Húsvét közeledtével szerettem volna valamilyen kis helyes, mutatós dekorációt készíteni, ami az áprilisban virágzó növények között díszeleghet a kertben. Annyira lelkes voltam, hogy végül nem csak a virágágyásba, hanem a fenyőfára is kerültek figurák…

Amikor a figurákon (nyuszi, pipi, esetleg bárány) gondolkodtam, az járt a fejemben, hogy szeretném az elöregedett mogyorófa – még teljes elszáradás előtti – törzsét, ágait használni.

Az idei kerti karbantartási munkák során ezeket nagyjából 1 méter hosszú darabokra fűrészeltem, és ezek a rusztikus kérgű rönkök csak arra vártak, hogy más formában ismét a kert részei lehessenek. 

A STIHL GTA 26 kézi, akkumulátoros ágvágóm 8 cm átmérőig nagyon szépen visz minden nyers fát.

Ezzel kb. 1-1.5 cm széles szeleteket vágtam, amik tökéletesen alkalmasak arra, hogy függő díszek legyenek. Itt már tudtam, hogy pelyhes tollú madárkákat készítek belőlük a fenyőfára, a madáretető mellé. 

A vastagabb és súlyosabb rönkhöz az MSA 120 típusú láncfűrészt használom, korábban írtam róla ITT (ehhez hasonló az MSA 60). Ezzel először merőleges, majd 45-60 fok közötti vágást csináltam.

Egy egyszerű nyuszi testet képzeltem el, aminek majd hosszú, tetszés szerint hajlítható, kajla füleket készítek. Arra gondoltam, hogy először összerakok egy próbadarabot, de annyira megtetszett, hogy nem is kellett továbbfejleszteni az első levágott formát.

Egyébként nagyon hideg volt aznap, amikor ebbe a munkába belevágtam, ráadásul borzalmasan fújt a szél is, de annyira be voltam sózva, hogy nem akartam egy napot sem várni tovább ezekkel a kerti dekorációkkal. Pláne, hogy a hagymás növények is elkezdtek kinyílni: a tulipán, a nárszisz, a jácint és a fürtös gyöngyikék. 

A dekorálást viszont már bent a faházban csináltam, miután felhörpintettem egy nagy bögre forró teát. A levágott faanyagon kívül még néhány alapanyagra volt szükség. A fotón látható kellékeken kívül fúrógépet, raffiát, és faragasztót használtam (utólag realizáltam, hogy ezek az előkészítő asztalon maradtak, de ettől még érthető lesz minden lépés).

Mutatom is, hogy mit, mire, hogyan használtam, a madárkákkal kezdve. Első lépésben csiszolószivaccsal picit megcsiszoltam a vágott felületet, majd 3-as fafúró szárral lyukat készítettem a farktollak számára.

A lyukba egy csepp ragasztó került, majd 5-6 madártoll. A felfüggesztéshez szemes csavart tekertem a a fába, ezt nem kell előfúrni, pláne, ha puha a fa.

A csőröket a bútorlábak aljára való öntapadós filcből készítettem el. Ezekből vágtam 1-1 kis háromszöget, majd öntapadós felükkel egymás felé fordítva illesztettem össze őket. A rögzítéshez szintén faragasztót használtam, ahogyan a szárnytollak rögzítéséhez is. Ez a ragasztó lassan szárad, várni kell néhány percet, míg megszárad és így megköt, viszont tartós. 

A szemeket alkoholos filctollal készítettem, és természetesen a madárka mindkét oldalát dekoráltam. Felakasztés előtt még a hajukat is belőttem, haha!

Drótokkal akasztottam őket a fenyőfára, de természetesen lehet használni spárgát is. Mivel könnyű díszek, vázába tett barkaágakra is függeszthetők.

Kültéren, ha van egy kis szél (ami volt ugyebár), akkor vidáman lengedeznek, miközben a tollukat borzolja a szél. Nagyon jópofa látvány élőben, de bízom benne, hogy a képek is átadják ezt. 

Az különösen tetszik, hogy nem csak a saját készítésű madáretető mellett „repkednek”, hanem itt van alattuk a szintén farönkök darabokból készült ösvény, amit tavaly nyáron készítettem és ITT írtam róla. Persze, már nem olyan élénk a színe, mint amikor frissen volt lenolajjal kezelve. Viszont így autentikus, mostanra szépen belesimul a kert természetes árnyalataiba…

A madárkákat minden oldalról megmutattam, jöhetnek a kajla fülű nyulak! A levágott rönk darabot ezúttal is kicsit megcsiszoltam, bár a láncfűrész nagyon szépen vág, szóval igazából már csak megszokásból simogatom át a felületet és egy kicsit a széleket. A fülek számára 4-es fafúró szárral fúrtam elő 1-1 lyukat ferdén. 

A fülek drótból és szizálrost madzagból készültek, méghozzá úgy, hogy a drótot a sodrott szálak közé vezettem be, hogy amennyire csak lehet elrejtsem. Egy-egy fül kb. 55 cm-es drótból és madzagból készült, amiket félbehajtva, a végüknél összesodorva nyomtam a ragasztóval kitöltött lyukba. Így stabilan álltak a helyükön.

A nyuszi bajusza egy csavarra kötött raffia kötöző szálaiból készült, melyeket előfúrás nélkül csavaroztam a helyére. Utolsó lépésként pedig jöhettek a kis szemek filctollal, és szintén bútorlábra való öntapadós filcből az orrocska. 

Annyira helyes nyuszicsalád lett, hogy először együtt fotóztam le őket, de aztán mindenki elfoglalta a végleges helyét az ágyásban. 

Mármint az idei (tavaszi) szezonban még egy darabig, mert aztán olyan nagyra nőnek itt az évelők, hogy nemhogy a nyuszik, de a nyuszifülek sem fognak kilátszódni.

Ez egy olyan dekoráció, ami újra és újra elővehető még jópár évig. Ha tartósan eső és napsütés éri, akkor idővel ez is fakulni, szürkülni fog, de hát ez a fa természetes tulajdonsága, és ez így van rendjén. 

Viszont bármikor lehet készíteni egy újabb helyes kis nyuszit, vagy madárkát, szóval ha kivágásra ítélt fa van a kertetekben, gondoljatok arra, hogy a levágott részeit kreatívan tudjátok még használni. 

A tavaly barkácsolt, és ebben az ágyásban elhelyezett rusztikus rönkszarvas most pihen, mondhatni szabadságon van, majd ősszel fog ismét visszatérni ide, vagy valamelyik másik ágyásba. Addig viszont még sok klassz DIY ötletet hozok nektek!

A bejegyzés támogatója: