A hajnali fagyok, a sok eső és a szeles idő miatt idén a tervezettnél később, két hét csúszással indítottuk el a faházas szezont. De hát ilyen ez az április, teljesen kiszámíthatatlan. Ahogyan a május is.

A kertben, mint minden tavasszal most is bőven akad teendő, de így is nagyon jó érzés sétálni benne, vagy csak ránézni a teraszról vagy a kapu felől, mert alapvetően rendben van.

Persze, a végtelenségig tudnám sorolni, hogy mi minden munka vár rám itt, de nem az a cél, hogy ennek a listának mielőbb a végére érjek. Egyszerűen csak csinálom, amire éppen van időm, vagy amihez van kedvem, energiám.

Az első munkálatok között volt, hogy a fagyalt megszabadítottam a gombás betegségtől, amit mostanra összeszedett. Tényleg csúnya volt, le is fotóztam, és így tudtam beazonosítani a problémát.

Kicsit utánaolvastam a témának, így végül gazdaboltban vettem rézhidroxid tartalmú permetező szert. Ám mielőtt ezt bekevertem volna a megfelelő arányban vízzel, előtte végigmentem a sövényen és egyenként levagdostam a beteg részeket (ez úgy 2-3 órás munka volt), ezzel is csökkentve a gomba továbbterjedését, és ez nagyban javított a látványon is.

A permetszer már az első alkalom után megtette a hatását (nem jelent meg a barna foltosodás és a levélsárgulás), de most, a sok eső miatt (és az ajánlás szerint is) egy újabb adagot kijuttatok még rá. Úgy értem, hogy amikor végre eláll az eső…

A fűnyírót eddig még csak egyszer vettem elő, április utolsó napján, mert a kert bizonyos részein Franci már eltűnt a fűben. Addig viszont csodaszép vadvirágos mező volt a kert, leginkább pitypang, százszorszép és gólyahír színesítette mindenütt. A százszorszépek egyébként már vissza is tértek, és ismét szőnyegként borítják a kert egyes részeit.

Májusban én is csatlakoztam a No Mow May, azaz a Vágatlan Május kihíváshoz, amit itt, a Bakonyban, az erdővel körbeölelt faházikóm kertjében igazán nem nagy kompromisszum megtenni. Egy városban, szomszédokkal azért más a helyzet. Természetesen a beporzók munkájának segítése a cél, és nem mondom azt, hogy mindenkinek ezt kell csinálnia. De ha van rá lehetősége valakinek, akkor hagyjon sávokat, szigeteket, vagy nagyobb vágatlan részeket ebben a hónapban.

Azt persze fontos tudni, hogy az ilyen területeken lenyírás után már igazán soha nem lesz szép a gyep. Nálam mindenhol vad fű van, nem is célom, hogy angol pázsit legyen. Növögessen csak, ami nőni akar, van elektromos fűkasza, fűnyíró, meg itt van a két kezem is az agresszívebb gyomok kihúzására, szóval kordában tudom tartani a dolgokat. De ezzel a kérdéssel majd május 31. után foglalkozom.

Február óta folyamatosan járom a kertet a metszőollóval és az ágvágóval (meg persze Francival). Már tudom, miket érdemes jobban megmetszeni, nagyjából az is megvan, hogy mikor és mennyire. A fagyalt vagy a madárbirs cserjét, az orgonát, a trombitafolyondárt, a csipkebogyót, a tavalyról leszáradt évelőket, a levendulát, stb. Ha belegondolok, pár éve ezekről még gőzöm sem volt, de mindig kérdezgettem, utánaolvastam, és a legfontosabb: kitapasztaltam.  

Még most is zöldfülűnek számítok kert témában, de azért látok némi fejlődést, és igazán sokat köszönhetek a kertész- és tájépítő barátaimnak, akik nem csak tanácsokkal látnak el, de tavaly kétszer (tavasszal és ősszel is) jöttek kertészkedni, új növényeket betelepíteni, szakérteni.

Ezek a vidám hangulatú „kerti workshopok” mindig  grillezéssel és bográcsozással egybekötve zajlanak, mondtam is, hogy csináljunk hagyományt ebből! 

Persze a család, a szűk rokonság, és a helyi kedves szomszédok is mindig megtámogatnak növényekkel a saját kertjükből, de persze, én is szívesen adok bármit a kertemből. Írtam már erről a kertből kertbe csereberéről ITT. 

Ennek köszönhetően a díszkert egyre színesebb, változatosabb. A reggeli rutin része, hogy kávét kortyolgatva a teraszon legeltetem a növényeken a szememet, aztán persze, pár perc múlva már gumicsizmában húzogatom ki a kisebb gyomokat (a kávé persze még ekkor is a kezemben van, haha.)

Elő kellene szednem a régi fotókat, és csinálni egy külön posztot arról, hogy ez a medencésre kialakított rész milyen változásokon ment át az elmúlt években, mert tényleg nagyon látványos a fejlődés.  

A bambusznád kerítésről rendszeresen szoktam írni, én nagyon szeretem, hogy nem a zöld drótkerítést látom. Viszont vannak olyan részek, ahol a viharos szél a régi drótkerítést is megtépte, és azzal együtt a nád is hajlott, törött. Na, ezeket is szépen egyenként visszadrótozgattam (a drótkerítést is, a bambusznádat is), valamint levágott ágakkal/gallyakkal készítettem erősítést, és borostyánt, trombitafolyondárt és mindenféle zöldet futtatok rá, és ültetek elé. Ezek egymásba kapaszkodva, a drótkerítéssel együtt most már sokkal stabilabbak, és látványra megvan a természetes zöld határvonalam is a szomszéd telkek és az enyém között. 

Több év távlatából azt mondom, hogy a bambusznád igazából olyan helyen jó, ahol nincs kitéve nagyon az időjárás viszontagságainak (szélnek, erős napsugárzásnak), nálam a szélvédett, félárnyékos részeken még mindig olyan, mint amikor pár éve felraktam:

Itt még hiányzott egy pár méteres szakasz, szóval idén azt is felraktam, a kis műszaki ellenőröm meg átvette. 

A sok esőnek köszönhetően a vízgyűjtő tartályom (ITT és ITT) tele van. Mondjuk, nem mintha most bármit is locsolni kellene, de esőmentes napokon, illetve az ültetésekhez nagyon jól fog jönni az esővíz.

Ahj, de most már tényleg kell csinálnom rá egy túlfolyót, mert egyelőre mindig nézni kell, meddig áll benne a víz, és ha folyamatosan esik, akkor ki kell belőle ereszteni a vizet (vagy ha épp nem vagyok ott, akkor a hegyi szomszédaimat megkérni, hogy engedjenek le belőle)…

A tervezett nagyobb veteményessel sehogyan sem állok, amit tavaly óta elkezdtem kialakítani, kapálni, ásni, stb, na ott most pont ugyanolyan vad fű van, mint bárhol máshol a kertben. Így marad a meglévő kis veteményes ITT (paprikának, paradicsomnak, hagymának), és inkább csinálok dézsás/kaspós/ládás megoldásokat is. Annak a pár dolognak, amit idén még vetnék, ültetnék.

Egyébként a saját nevelésű paprika palánták szépen alakulnak (a radiátoron és az ablakban növögettek, most egy részüket már kihoztam, hogy szokják a napfényt), remélem, kiültetés után lesz majd belőle annyi termés, hogy egy lecsót össze tudjak dobni.

Idén csak két tő paradicsompalántát neveltem, ezeket már ki is ültettem (és jól meg is égette a nap a levelét), kicsit bízom abban, hogy a tavaly lepotyogott paradicsomok (ITT) magjai kikelnek majd. Viszont biztos, hogy idén még majd veszek palántákat, vagy körbekérdezem a barátokat, kinek van, haha.

Hetek óta fontolgatom, hogy idén nem állítom fel a medencét. Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy inkább eladom. Bár nagyon szeretem, és sokat használjuk, de mégsem annyit, mint amennyit foglalkozni kell vele, hogy mindig szép tiszta legyen a medence és a benne lévő víz. 

Azt azért tudni kell, hogy nálam egy fenyőfa mellett/alatt van a medence, emiatt a tűleveleket rendszeresen szedegetem ki belőle, mellőle, nehogy kilyukasszák a medence falát, vagy alját (3x már így is sikerült, ezeket persze könnyen lehet javítani javítókészlettel, de azért ha valahol szivárog a víz, azt nehéz megtalálni…). Szóval pár szezon tapasztalata után, hiába macera, nah. És akkor még a szűrő, a takarófólia, a tisztítószerek, stb. stb. 

Hogy jó benne a nyári kánikulában csobbanni? Kétségtelen. Itt viszont nincs aszfalt, nincsenek háztömbök, csak az erdő, ami miatt eleve 1-2 fokkal hűvösebb van, és bőven van árnyékos hely. Szóval úgy érzem, nem halnék bele a hiányába. Majd rácsatlakoztatok egy zuhanycsövet a kerti csapra és jöhet a frissítő zuhany. Egyébként biztos benne van az is, hogy sok dologról másképpen gondolkozom…

A medence helyét egyébként fel fogom tölteni kaviccsal (a kert aljában van egy nagy kupac, nemrég fedeztem fel, amikor terepet rendeztem), körbeültetem mindenféle növénnyel és valamilyen napozós/kiülős, de mindenképpen pihenős részt fogok itt kialakítani. Annyit azért megjegyeznék, hogy a homokrétegre rakott lépésálló XPS (ITT írtam róla), és az ezt borító filcréteg is hibátlan (egyszer egy vakond felpúposította ősszel, de kijavítottam), nem sérült, nem hullámos, nem lyukas, nem törött. Egyszóval bevált.

Még egy csomó dolog van, amiről lehetne itt írni, de egyelőre dióhéjban így áll most a helyzet a dombtetőn. 

Folyt. köv.