Közeledik az adventi időszak, vasárnap már az első gyertyát gyújtjuk. Így ezen a héten már én is elkezdtem hangolódni, gondolkodni a dekorációkon, amikhez a faház kertjében is fellelhető természetes anyagokat szeretnék használni: örökzöldeket, tobozokat, fakérget, száraz virágokat és gallyakat és frissen szeletelt faágakat.

Korábban mutattam már a blogon fa szeletes dekorációt (ITT), ezek egyébként a mai napig megvannak, a faháznál állandó díszek, nem csak az ünnepi időszakban. 

Arra gondoltam, hogy most egy „koszorút” készítek szeletekből, ilyet még úgysem csináltam. Első gondolatom az volt, hogy a korábban már oly sokféle módon felhasznált meggyfa ágaiból dolgozom (ITT, ITT és ITT), de mivel a kora tavasszal levágott ágak mostanra teljesen kiszáradtak, így a kéreg szeletelés közben sérülne, lepattanna. Tapasztalatból tudom, hogy a bálványfa puha, könnyen vágható, szeletelhető, és (sajnos) sok is van belőle, ezért végül ezt választottam dekorációs alapanyagnak. A vágott metszete egészen világos, a kérge halvány szürkés.

A szeleteléshez ismét a STIHL GTA 26 kézi, akkumulátoros ágvágómat használtam, amivel 8 cm átmérőig bátran lehet vágni bármilyen nyers fát. Őszintén szólva ez a kis masina az idei legjobb befektetésem volt, nagyon megkönnyítette a szezonban a karbantartással járó kerti munkákat, és hát a dekorációsokat is, számos különféle DIY projektjemben volt a segítségemre. Talán emlékeztek, az első a rovarhotel volt, ITT. 

Némi forgács is keletkezett a korongok szeletelése során, ezt összegyűjtöttem, és nem is kellett sokat várni a felhasználáshoz, ugyanis legnagyobb meglepetésemre leesett az idei első hó… Szóval ezzel szórtam fel a hótól letakarított járdát a ház körül.

Később egyébként tábortűz begyújtásánál is jól jön a faforgács, amikor már kellően kiszáradt, de ez majd csak a jövő szezonban lesz aktuális. 

A kb. 4-5 cm átmérőjű, 7-8 mm vastag szeleteket először megcsiszoltam. Ezt lehet géppel is csinálni, de úgy voltam vele, hogy most jólesik tea és illatos szójagyertya mellett otthon, a télikertben kézzel elbíbelődni ezzel.

A szeletekből egy kb. 21 cm átmérőjű koszorút készítettem a korongokat két sorban (10-10 db) egymásra rétegezve. 

Az egymáshoz rögzítéshez én vízálló, mindent kibíró faragasztót használtam, pontosan azért, mert én ezt a dekorációt a faház teraszára készítettem. A ragasztópisztolyos rögzítést kültérre, fa szeletekhez nem ajánlom, a hidegben a ragasztó annyira megdermed, hogy a szeletek a súlyuknál fogva egyszerűen szétesnének.

A faragasztó viszont lassan szárad, a leírás szerint 24 óra, de hát hova rohanunk, igaz? Amíg szárad, lehet mást is csinálni…

Miután megszáradt a koszorú alapja, jöhetett a díszítés: boróka és tuja ágakkal előbb a zöld részek kerültek fel, majd kisebb tobozok, száraz növények. Ezekhez viszont ragasztópisztolyt használtam, könnyebb darabok, ezek valószínűleg kibírják az ünnepi időszak végéig.

Az elkészült kis koszorúm így nézett ki, mielőtt útnak indultam volna vele a faházhoz. 

Az imént említett faforgácsot kipróbáltam egy másik koszorún, amolyan természetes „glitterként”. Faragasztóval vékonyan bekentem a felületet és beleszórtam az apró szemcséket. A további díszítést a másik koszorúhoz hasonlóan csináltam.

Ezt a kis dekorációt lehet spalettára tenni vagy az ablakba lógatni, de fektetve akár adventi koszorú is válhat belőle kis mécsesekkel. Természetesen lehet játszani a méretekkel, 7-8 cm átmérőjű ágakkal dolgozva már nagyobb méret is készíthető.

Eredeti terveim szerint a faház fürdőjének és konyhaablakának spalettáira raktam volna, ott szerettem volna fotózni is, de hát a havazás és a meleg novemberi napfény rögtön felül is írta a terveimet.

Olyan szép fények voltak délután, hogy miután végeztem a hólapátolással, a forgács szórással, és letakarítottam a teraszt is a hótakarótól, berendeztem itt a kedvenc kis sarkomat. A két fa korongos koszorú mellé jött még néhány boróka ág, egy-két porcelán nipp, tobozok, szőrme, párna, és persze egy bögre forró tea…

Ráadásul még a rozmaringom is virágzik, ennél hangulatosabb, szívet melengető november végét el sem tudnék most képzelni itt.

Francit ki ne hagyjam a felsorolásból, viszont ő csak pár percet feküdt a székben, aztán rögtön a tudtomra is adta, hogy ő inkább labdázna a hóban.

Nem tudom, hogy a faházzal, vagy a korral együtt jött (vagy a kettő együtt okozta), hogy a természetes dekorációk ilyen közel kerültek hozzám. Szeretem a fát, mint anyagot, az örökzöldeket, mint díszítő színfoltokat, a kisebb-nagyobb száraz termésekről nem is beszélve.

Egyébként minél több fát dolgozok fel (meggyet, akácot, diót, stb.), egyre inkább megismerem a tulajdonságaikat legyen szó színről, puhaságról/keménységről, tartósságról.

A csillogós glitterpor helyett a faforgácsban is meglátom a szépet, a hasznosat, és azt is, hogy használatával a környezetemet is kímélem.

A fotózás és a Francival való hóban labdázás után még az is belefért a végén, hogy kiüljek egy kicsit és szürcsölgetve az újramelegített teámat megcsodáljam a naplementét.

Én most ezzel a bejegyzéssel elkezdem az ünnepre készülődést itt a faháznál és otthon is, ideje levenni a napokban már többször emlegetett karácsonyi dobozt…

A bejegyzés támogatója: