A kert évről évre egyre szebb, de még mindig vannak olyan (perem)részei, amikkel eddig érdemben nem sokat foglalkoztam. Ilyen az a szakasz is, ami a faház és a komposztáló között húzódik, és ahol eddig csak drótkerítés volt kilátással a szomszédos erdős telekre… Most viszont ezt a területet is a gondjaimba vettem, lássuk hát részleteiben a koncepciót.

A faház kertjének egy nagyobb területét még az előző tuljadonos kerítette körbe hagyományos drótkerítéssel, hogy az őzek, vaddisznók ne mászkáljanak be. A kerítés túloldalán többnyire erdő van, aminek egy része a telekhez tartozik, illetve szomszédos telkek, de azoknak is egy része erdő, vagy gyümölcsfákat, szőlőtöveket gondoznak rajtuk. 

A drótkerítés minden kétséget kizáróan praktikus megoldás, viszont ott, ahol nincsen előtte (vagy éppen belenőve) növényzet, ott nem mondanám túl szépnek a megjelenését. Éppen ezért évek óta egy-egy ilyen szakaszon bambusznád belátáskorlátozóval „fedem el”, erről már többször írtam a blogon, legelőször 2019-ben ITT.

Mivel szeretném elkerülni az egységes „karám” hatást, ezért a bambusznádat különböző méretekben szereztem be, sőt, volt, ahol én magam vágtam (metszőollóval) megfelelő méretűre a magasságot.

Bizonyos részeken növényeket futtatok rájuk: loncot, borostyánt, erdei iszalagot és komlót. Utóbbi kettő itt autentikus, mindenhol előforduló növény, de amúgy iszonyatosan gyorsan terjednek, és mindenre felfutnak, kordában kell őket tartani, kiskertekbe inkább nem ajánlom.

Növényeket is előszeretettel ültetek eléjük attól függően, hogy napos, félárnyékos, vagy árnyékos területről van szó.

A veteményesnél pl. bambuszkarókkal megtámasztott paradicsomokat is neveltem már a napos kerítésszakasz előtt, erről tavaly ITT írtam.

Szóval a cél az, hogy a körbekerített telekrész minél változatosabb legyen a határvonalon is. Ahol fagyalsor van, vagy tiszafa, aranyvessző, ott nem is rakok fel takarást, hiszen maga a növényzet olyan szépen eltakarja a drótot, hogy nincs szükség extra megoldásra.

Na de, vissza a puszta valósághoz és egy-két kora tavaszi fotóhoz 2020-ból:

Valamint az idei év februárjából:

Az a szakasz, amiről most szó van egy kicsit több odafigyelést igényel. Itt fut ugyanis földkábel, vízvezeték, csatornacső, szóval új fákat, cserjéket nem igazán lehetséges vagy inkább nem célszerű ültetni, és csak reménykedem benne, hogy az a meglévő pár öreg fa a nagy gyökereivel nem okoz gondot egyikben sem. Nyilván, ha egyszer probléma adódik, akkor ásni kell… Szóval már csak ezért is itt kizárólag lágyszárú évelők, nem nagy gyökerű növények, és vadvirágok kaphatnak helyet. De mielőtt előre szaladnék ezügyben, mutatok még egy fotót 2020-ból, amikor itt egy nagy kupac avaron kívül még semmi sem volt. Aztán maga az avarkupac adta az ötletet, hogy itt alakítsam ki a komposztálót:

A mellette lévő lejtős, gödrös részt pedig az évek során elkezdtem feltölteni ágakkal, fűnyesedékkel, avarral…

A tervem az volt, hogy ezt a hosszú és emiatt kissé unalmas részt kétféle belátáskorlározóval kombinálom. A jól megszokott Bamboocane mellett most egy új, de ugyancsak természetes anyagú típust szemeltem ki, ami a Coconatur névre hallgat.

Ez a bambusznádhoz hasonlóan többféle méretben kapható, és ugyanúgy kell neki erős, fix támrendszer (kerítés, korlát, stb.), amire rá lehet rögzíteni.

A csomagolása mindössze 1-1 papírpánt, hurrá! A pici, esetlegesen kipotyogó kókusz szálakkal azért számolni kell, szóval ha autóval szállítjátok, praktikus szempontból érdemes egy lepedőt leteríteni alá, amit aztán könnyen ki lehet rázni.

Amúgy nagyon vicces, ránézésre pontosan olyan üvegmosó kefe jellege van, mint Franci pofijának. 

Első lépésként a kerítésnek támasztva kitekertem egy nagy részét, majd egy-egy felső ponton odadrótoztam a kerítéshez, hogy stabilan álljon, míg a többi kapocs felkerül.

A rögzítés maga nagyon egyszerű: ez a piros nyelű kis eszköz egy automatikus kötöző, amivel a hajlítható fém kapcsokat pár húzó mozdulattal össze lehet tekerni. 

És nem is kell átmenni hozzá a túloldalra, esetleg a szomszédhoz. Az én módszerem, hogy meghajlítom a kapcsot, majd ennek egyik végét átbújtatom a kókuszrost és a drótkerítés egyik résén, és egy másikon visszahúzom.

Ezután már könnyen össze lehet csavarni az automatikus rögzítővel.

Fontos, hogy a rögzítéseket nem szabad kispórolni. Bár ez a belátáskorlátozó típus jellegéből adódóan kiváló légáteresztő, szóval a szél nem igazán tud belekapni, de minél több ponton van rögzítés, annál hosszabb lesz az élettartama egy adott helyen. 

A Coconatur csípőfogóval, metszőollóval, vagy akár egy erősebb ollóval is vágható függőleges és vízszintes irányban is.

Nekem lett pár kisebb leeső darabom, ezeket mindenképpen szeretném felhasználni a kertben. Pl. kerülhet a sünlak vagy a madáretető tetejére, de akár egy kaspó köré is. Az biztos, hogy utolsó szálig fel fogom használni ezt a jópofa anyagot, és igen, meg fogom mutatni majd azt is, hogy miképpen, de most a kerítés prioritást élvez.

Miután minden kapocs gondosan a helyére került, egészen új és friss jellege lett ennek a területnek. És bár eredetileg nem terveztem, de valahogy adta magát a gondolat, hogy ide is kerülhetnek növények. Miért is ne, hiszen az évek alatt jó kis komposztos réteg gyűlt össze a gödörben. 

Sőt, az idei komposzt átforgatásával kapott még pár réteget, és végül komposzttal kevert földet is.

A szomszédaimmal folyamatos növény csereberében vagyunk, és pont a legjobbkor érkezett egy vödörnyi sásliliom, amit azon nyomban el is ültettem itt.

Ültetés után még jópár adag frissen nyírt, százszorszépekkel teli fűnyesedék réteg is került ide. 

Talán nem lesz nehéz elérnem, hogy a csodás ősgyepem ezen a területen is teret hódítson magának.

És a koncepcióm legfontosabb eleme sem hiányozhat, méghozzá a borostyán felfuttatása.

A kerítés tövében sok van, egy-egy hajtás már kapaszkodik felfele, szóval ezeket egyenként szépen átfűztem a kókuszrost szálak között. Azt szeretném, hogy a természetes zöld növényzet szép lassan összenőjjön a felrakott belátáskorlátozókkal, és így alkossanak egy természetes zöld határvonalat…

Valahogy így:

A kókuszrost után jöhetett a bambusznád felrakása. Na, ebben már nagyon rutinos vagyok, csukott szemmel is bármikor felrakok egy tekercset. Ezt súlyából adódóan azért nehezebb egyedül csinálni, de egyáltalán nem lehetetlen. Érdemes előtte a földön kitekerni az egészet, kicsit széthúzni a végeket, hiszen így lehet elérni a maximális, 5 m szélességet.

A bambusznádnak az egyik oldala sötétebb, a másik egészen világos, tetszés szerint bármelyik oldala felrakható.

Én a sötétebbet szoktam használni, de majd meglátjátok, hogy az is elég világos. A rögzítéshez pontosan ugyanazt azt eszközt kell használni, és hasonlóan a fent leírtakhoz, először egy-egy ponton rögzíteni, hogy megálljon a helyén, majd jöhetnek szép sorban a kapcsok.

Mivel ezen a szakaszon, a kerítés mentén többféle növény is van már: meténg, páfrány, vérehulló fecskefű, kecskerágó, őszirózsa, stb. így nagyon óvatosan raktam fel a bambuszt, hogy véletlenül se tapossak le semmit. Azért volt, ami sajnos nem úszta meg, de a többség épségben maradt.

A túloldalról majd biztosan átbújik ez-az, már alig várom, de egyébként itt biztosan fogok ültetni vadszőlőt, hajnalkát, kapaszkodjanak fel kedvükre, színesítsék az összképet, hely és tér az bőven van nekik. Ezen a fotón jól látható, hogy egy 4 éve felrakott bambusznád, és a most frissen felrakott darab csupán színben tér el, ami az időjárásnak köszönhető. Az erősen napsütötte részeken (mint amilyen ez is), a bambusznád előbb-utóbb elveszti enyhén sárgás színét.

Hozzáteszem, engem ez nem zavar, sőt, ez így természetes, ez a rész már sokkal jobban összenőtt a kerttel, pláne, hogy fölülről átöleli egy hatalmas csipkebogyó bokor. 

Őszintén szólva a kertnek ezt a sávját mindig igyekeztem kikomponálni a fotókról, mert tényleg csúnya volt a drótkerítés zöldje, most viszont már nagyon tetszik. És figyeljétek meg, pár év múlva milyen szép lesz!

A díszkert felől szemlélve sem látszik már a zöld drótkerítés, juhééé!

Másnap reggel első dolgom volt egy bögre kávéval is megszemlélni a munkálatok végeredményét.

Milyen szép lesz ez a rész, ha a fügebokor elkezd majd terebélyesedni. 

Mögötte egy szúrós bokor van (talán valamilyen borbolya féle), nem annyira kedvencem… Tavaly ősszel tövig vissza is metszettem, de talán adok neki még egy esélyt, hátha megkedvelem most, hogy a kert ezen szeglete is új megjelenést kapott. 

Az idei szezonban többször fogok még erről a részről fotót mutatni, hiszen most már nem csak zöldek, hanem egyre több színes virág is megjelent, most például az illatos gólyaorrok nyílnak.

Az évre tervezett egyik leglátványosabb feladattal ezzel készen is vagyok, de van még bőven a listámon (ITT írtam róla), hiszen ott van még a veteményes, a különféle ágyások, szóval még csak most kezdek igazán belemelegedni a feladatokba.

Franci egyébként jó szokásához híven ezt a projektet is végigasszisztálta, ki nem maradna semmiből. 

Csak hogy lássátok, hogy értem, a belátásgátlók felrakását és Franci közbenjárását itt is megnézhetitek:

Az általam használt természetes anyagú belátáskorlátozókat persze nem csak kertbe lehet tenni, hanem erkélyre, teraszra, sőt, nem csak függőlegesen, de vízszintesen is felhelyezhetők pl. árnyékolónak, akár pergola tetejére megfelelő rögzítéssel. 

További Nortene termékeket és inspirációkat a márka fb oldalán és Insta oldalán találtok. A termékeket megvásárolni webáruházakban, barkács- és gazdaboltokban, kertészeti árudákban és további Nortene pontokon van lehetőségetek.

A bejegyzés támogatója: