Amikor az előszobás anyagomat fotóztuk, nem hagyott nyugodni egy gondolat: a fene vigye el, hogy nekem nincs egy normális előszoba szekrényem! Valójában nem is lehet, mert ezt a panelt olyan tökéletes mérnöki pontossággal tervezték meg, hogy éppen semmi ne férjen el jól. Van egy kívülről igen praktikusnak tűnő, 4m széles, belmagasságig beépített gardróbom az előszobában, aminek csupán egyetlen szépséghibája: hogy mindössze 38 cm mély…

Nos, ezt azt jelenti, hogy a vállfás ruhákat nem lehet a szokásos módon, merőlegesen beakasztani, el kell ferdíteni, benyomni és úgy rácsukni a szekrényajtót. Így viszont szerencsétlen ruhák válla hozzáér az ajtóhoz és van, ami sajnos már ki is kopott emiatt. Szóval ezért elég pipa vagyok, de ami igazán bosszantott az a szekrény belseje:

Az előző tulaj valami púderrózsaszínnel kente át a hátsó falat, ami nem is lenne rossz, ha nem látszódnának alatta az előző szín megmaradt foltjai random módon elszórva:

blöeee… A látvány non plus ultrája az oldalon lévő festékcseppes farost lemez, és a házilag eszkábált karnisrúd akasztó, a felső polc alá biggyesztve, rajta egy seprűnyéllel… Utáltam kinyitni ezt a szekrényt, mert a ruhák átláthatatlanul nyomorogtak benne, és ha véletlenül rá is akadtam volna arra, amit keresek, mintha a kutya szájából szedték volna ki. Ettől a látványtól inkább mindenkit megkímélek… Úgyhogy könyörtelenül kipakoltam a szekrényt, és agyaltam, mit is lehetne… Előszedtem a Rozettás anyagban lévő mintás tapéta maradékait, tapétaragasztót és a hátoldalt viszonylag hamar be is fedtem.

Az oldalsó részek már nehezebben mentek, mert a farost lemezek nem voltak rögzítve, de kiszedni sem lehetett őket. Így valahogy bejátszottam a tartórész és a lemez közé a kiszabott tapétát, és kifeszítve sikerült felragasztani.

Az alsó részt gondosan kitakarítottam (egy ócska linóleum borítja), és az egyik polcot az aljára fektettem, így azért egész kultúráltan néz ki.

De a seprűnyéllel továbbra sem voltam kibékülve. Elkezdtem matatni az erkélyen, és találtam egy fekete fém tartórudat, így erre cseréltem.

Az akasztós részt megtartottam, mert majd fehér rudat szeretnék egyszer, de amíg az nincs meg, nem fúrkálok feleslegesen.

Aztán I love IKEA érzelmekkel beraktam két kosarat és két fekete SKUBB rekeszes tárolót, amit persze majd szintén fehérre fogok cserélni, de most ennek is nagyon örülök.

Szépen belepakoltam az egyik sorba az öveket, a másikba a kendőket, sálakat.

Az kosarakba pedig a kisebb táskák kerültek. Egész jól átláható a dolog, így nem fogok reggelente hisztirohamot kapni, ha nem találom a kis ezüst kedvencet.

A vállfák továbbra is csak ferdén férnek be, de ha kevesebbet rakok be (tehát kénytelen vagyok átválogatni a ruhákat és módszeresen kiszortírozni őket), akkor nem préselődnek össze.

Remélhetőleg folyt.köv. 🙂