyefám helyén, ahová tavaly loncot ültettem…

Jópár évig lesz a kert dísze, aztán ha eljárt felette az idő, szépen elkomposztálódhat ott, ahol van, ennél jobb helyre nem is kerülhetne. Ugyanez igaz a készen kapható fűzfavessző fonott ágyásszegélyre is, mivel 100%-ban természetes alapanyagú, ha egyszer eljár felette az idő, akkor helyben lehet hagyni lebomlani, vagy mehet a komposztálóra.

És végül jöjjön az utolsó ágyásszegély, amivel az elmúlt napokban a kertben ügyködtem, és már ezen a fotón is látszódik a kép jobb oldalán:

Fa ágyásszegély

Itt a faháznál a telek teraszos elrendezése miatt eleve van egyfajta játékosság a térben, amit a meglévő lépcsők mellett saját DIY lépcsőkkel is színesítettem. Nézzétek csak, itt van egy az eredeti lépcsők közül:

És itt van, amit négy éve építettünk a rogyadozó, és emiatt lebontott pergola még használható elemeiből (ITT írtam róla):

Ez pedig az, amit egy hónapja építettem a konyhakertben:

A konyhakertben található lépcsőről akkor nem írtam részletesen, most viszont megteszem, ugyanis elkészítettem szélesebb verzióban a ‘nagytesóját’. Erről a tervemről is írtam márciusban, sőt, ez már tavaly a fejemben volt, szóval már ősszel kialakítottam ásóval a lépcsőfokokat, amit mostanra a természet picit visszahódított.

Első lépésként ismét kitisztítottam a terepet gyomlálással, és ásóval még farigcsáltam a földet.

A függőleges részre 20 cm magas Talos roll fenyő ágyásszegély került, tulajdonképpen egy 150 cm-es darabot vágtam két részre úgy, hogy az említett kicsi lépcsőhöz 50 cm jusson, a nagyhoz pedig 100 cm.

Persze, ez nem csak úgy magától marad ott a helyén, meg kell támasztani, de legalábbis valamilyen módon rögzíteni kell, hogy idővel ne forduljon ki a helyéről. 

Ha elölről támasztom meg, az nem túl esztétikus, bár kétségtelenül az a legbiztosabb módszer. Én az ágyásszegély hátoldalára perforált szalaggal (ismertebb nevén hiltiszalag) rögzítettem hosszú, lapos vasakat, amiket előtte méretre vágtam.

Tulajdonképpen ezeket kalapáltam a földbe úgy, hogy az ágyásszegély egy picit inkább befele dől. 

A lépcsőfokokra a gyomok ellen kartont raktam le, és egy kicsit vízzel is eláztattam, hogy jobban a felületre simuljon, és könnyebb legyen majd a zúzott kavicsot elegyengetni rajta.

Ezt pár cm vastagságban egyengettem el rajta, és jöhetett a következő lépcsőfok eleje, teteje, és így tovább.

Készen is van! A kislépcsőt egyébként könnyebb volt megcsinálni (az csak a két szélén van rögzítve vasakkal), ennél kicsit macerásabb volt három ponton leütni úgy a vasakat, hogy a szegély szépen egyenesen álljon, nem is sikerült hibátlanul, de sebaj, szerintem nagyon jól néz ki.

De ami a legfontosabb végre úgy tudok itt közlekedni, hogy nem lesz csupa sár a cipőm/gumicsizmám talpa egy-egy eső után, és nem csúszkálok a lejtőn…

Merthogy sokat közlekek itt. Egyrészről a rézsű növényeit fentről is szoktam locsolni, másfelől a kerítés mentén egy csomó növény van, amiket ápolgatni kell, nem beszélve a kerítés karbantartásról, amin az eredi iszalagot sövényvágóval tartom kordában. Majd meglátjuk, hogy ez a lécső meddig bírja, bízom benne, hogy jópár évet ez is szolgál majd, hisz nem az örökkévalóságnak készült.

Arra mindenképpen figyelni kell, hogy bár ezek az ágyásszegélyek impregnáltak, a természetes anyaguk miatt a napsütés és a csapadék idővel kikezdheti, szóval érdemes akár évente egy-két réteg lenolajkencével is átszaladni rajta.

Végül, ha még nem láttátok, akkor nézzétek meg másfél percben a fent leírt munkálatokat bemutató videót ITT.

A bejegyzésen bemutatott ágyásszegélyek Nortene termékek. A nevekre kattintva elérhetitek a Nortene oldalán a leírást, termékismertetőt, megvásárolni viszont webáruházakban, barkács- és gazdaboltokban, kertészeti árudákban és további Nortene pontokon van lehetőségetek. Szóval keressetek rá a termék nevére, és fel fognak jönni az árak és az árusító helyek.

További Nortene termékeket és inspirációkat a márka fb oldalán és Insta oldalán találtok. 

A bejegyzés támogatója: