Az otthonom idei változásainak összefoglalóját nagyon szerettétek, így örömmel írok egy ugyanilyen összegzést a faházról is. Mivel az idei év nagy részét itt töltöttem, ezért sokkal jobban haladtam a januárban betervezett dolgokkal, mint azt képzeltem.

Rögtön a közepébe csapok, ami a faház tekintetében március második felére esik. Ekkor még nem volt megnyitva a házban a víz, de a kerti munkákat már elkezdtük. A kerítés mentén több szakaszt is rendbe kellett tenni a ránőtt, vagy éppen elhalt növényzet miatt, illetve volt pár olyan dolog, amit már tavaly elkezdtem, de nem sikerült a projekt végére érni.

Ezeken módszeresen haladtunk végig, hogy mire megnyitjuk a vizet, ezekkel a nagyobb és fáradtságos, vagy éppen sziszifuszi, sok időt igénylő munkákkal már ne kelljen annyit foglalkozni, és inkább a házra tudjunk koncentrálni. A többes szám nem véletlen, ebben az időszakban együtt vonultunk ide „otthonmaradni”. A kora tavaszi munkálatokról ITT és ITT írtam részletesen.

Aztán a víz megnyitásával gyakorlatilag át is tettük a fő bázist a faházhoz, néhány munka és mindenféle adminisztrációs dolog miatt azért időnként fel kellett ugrani a fővárosba. 

A pincében és a ház (nem látszó) oldalán fel volt halmozva néhány kacat, ami kb. azóta gyűlt, hogy a faházat megvettem. A folyamatos szanálás következtében mindig hozzácsapódott egy-egy darab, és most tavasszal jött el az idő, hogy ezt végleg felszámoljam. A szétválogatott fémeket (ebből volt a legtöbb) Anyukám vitte el egy hulladék telepre, a használható léceket, deszkákat félreraktam későbbi felhasználásra, és pár régi rozoga bútort, amiket már menteni sem lehetett a nyári lomtalanításkor kiraktam. 

Volt viszont teljesen hibátlan régi fenyő ágy, amit próbáltam elajándékozni, de még így sem kellett senkinek. Ezért újrahasznosítottuk a részeit és egy másik bútort raktunk belőle össze. Így lett a hálószobai ágyból egy konyhai polc, amiről ITT írtam.

A következő DIY munka, ami szintén az újrahasznosításra épül, az a kerti fa lépcső, amit a régi, megfáradt pergola még használható elemeiből raktunk össze. Ez nem csak az idei év, de a faházas lét egyik legkedvesebb projektje számomra, nagyon sokat nevettünk, míg összeállt a kezünk alatt. Minden alkalommal, amikor csak ránézek ez az élmény jut eszembe és persze büszke vagyok rá, hogy ezt együtt építettük meg . ITT írtam az építéséről, ITT pedig a felület kezeléséről.

Kisebb barkácsmunka a kert végi öreg cseresznyefára lógatott hinta, ami tulajdonképpen csak egy függő ülőke, mert ezzel a felfüggesztéssel hintázni nem lehet rajta. De pont ülőkének készült, itt van ugyanis a legjobb térerő telefonáláshoz, szóval itt szoktunk hosszabb telefonbeszélgetéseket kényelmesen, a „vonal megszakadása” nélkül lefolytatni. ITT írtam a hintáról.

Jut eszembe, hogy közben a kerítés megtisztogatott szakaszaira is felkerültek a bambusznád takarások. Ezt pihentető munkaként csinálgattam, éppen amikor úgy voltam vele, hogy semmi komolyabba nem vágnám a fejszémet, de van időm molyolni a rögzítésekkel. Erről idén ITT tettem említést, a tavalyi bambusznádas posztot viszont ITT megtaláljátok részletesen. 

Nyár közepére már igazán szép, rendezett, és csupa zöld volt a kert, igazi feltöltődés volt minden egyes kint töltött óra. Rengeteget játszottunk Francival, nyilván nem csak nekünk, de neki is szuper hely a faház és a környéke, ahol nagyokat lehet sétálni, kirándulni. 

A kertben persze mindig volt valami teendő, olyan is felkerült a tennivalók listájára, ami korábban nem is volt rajta. Ezt a tuját pl. muszáj volt megfrizurázni, mert már nagyon belelógott a jobb oldali lépcső felé vezető közlekedési útvonalba. Ezt kisebb munkának gondoltuk, de mire minden száraz és zöld ágtól megtisztítottuk a terepet, azért rendesen elfáradtunk. Erről ITT írtam. 

Ezzel még tágasabb és rendezettebb lett a kert, de az i-re a pontot a ház spalettáinak fehérre festése tette fel. Ehhez azért vettem egy mély levegőt, mert tudtam, hogy több napig fog tartani a javítás, csiszolás és a rétegek felfestése… Nyilván megérte, hiszen eszméletlen sokat dob az összképen ez a sötétbarna-fehér kontraszt. Olyan, mint egy kis meseházikó. Erről ITT írtam a blogon.

Közben nézzünk be a faházba is, mert ezzel párhuzamosan ott is történtek változások. Az egyik ilyen az előszobai makramés cipőtartó, amit a régi előszobafal elemeiből készítettem, szinte nulla hulladékkal! Észrevétlenül nyel el egy csomó lábbelit, lehet rá pakolni, és mivel a falhoz simul, így helyet sem vesz el. Nézzétek meg ITT, hogyan készült.  

Közben a konyha is tovább alakult. A régi konyhaszekrény frontjait átfóliáztam, a felső szekrényt kicsit pofásabbá tettem néhány léccel, így egészen kellemes az összkép, ami fogad reggelente, amikor belépek, hogy lefőzzek egy adag kávét a rezsón. A konyhai átalakításokról ITT található a blogbejegyzés. 

És akkor most megint menjünk egy kicsit ki a kertbe. Itt még volt némi törmelékpakolás is mielőtt a régi raklapokból összeraktam volna a komposztálómat.

Mindkettő fontos feladat volt, semmi nem került ki a kukába és semmilyen új anyag nem került be. Csak abból dolgoztam ami a faháznál volt. Ez egyébként amennyire kényelmes, legalább annyira kihívás is, de az biztos, hogy a kreatív megoldásokat is segíti. Minderről ITT és ITT írtam. 

Ez a nagy komposztáló egyébként az avar egy részét is kiválóan befogadta, és így nagymértékben megkönnyítette az őszi munkákat.

Amikor éppen csak kisebb, egyszerűbb dolgokkal volt kedvem babrálni, akkor pl. olyanokkal foglalkoztam, mint egy régi madárodú rendberakása, amiből a végén persze nem odú lett (van több is), hanem dekoráció a kert bejáratánál. ITT nézhetitek meg, milyen volt előtte és hogyan újult meg.

A kerti lépcső után a másik nagy kedvencem a növényes ültetőasztal. Szintén meglévő dolgokból, pl. a Szüleim sufnijában talált kacatból, és egyéb használt elemekből állt össze. Nagyon mutatós lett, egyszerűen odáig vagyok érte, ráadásul az itt nevelt fűszernövényekhez egyszerűen hozzáférek a konyhaablak felől is. Az ültetőasztalról ITT írtam. 

És ha már konyhaablakot említettem, természetesen ennek és a spalettának is sokkal jobban áll a barna helyett a fehér szín. Ezen ráadásul a tolózárat is kicseréltem, szóval teljes mértékben megújult. Erről is írtam, ITT. 

A következő nagyobb lélegzetvételű, ámde külső szemmel egyáltalán nem látványos dolog, az a medence alatti rész rendberakása volt. Tényleg szuper lett a végeredmény, de ez a medence alatt egyáltalán nem látszik. Viszont éreztük a talpunkkal, akárhányszor a medencében hűsöltünk. Teljesen sima volt az alja, és a medence körüli térkövek is eggyel pofásabbak lettek. Erről ITT írtam.

Közben persze nevelgettem a kis paradicsomokat a teraszon lévő betonládákban, ezt majd jövőre mindenképpen szeretném egy kicsit nagyobban csinálni, és bővíteni a termesztett növények listáját, mert tényleg ízletesek, és azért jó érzés, hogy a kertből lehet behozni az ennivalót. ITT vannak a paradicsomok, meg a nyomi kis uborkáim. 

Na jó, ami most jön, az is nagy kedvencem, haha. Ez a fürdőszobai polc szintén egy mentett darab, eredetileg egy fiók volt, amit még az előző tulajdonosok hagytak a pincében. A méretei miatt adta magát, hogy a fürdőbe kerüljön tárolóként és egyben egy mutatós elemként, amin a vegyszermentes, környezetbarát tisztítószereimet tárolom. ITT nézhetitek meg részletesen.

Kicsivel később a fürdőszoba többi részéről is írtam. Ez tavasz óta apránként szépülgetett, festéssel, tükörcserével, függönyvarrással, de igazán akkor lett hangulatos az összekép, amikor a padlót is fehérre festettem ősszel. Ezzel búcsút intettem a retro érzést keltő fürdőnek, és bár a zuhanyzó falicsempéje még a régi, belépve ide azért mégiscsak egy nagyon friss látvány fogad. ITT tudjátok megnézni a változásokat. 

Az emeleten alapvetően nem sok változás történt, többnyire a kisebb bútorokat pakolásztam, és a dekorációkat rendezgettem. Ami viszont kinyitotta a teret, hogy levettem az egyik szoba ajtaját, és nyitott – ágból készült – ruhaakasztót tettem fel. Annyira egyszerű, annyira visszafogott és felesleges dolgoktól mentes, hogy mindig jó érzés ide feljönni, még akkor is, ha jórészt csak aludni, öltözködni járunk fel. ITT írtam erről a projektről. 

Idén végre azt a tervemet is sikerült megvalósítani, amit kezdetektől szerettem volna. Méghozzá a nagy állványos víztároló lebontását, ami a kert meglehetősen otromba eleme volt, ráadásul már évek óta nem használta senki. Így ettől, ha nem is olyan egyszerűen, de sikerült megválni, pontosabban új formában hasznosítani, méghozzá esővíz gyűjtőként. ITT írtam róla. 

Még voltak festős és egyéb terveim vele, de ez végül idén nem valósult meg, egyszerűen már nem jutott rá idő és energia. Annyi baj legyen, majd jövőre, hisz így is remekül funkcionál. Télire persze ki van nyitva az alsó csap és egy vastag slagon ki van belőle vezetve a víz.

Őszre már csak egyetlen olyan kis szakasza volt a telekhatárnak, amivel még akadt egy kis dolgom. A víztartály korábbi lábait kerítésoszlopnak használtam, majd drót segítségével maradék bambusznádat rögzítettem rá. Így lett egy helyes kis kerítésem. ITT írtam róla.

Aztán gyorsan még összedobtam egy klassz „kaput” is, hogy Franci ne mászkáljon ki-be kedvére, mert egyébként imádja felfedezni a környező kerteket a tudtom nélkül. Szerintem már le sem kell írnom, hogy ezt is maradék alapanyagokból raktam össze. ITT írtam a kapu barkácsolásáról. 

Időközben persze a pince is alakult, lettek egészen rendezett részei, mint pl. ez a bárpultos falszakasz. Kicsit retro, de azért nagyon tetszik, hogy nincs túlzsúfolva. ITT írtam erről és magáról a pince projektről is, mert ezzel még vannak terveim, amivel szeretnék a tél folyamán is haladni.

Nos, hát ennyi mindent csináltam, csináltunk idén a faháznál, legalábbis ezek voltak azok, amikről a blogon is írtam. Ha a jövő évet nézem, azt hiszem, nincsenek nagy terveim, nem fogom a felfagyott teraszt sem babrálni, talán a szentlélek és a fagyálló csemperagasztó még összetartja addig, míg egyszer rendberakjuk. Mindössze csak annyi a vágyam, hogy jövőre legalább annyit adjon ez a természetben megbújó házacska, mint eddig, mert bár a kert rengeteg munkád ad, de legalább annyi szabadságot is.