Április végén a világ legzöldebb városában, Bécsben jártam egy egynapos látogatás keretében. Sosem jártam még ilyenen, nagy élmény volt, így összefoglalom itt a blogon is az utazás fontosabb részleteit, hátha találtok benne hasznos tippeket.

Vonattal utaztunk, ezzel is csökkentve a CO2 kibocsátásunkat. Autóval ugyanez ötszörös mennyiséget jelentett volna. Az utat szervező Österreich Werbung üzleti útjaikon maguk is a vonattal való utazást részesítik előnyben. A vonat 6.40-kor indult a Keletiből a Hauptbahnhofra, az út maga bő két és fél óra volt. 
 
 
Mindenhova tömegközlekedéssel (metróval, villamossal és busszal) jutottunk el, ehhez érdemes használni az „ivie” appot, amiben lehet vásárolni 24 órás jegyet (17 EUR), de maga a Vienna City Card a jegyen kívül még sok ajánlást és kedvezményt is magába foglal múzeumokhoz, látnivalókhoz, vendéglátóhelyekhez, stb. 
 
Első utunk a Hundertwasser Múzeumba vezetett. A programot előre megkaptuk, így tudtam 90 perces vezetett múzeumlátogatáson veszünk részt, de én még az utazás előtti estén átbogarásztam Bécs első „zöld múzeumának” honlapját. 
 
 
Itt számos érdekességet lehet olvasni, de élőben hallgatni (angol nyelven) és vizuálisan is elmerülni ebben az ökológiai szemléletmódban egészen lenyűgöző volt.
Friedensreich Hundertwasser nézeteivel 99%-ban tudok azonosulni, az 1% az az, hogy én azért bírom az egyeneseket is. 

Az állandó tárlat mellett mindig vannak időszakos kiállítások is. Nem is nagyon fotóztam, inkább csak a szememet legeltettem az épületen, a hullámzó padlón, a növényeken, a kiállított képeken és maketteken.

Ez itt például az „óriás vízforralónak” becézett hőerőmű kicsinyített mása:

Ez pedig egy új lakónegyed terve, de ez a projekt végül nem valósult meg:

Ha jól emlékszem, amiatt, mert a környező területen élők ellenezték, pont azért, mert a természettel harmóniában megépített környezet túl sok nézelődőt vonzott volna, és különleges látnivalóként így nem lett volna olyan békés, csendes, nyugodt, mint ami éppen a lényege lenne. De őszintén, itt kicsit elvesztettem a fonalat, mert annyira koncentráltam a makett apró, színes részleteire, hogy már agyban ott jártam, hogy bárcsak ilyen makett összerakásában én is részt vehetnék egyszer. Hiába, mindigis imádtam a technika órákat…

Extra tipp az egyik kedves olvasómtól: a múzeum kávézójában isteni rétest lehet enni vaníliaszósszal.

További zöld múzeumokat Bécsben EZEN a linken találtok.

A múzeumlátogatást követően ugyancsak tömegközlekedéssel jutottunk el a város egy távolabbi és magasabb pontjára, a Cobenzl hegyre, ami szőlőtermelő területéről és boráról ismert. Már a felfelé vezető úton is odatapadtam az autóbusz ablakára, csodás házak, mindenütt zöld növények, és sehol semmilyen szemét. Komolyan lenyűgöző volt, egy pillanatra át is futott az agyamon, hogy na itt biztosan nem kell kutyasétáltatás közben szemetet szedni…

Fentről nem csak csodálatos panoráma nyílik Bécsre, de isteni finom ebédet és kávét is lehet fogyasztani a Rondellben, illetve annak teraszán. 

Szintén olvasói tipp, hogy itt az erdőben is lehet sétálgatni, ebéd előtt vagy után. 

A rendelt fogások között rövid köszöntők és beszédek hangzottak el. Még több részletet megtudhattunk az osztrák fenntartható turizmusról, a kristálytiszta forrásvízből származó ivóvízről, a levegő jó minőségéről, a kiváló a tömegközlekedési szolgáltatásokról, a regionális kínálattal rendelkező piacokról, a biogazdálkodásról, és még sorolhatnám. 

Ebéd után meglátogattuk a Weingut Wien Cobenzl borászatot (pár perc séta az étteremtől), ahol finom borokat kóstoltunk, és  – szintén egy vezetett séta során  – a termelésről is meséltek nekünk. 

Engem az fogott meg a legjobban, hogy nem céljuk távoli országokba szállítani, növekedni, bővülni, híresebbé válni (mindössze 5% az export), simán megelégednek azzal, ha a helyi/közeli igényeket kielégítik és így folyamatos, biztonságos, kiszámítható a termelésük. A fenntarthatóság pedig alapelvük minden tekintetben. Még több infót ITT találtok a borászatról.

Egyébként a tömegközlekedés mellett sétáltunk is, és bár a szemétkezelés nem volt téma, ezeket a kukákat a színesre dekorált fal előtt nem hagyhattam ki. 

 

Az utazásunk végét még egy kis buszozással, metrózással és végül vonatozással töltöttük. 

Ha túráznátok, bringáznátok, hegyeket másznátok (vagy akár síelnétek), akkor érdemes elolvasni egy korábbi utazós posztomat is ITT.

Remélem, hogy kedvet kaptatok a családdal, barátokkal (vagy akár egyedül) valamikor átugrani Ausztriába, feltöltődni, kikapcsolódni, új élményeket szerezni. Utazáskor pedig legyen természetes az, hogy amennyire csak lehet, vigyáztok a környezetre, hisz ez nem csak az otthonunkban, a szűkebb környezetünkben, a mindennapjainkban fontos, hanem mindenhol, ahová csak betesszük a lábunkat.