Az elmúlt két hétben volt itt minden: kánikula, napokig tartó esőzés, vihar, de amikor csak tudtam kint dolgoztam a kertben. Kisebb-nagyobb részek estek át látványos változáson, mutatom is őket sorban…
Kezdjük a kert leghátsó szegmensével, ami valaha így festett tél végén:
Majd ugyanazon év nyarán:
Nem sokkal később a hatalmas bálványfákat kivágattuk (iszonyatosan invazív, elnyom mindent, ami az útjába kerül), és a drótkerítésre belátásgátló bambusznádat rögzítettem…
Majd később az öreg és beteg cseresznyefát is ki kellett vágni a kerítés mellett (ITT), és időközben az erdei iszalag is szépen ráfutott a bambusznádra. Sokan nem szeretik, én viszont nagyon, de tény, hogy mivel mindenre felkapaszkodik, nem árt szemmel tartani, és időnként megzabolázni. Szerencsére az indái nem erősek, viszont nagyon hosszúak…
Alapvetően a kerítéshez és a bambusznádhoz nem is nyúltam, bár a viharok miatt itt-ott rendszeresen javítgatom, mert tépi a szél rendesen, ahol nem nőtte át a növényzet. Merthogy sokat segítenek a stabilizálásban a belenőtt és ráfutott növények (valahogy egyben tartják), és tetszik, hogy így amolyan „zöld válaszfal” van a két telek között.
Ami viszont most fókuszban volt az a rézsűs rész, amin eddig csak vadfű és gyomok voltak. A fűnyírást mindig megszenvedtem, mert vagy az elektromos fűkaszát lengettem felette egyensúlyozva, hogy le ne csússzak, vagy a fűnyíróval mentem neki alulról nekifutásból és vissza…
A rézsű alját már hetekkel ezelőtt elkezdtem „derékszögesíteni” ásó segítségével.
Szerencsére, amikor ezt csináltam éppen nem volt nagy esőzés, így nem mosta szét az egyenesre kivájt földet. Egyébként a rézsűben elég sok apró, kavicsos törmelék is van keveredve agyagos földdel, viszonylag stabil, viszont ültetni bele kicsit nehezebb így, de sebaj.
Alsó szegélynek (és egyben támasztéknak) 1 méteres kiszerelésben kapható bambusznád ágyásszegélyt rendeltem, pár dologgal együtt. Nem is értem, miért nem egy furgonom van inkább, folyton cuccolok Budapest és a Bakony között, a hátsó ülések nem is tudom, mikor voltak utoljára felhajtva.
Na szóval, ezek az ágyásszegélyek kifejezetten vastag, masszív bambuszokból állnak, amik fémmel vannak összekötve.
Viszont, hogy az ásóval megbolygatott föld semmiképpen ne csorogjon ki csapadék esetén a bambuszok között, ezért bevetettem a korábban már máshol is alkalmazott újrahasznosított gumiszegélyt, mert ebből volt még a pincében éppen elegendő mennyiég, és így kapóra is jött.
Először ezt illesztettem a célterületre, de ezúttal nem ástam le a földbe, hogy minél magasabban álljon.
Ezt követően jöhetett a bambusz elemek rögzítése. Ezeknek a két végén 1-1 hosszabb, hegyesebb bambusz van, amiket gumikalapács segítségével egyszerűen csak le kell verni a földbe.
Két szegély illesztéséhez én még bevágtam egy vékonyabb bambusz karót is, csak hogy ne látszódjanak az 1 méteres szakaszok határvonalai.
Sőt, stabilizálásnak, még itt-ott magába a bambuszba is ütöttem le vékonyabb karókat, hogy idővel se púposodjon ki oldalra ez a rész. Ezt kis kerti haverom prezentálja nektek:
Ezután jött a legmunkásabb rész, a gyomlálás… Órákon keresztül, mm-ről mm-re haladva szedegettem ki a gazt, némelyiknek olyan mélyen volt a gyökere, hogy alig bírtam kihúzni. De csak sikerült kipucolnom a területet.
Na persze, tudom, hogy egészen addig, amíg ez a terület nincs jó sűrűn benőve növényekkel, talajtakarókkal, addig viszonylag gyakran kell majd gyomlálnom újra és újra, de amúgy meg szeretem csinálni, szóval ez nem szomorít el.
Tavaly ültettünk már ide 5 kisebb gyökeres boróka tövet (egy másik borókám tövéből szedtük ki őket), és volt ezen a területen szépen terülő kakukkfű is, de most került melléjük többféle varjúháj, kisebb-nagyobb kövirózsa, gólyaorr, őszirózsa, citromfű, kankalin, és még sorolhatnám.
Ezek most még nyilván egyáltalán nem látványosak, igazán majd jövőre lesz szép. De azért már most is vannak olyan aprócska részletek, amikben lehet gyönyörködni.
Alig várom, hogy szép színes legyen ez a terület is…
Ezt a bambusz ágyásszegélyt egyébként hajlítani is lehet, szóval akár íves formák is kialakíthatók belőle.
Én az egyikből egy kisebb virágtartót készítettem. Előtte lazán feltekertem, hogy könnyebb legyen utána szabályos körívet kialakítani belőle.
Amennyire csak tudtam, igyekeztem egymás mellé leütni a szegély két végét, majd a talajtakarókhoz ajánlott U alakú leszúrható fém rögzítővel egyszerűen összefogtam őket.
Annyira klasszul működött az ötlet, hogy végül az egyenes szegélyeknél is ezt alkalmaztam, és utólag még azokat is így fogattam felül egymáshoz.
A stabilan álló bambusz kreálmányom aljára egy éppen passzoló, 30 cm átmérőjű természetes anyagú (kender és len), idővel lebomló körlap alakú talajtakarót tettem. Ez megakadályozza a feltörő gyomokat. Alapvetően nem alsó részre szokták tenni, de addig, amíg a puha, kompossztal kevert földem és a beleültetett növény gyökérzete nem áll szépen össze, addig mindenképpen hasznosnak tartom, ha ennek a magasított virágtartónak van „alja” is.
Ahogyan belső oldala is, amihez tekercsben kapható verziót vettem, és ebből vágtam ki egy kisebb palástot, hogy a föld öntözés alkalmával itt se szökjön meg a bambuszrudak között.
Földdel való feltöltés és ültetés után ennek már most nagyon látványos a végeredménye.
Egyébként ez a kis kerek virágtartó/virágágyás a valamikori medence helye körüli beültetési koncepció része. Erről fogok majd később részletesen írni, mert izgalmas téma, hogyan lesz a pancsolós részből egy növényekkel körbeölelt pihenős, napozós, félig elszeparált terület a kertben.
Visszatérve az említett talajtakaróra. Persze, lehet vágott fűvel is takarni a növények alját abból a célból, hogy megakadályozza a gyomok kinövését, és hogy megvédje a földet a gyors kiszáradástól ebben a forróságban. Azzal viszont számolni kell, hogy mindenféle magvak is kikelhetnek belőle, illetve a rigók is szeretik olykor széttúrni.
Szóval ezt kiküszöbölendő alkalmazható ez a 12 hónap alatt lebomló természetes talajtakaró. Én pl. a mézalmácskám alá is ezt tettem, mert olyan területen van, amit korábban a vadfüves részből vettünk el. Hamar jönnek vissza a gyomok, és így azt is jobban látom, meddig mehetek el a fűnyíróval. Jövőre talán már lesz olyan erős lombozata, hogy nem is lesz szükség a talaj ilyen módon történő takarására.
Lehet hozzá alkalmazni a fém letűzőket, főleg, ha a méterben kapható verziót választjuk a talajtakaróból, amit hosszan terítünk el a növényeink (akár a paradicsomok) alatt.
Korábban rendeltem már bambusz karókat, nagyon szeretem őket, mert strapabíróak és nagyon könnyen a földbe lehet őket szúrni.
Persze- persze, jó a kertben levágott faág is, szoktam is használni, de 1-2 év múlva az már csak a komposztra mehet, vagy a tábortűzhöz, a bambusz viszont még bírni fogja akkor is.
Szóval idén hosszabb és ívelt verziókat is vettem. Egyrészről, mert jól néz ki dekorációs elemként, másrészről ebből is kapható különféle méret, szóval lehet használni jelölőként, támasztékként, futtatóként, stb.
A kivágott cseresznyefám törzsének legalsó része és a gyökerei maradtak a földben, és köré már tavaly elkezdtem rozmaringot ültetni (néha a vakond kitúrja amúgy). Viszont mégiscsak jó lenne, ha a rozmaringok mellett valami szép, felfele futó növény is lenne itt… Nyilván, ez a cseresznyefát nem fogja pótolni (de nem is kell, mert azt ültettünk pár méterrel odébb), viszont látványban mégiscsak dobna az egészen.
Ezeket az íves karókat illesztettem egymáshoz eltolva (néhányból vágtam is rövidebb elemeket, hogy ne legyen túl vaskos az egész), és kókuszrost kötelet használva egy kb. két méter magas futtatót készítettem.
Na persze, dúsan befutott növény nélkül ez is olyan kis esetlen ebben a formájában, de már elkezdtem loncot futtatni rá, amit az egyik drága szomszédasszonyom adott nekem sok más szép növénnyel együtt a kertjéből.
A földestől, gyökerestől kiásott lonc vékony, magasra futó indáit növénykapoccsal rögzítettem, amíg nem erősödik meg és nem kapaszkodik fel magától a futtatón.
Ezek a kapcsok utána elrakhatók, nekem is már régebb óta megvannak, és elég sokszor használom őket ideiglenes rögzítéshez.
Na de, irány a veteményes, mert ezekből az íves és egyenes bambusz karókból természetesen oda is kerültek. Sőt, idén a feliratozást sem spóroltam meg, mivel többféle paradicsompalántát is ültettem.
Idén saját – szobában nevelt – palánta csak 2 volt, viszont a kertész barátok hoztak nekem többfélét, így nekem már csak el kellett ültetni őket. Ültetés előtt egyébként mindet lefotóztam, hogy tudjam, melyik fajta hova kerül pontosan, a feliratok nyilván csak sokkal később kerültek fel a támasztékokkal együtt.
Egyszerű fa spatulára alkoholos filccel írtam fel a neveket. A tartósság érdekében le lehet fújni lakkal, és akkor még jövőre is lehet ezeket a feliratokat használni, már ha lesznek ugyanilyen palánták, ugyebár.
A jelölőket madzaggal kötöttem a karókra.
Pontosabban kötöttem volna, ha Franci nem szabotálja állandóan a munkát. Nem viccelek, teljes nyugalomban ücsörgött az ollón, és várta, hogy végezzek a dolgommal.
De azért csak sikerült a végére jutnom a jelölők felrögzítésének.
A karókhoz való rögzítéshez madzagot és speciális növénykapcsot is használok. Mindkettőnek megvan a maga előnye, utóbbi elég jól bírja az UV-t, és könnyen használható, áthelyezhető.
És ha már itt vagyunk a veteményesben, akkor mutatom a legújabb kedvencemet, a veteményes „bejáratát”, ami tulajdonképpen egy fehérre fújt acélcső futtató boltív.
Hogy érzékeltessem ennek a területnek a változását, ugorjunk vissza 2018-ra, amikor itt még csak egy kerti zuhanynak használt monstrum állt:
Ezt az őrtornyot nem sokáig bírtam nézni, bontás után esővíz gyűjtő lett belőle a faház oldalán, amiről már oly sokszor írtam és mutattam képeket.
Ide is bambusznád került a drótkerítésre (de erre még nem kanyarodott fel az iszalag, haha). Szóval már ez az összkép sem volt rossz, de valahogy annyira az van bennem, hogy még-még növényesíteni amennyit csak lehet és sokkal célzottabban kell kialakítani a szekciókat a kertben.
Így döntöttem a futtató mellett, ami egy kisebb dobozban érkezik, és egyszerűen csak össze kell csavarozni az elemeket.
Tetszik, hogy nem csak magában áll itt, hanem az egyik fele a tuja ágai között bújik meg.
Viszont szerettem volna, ha ez is fehér lenne, mint amilyen a ház spalettái, és az ültetőasztalom.
Úgyhogy leszaladtam a pincébe és kifújtam az utolsó két flakon fehér sprayfestékemet és rá egy doboz fedőlakkot.
Viszont itt a természet lágy ölén hol hangyák és pókok mászkáltak bele száradás közben, hol lepkék repültek rá, szóval inimini lábnyomok biztosan vannak a felületen.
Mindezt Franci az árnyékból ugyancsak teljes nyugalomban felügyelte.
Nos, a futtatórács környékét már elkezdtem benépesíteni. Tettem a mellette lévő álcázott vízakna fedőre mindenféle növényt (ez amolyan növény nevelde), és egyelőre fehér és rózsaszín lepkevirág csüng rajta.
A későbbiekben kis kertész barátnőm tanácsára malabári spenótot fogok rá futtatni.
Az télen elfagy, de az a terv, hogy egy nagyobb ládában a vízakna tetejéről fogom majd felfuttatni, illetve így mindig mással is lehet próbálkozni.
A kert folyamatosan épül, szépül, gyakorlatilag minden nap tudnék valami újat mutatni, mert egyrészről nagyon serényen dolgozgatok benne, másrészről az egy évvel ezelőtti ültetéseknek most kezd igazán látható eredménye lenni.
Egyébként a fenntarthatóság jegyében a karton csomagolásokat elraktam a pincébe, és majd ezzel fogom azt a területeket letakarni, ahol szintén sok a gyom, de később szeretném bevonni a művelésbe. Na jó, mindössze egy újabb kisebb veteményesről/magaságyásról van szó, de a karton takarás nagyon is jól működik, ez amolyan lusta, de hatékony gyomlálási módszer, és a karton is szépen el fog majd komposztálódni…
Ezekben a posztokban is találtok klassz, kerti kiegészítőket is tartalmazó ötleteket, és jól látható a régi (előtte) fotókon, hogy egy-egy megoldás, apró változtatás milyen sokat dob a kert hangulán, vagy csak egy kisebb részletén:
További Nortene termékeket és inspirációkat a márka fb oldalán és Insta oldalán találtok. A termékeket megvásárolni barkács- és gazdaboltokban, kertészeti árudákban és további Nortene pontokon van lehetőségetek.
A bejegyzés támogatója:
csodálom és gyönyörködöm abban, ahogy alakítod a kertedet, ahogy szépül, s mennyi praktikus ötletet adsz nekünk ezzel a beszámolóval. Köszönöm!
Kedves Erzsi, köszönöm szépen! Örülök, ha inpsirálóak az ötletek. 🙂