Bár úgy tűnhet, de nem vagyok rendmániás. Egyszerűen csak szeretem, ha a dolgaim a helyén vannak, ezért ügyelek arra, hogy ne csak a mindennapi holmik, de a munkához használt apró-cseprő cuccok is átláthatóan legyenek elhelyezve.
Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.
Bármilyen házról is van szó (legyen az kicsi vagy nagy, kőépület, fa, netán vályog) a megfelelően kialakított csapadékelvezetés a hosszú élettartam egyik szükséges feltétele. Nálam sincs ez másképpen a faházam esetén.
Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…
Apránként, de elkezdtem csinosítani a házat kívülről… Bemelegítésként a pince ablakával kezdtem, amit a festés előtt alaposan elő kellett készíteni.
Végre eljött a nap, amikor egészen késő estig lehetett a kertben bogarászni, és nem kellett azzal foglalkozni, hogy a házikótól hazafele vezető úton a budapesti forgalmi csúcsot miképpen kerüljem el…
Még sok teendő van a faházban, mielőtt elkezdeném berendezni általam választott bútorokkal, de mindenképpen szeretnék Nektek egy kis eszmefuttatást írni arról, milyen bútorokban gondolkodom.
Múlt héten megnyitottuk a vizet a házikóban, így végre teljes gőzzel rá lehet kapcsolni a faházas munkálatokra. Tegnap gyönyörű napsütés volt, úgyhogy ezt ki is használtuk Anyukámmal.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
