Idén csak pár napot szakítottunk a nyaralásra, de ez a rövidke idő is most nagyon sokat jelentett. Elég strapás évem van, meglehetősen sok váratlanul felbukkanó feladattal, úgyhogy nagyon vágytam a friss, alpesi levegőre, a fenyőerdőkre, a hegyekre, tavakra és a nyugodt környezetre.
Összesen 5 nap, 4 éjszakára mentünk, ami azt jelentette, hogy mivel az első nap többnyire utazással telt (kényelmes 7-8 óra autóval), az utolsó nap szintén, valójában csak három teljes napunk maradt mindenre. Mióta megvan Franci, azóta természetes, hogy ezekre a kis családi utazásokra őt is visszük magunkkal, nélküle én már sehova sem megyek szívesen, és mióta elmúlt 16 éves, minden nap ajándék vele. Az első ilyen utazásunk Szlovéniában volt (erről nem írtam blogposztot, de lehet érdemes lenne bepótolnom, mert csodaszép helyeken jártunk), tavaly pedig kétszer is jártunk Ausztriában, egyszer télen, amiről ITT írtam, egyszer pedig nyáron, amit pedig ITT olvashattok el.
Tehát mindig kutyabarát szállást foglalunk, ami egyébként egyáltalán nem nehéz, rengeteg ilyen szállás van, Airbnb-n szoktunk keresgélni és foglalni. Mivel nagyon szeretünk túrázni, erdőben sétálni, természetes tavakban megmártózni, egyszóval a természetben lenni, ezért olyen célpontokat keresünk, ahol mindez megvalósítható.
Nyilván a legbájosabb, idilli környezetben fekvő kis házikókat jó előre, akár egy évvel előbb is érdemes lefoglalni, mert ezek nagyon kedveltek, nehezen lehet utazás előtt 1-2 hónappal szabad helyet találni a foglalási naptárban. Mi először IDE mentünk volna, de mint mindig, most is közbejött egy másik program, így módosítanunk kellett az utazás dátumát és így a szállást is.
Igazából nekem nem is volt időm ezzel foglalkozni az ügyes-bajom dolgaim mellett, szóval végül nem is én találtam azt a „Vadul romantikus hegyi kunyhó álom panorámával” házikót, ahol végül megszálltunk. Hoztam pár hangulatfotót, és néhány gondolatot a szállásról, de ITT van a szállás linkje, ahol minden fontos infót el lehet olvasni.
Egyébként nem is annyira kicsike, mert van egy alagsori rész, ahol pl. a fürdőszoba van, és vannak nagyon szerethető kis részletei, de szerintem egy kis ráncfelvarrás azért ráférne: festegetés, a meglazult csavarok meghúzása, mozgó lécek rögzítése és hasonlók, haha, de nyilván ezekre nekem jobban rááll a szemem. Meg csak egy db borospohár volt, ejj, romantikus koccintós fotóval így nem tudok szolgálni.
Alapvetően tiszta volt, frissen vágott levendula várt minket a vázákban, minden szükséges dologgal jól felszereltek a helyiségek, szóval semmiben nem szenvedtünk hiányt. Wifi az nem volt (hála a jó égnek, mert akkor tuti dolgoztam volna éjszaka), a mobilnettel nem voltunk teljesen elvágva a külvilágtól.
Aki csendes, békés, nyugodt, eldugott kis helyre vágyik, akár egyedül, akár párosan, kutyákkal vagy gyerekekkel, annak ideális szállás pláne, hogy a közelben van túrázási lehetőség, amiről mindjárt írok is.
Mi késő délután érkeztünk, és a nap hátralévő részében csak a kunyhóval ismerkedtünk, sétáltunk egyet a környéken, és elkezdtük tervezgetni az előttünk álló napokat.
És rögtön itt meg is osztom egy másik, szerintem még cukibb kunyhó elérhetőségét, ugyanis minden nap ez előtt mentünk el, és itt egyébként van wifi is, ha ez valakinek fontos szempont. ITT van a linkje.
Imádnivaló kis terasza van, talán az egyetlen hátránya, hogy akik a lejjebb fekvő kunyhóban szállnak meg (mint mi is), azok minden alkalommal itt fognak elsétálni, pont annyira a háztól, mint ahonnan ez a fotó készült:
Szállás tekintetében mutatok még egy harmadik lehetőséget is ezen a környéken, ennek a linkjén, ITT, a fotók között számos környékbeli kikapcsolódási lehetőséget találtok, érdemes tanulmányozni.
Mivel vasárnap érkeztünk, ezért vacsorázhoz és a másnap reggelihez mindent vittünk magunkkal.
Hétfőn reggel viszont a közeli Spart céloztuk meg, ez autóval pár percre van a szállástól, egészen pontosan ITT. Míg az egyikünk vásárolt, a másikunk kint sétálgatott Francival. Szerencsére éppen a Spar mellett volt egy sétára alkalmas, a reggeli órákban árnyékos út, aminek mentén a vadvirágokat fotóztam…
Ahh, végre semmi rohanás, semmi kapkodás, szóval a vadvirágos bóklászás után még belefért egy kis ücsörgés is az Inn folyó partján…
Egyébként olvasnivalót nem hoztam magammal, egyedül gyerekkorom Fürkészkönyv sorozatának egyik daravját, a Vadvirágokat. Az agyam annyira tele van mindenfélével, hogy az egyetlen dolog, amit még be tudok vele fogadni mostanában az a természet alaposabb megismerése.
Az élelmiszereket leraktuk a házban, majd felkaptuk a hátizsákot, a kutyahátizsákot, a kulacsokat, bekentük magunkat naptejjel és nekivágtunk a túrának. Egy kis szakaszon aszfaltos úton mentünk elhaladva helyi gazdaságok mellett.
De láttunk ilyen kis árusító bódét benne tojással, tejjel, helyben termelt egyéb dolgokkal. Ehhez is hoztam egy linket, ITT.
A közelben (a szállástól nagyjából fél óra sétatávra) található egy kisebb tó, a Berglsteiner See, ami nagyon magával ragadó kis hely.
A tóban ugyan fürdeni nem lehet, viszont a partján található egy nagyon hangulatos teraszos étterem, a Berglsteinersee 712er Lounge, ami reggel 9-18 óráig tart nyitva, viszont hétfő és keddi napokon zárva van. ITT található a facebook oldaluk is, az aktuális információk miatt érdemes ezt is elmenteni, ha esetleg egyszer erre vinne az utatok.
Már itt megbeszéltük, hogy utolsó napon biztos, hogy visszatérünk ide kávézni, vagy fogyasztani valami finom ételt. Elhagyva a tavat túránkat a Reintaler See irányába folytattuk. Többnyire végig árnyékos részen vitt az útvonal dimbes-dombos vidéken. Francit az emelkedőkön mindig felvettük, vagy beraktuk a kutyahátizsákba, a lejtős részeken szépen sétált velünk.
Na, ebben a tóban viszont már lehet fürdeni, szinte bárhol le lehet telepedni és csobbanni egy nagyot a hűsítő vízben.
Ezt a programot viszont nem az első napra tartogattuk, törölközővel, papuccsal, pléddel stb. nem olyan jó túrázni. Viszont, mire ideértünk kellőképpen megéheztünk, és egy büfében meg is ebédeltünk. Ezt sajnos nem tudom linkelni, mert nincs a térképen és a nevét sem jegyeztem meg, de a parkolóhoz közel van.
Kis pihenő után hazafele vettük az irányt mindkét tavat megkerülve. Ha jól emlékszem ez kb. 10 km volt összesen, első napi túrának ez éppen elég is volt. Visszafele készítettem egy fotót a szállásunkról is, a kép bal oldalán, az erdősáv előtt az a barna kis folt a kunyhónk:
Vacsorára már csak a szabadban csipegettünk, sajtot, sonkát, szalámit, zöldségeket.
Nem véletlenül esett Tirolra a választásunk. Töredelmesen bevallom, hogy a Hegyi doktor újra rendel című sorozatot évekkel ezelőtt a csodálatos táj miatt kezdtem el nézni. A kanyargós hegyi utak, a különböző évszakban felvett jelenetek, a régi, hagyományos házak, és az új, egészen modern épületek végül a képernyőhöz ragasztottak (tv-m már nincs, online nézem), és egy ideje mondogatom, hogy egyszer majd erre a környékre is menjünk. Szóval a következő napot a sorozat forgatási helyszíneinek és Gruber dokinak szenteltük.
Első utunk Ellmauba vezetett, itt leraktuk az autót egy parkolóban (a legtöbb helyen ingyenes a parkolás) és mielőtt megindultunk volna a sorozatbeli rendelőhöz ittunk egy kávét az egyik kávézó teraszán. Aztán célba vettük a Faistenbichl 15-öt, ami egyébként a központhoz is közel van, de mindenhol ki van táblázva, hogy autóval hol lehet parkolni, ha a Bergdoktor rendelőjéhez vinne az utatok. Az utolsó parkolótól emlékeim szerint kb. 5 perc séta felfele.
Nos, hát volt egy sejtésem, hogy az átlagéletkort majd erősen lefele húzzuk. De szerencsére minden korosztályból volt látogató a népes nyugdíjas csoport mellett, akik éppen akkor érkeztek, amikor mi is.
Így kicsit nehéz volt fotózni, de szerencsére bementek a házba (4€ a belépő), mi ezt kihagytuk. A ház előtt egyébként mindenféle Hegyi doktoros ajándéktárgyat lehet venni, ezeket is csak megnéztem, bár egy Gruber tejes vászonszatyrot majdnem vettem, haha.
Próbáltam úgy fotózni, hogy ne legyen rajta sok ember, és bár nem nagyon szeretek fotózkodni, a doki papírfigurájával muszáj volt, hisz vannak olyan barátaim, akik szintén szeretik a sorozatot, nekik mindenképpen el akartam ezt küldeni:
Nyilván a csodaszép növényeket itt is megörökítettem, annyira ápolt, annyira rendezett, annyira szép és tiszta itt minden:
A ház mögött egyébként van még egy rész, ahova nem nagyon ment senki, innen is szép ám a kilátás.
Innen a felvonóhoz sétáltunk, pár perc séta. Tipp, hogy egyébként ennek jó nagy parkolója van, itt is le lehet tenni az autót, ez akkor ingyenes ha használjátok a felvonót is, de hát kár lenne kihagyni, mindjárt meglátjátok, miért. A térképen a felvonó alsó állomását ITT találjátok, az oldalt meg ITT. A fel-le jegy fejenként 34 €, de vendégkártyával (a szállás szokott ilyet is biztosítani) lehet spórolni 1 €-t. Ez nem olcsó egyáltalán, viszont, megéri az árát. Kicsik, nagyok, kutyák, babakocsik a zárt kabinban nyugodtan felmehetnek.
Nem győztem kapkodni a fejemet jobbra és balra a kabinban, csodálatos volt a látvány. És itt készült el az idei leghelyesebb közös fotónk is, de közkincs helyett az megy a családi albumba. A felvonó fenti végállomásán lehet enni, inni, pihenni, mosdóba menni, fotózkodni, gyerekeknek van játszótér, szóval itt érdemes kicsit elidőzni. Na, azért emlékbe készült egy ilyen is:
Már a felfele úton kinéztük a helyet, ahol ebédelni fogunk. Ide egy nagyjából 20 perces séta vezetett lefele, elhaladva a fentebb már mutatott Speichersee mellett. Nem lehet benne fürdeni, de körbe lehet sétálni.
Úton, útfélen jámbor tehenek, többen is voltunk kutyával nem igazán izgatta őket, Franci szegénykém, aki már az orra hegyéig sem lát, úgy ment el mellettük, mintha ott sem lettek volna.
Nos, az említett hely, ahova igyekeztünk, az Alpengasthof Jägerhütte, ami ITT található (péntek, szombat zárva!), a weboldalukon ITT is tudtok tájékozódni. Én egy kis adag gulyást és egy nagy radlert toltam be kilátással a Wilder Kaiserre. Egyébként nem voltak sokan, simán lett szabad asztalunk a legjobb helyen.
Franciról is elkészült az idei nyaralós poszterkép, haha.
Nos, miután lejutottunk Ellmauba autóba ültünk és pár perc múlva már Going am Wilden Kaiserben voltunk, ahol a sorozatból ismert fogadót és a templomot kerestük fel. ITT van a cím is, biztos, ami biztos.
Igazából érdekes volt látni a helyszíneket a valóságban. Valahol olvastam, hogy maga a fogadó egyébként egy lakóház, aminek az egyik szobájában lakik a tulajdonos, és forgatásra kiadja a helyszínt. A belső snitteket viszont nem itt veszik fel.
Kis bámészkodás után megláttunk a sarkon egy fagyizót (Eismanufaktur kEISer), amit nem hagyhattunk ki, és nektek is ajánlom, ha arra járnátok. Most nézem a tulajdonos Insta oldalán, hogy két napja „kávézót” csináltak belőle egy jelenet kedvéért, nahát! ITT ücsörög Gruber doki.
Még kicsit sétálgattunk, nézelődtünk, komolyan mondom, itt annyira tiszták az utcák, hogy ennyi lehet a földről…
Itt már Franci és mi is kezdtünk fáradni, így végül a napra tervezett utolsó célállomás a Gruber ház Söllben kimaradt, de legalább van egy nyomós okom, hogy miért szeretnék még egyszer visszatérni ide. ITT van egyébként egy oldal, ahol lehet tájákozóni a lehetőségekről annak, aki megnézné.
Este még főzőcskéztünk a kunyhóban, és aztán rá is fordultunk az utolsó napunkra. Nagyon laza, pihenős programra vágytunk, így délelőtt csak olvasgattunk, aztán elbandukoltunk ebédelni a már említett a Berglsteinersee 712er Lounge-ba a kis tóhoz.
Szerencsére itt sem voltak sokan, a legjobb asztalra sikerült lecsapnunk, kilátással a tóra és a környező sziklákra. Nagyon kedves, figyelmes vendéglátásban volt részünk, de egyébként mindenhol.
A vázában vadvirágok, mennyire egyszerű és mennyire szép:
Míg mi ebédeltünk, Franci az asztal alatt hűsölt, alatta pedig halak úszkáltak.
Nagyon ízlett nekünk mindkét rendelt fogás, jó döntés volt itt elfogyasztani az utolsó ebédünket.
Még egyszer körbesétáltuk a tavat és visszamentünk a kunyhóba, ahol egy kis délutáni pihenő után autóba ültünk, és elgurultunk a másik tóhoz, ahol végre csobbantunk és hűsöltünk az árnyékban, ezt nem fotóztam talán el tudjátok képzelni. Ott egyébként kell fizetni a parkolásért, és az automatánál úszójegy is van.
Egyébként az időjárással irtó nagy mázlink volt, 24-26 °C, napsütés, de szerencsére felhő is volt az égen, így mondhatni ideális volt minden. Ez amúgy végig így volt, egyedül utolsó nap kora este esett az eső, amikor már a szálláson pihegtünk, pakolásztunk, de mikor elállt, még ki tudtunk ülni egy kicsit a ház elé beszélgetni és elköszönni a tájtól.
Ennél ideálisabb, nekem való pihenést el sem tudtam volna képzelni. Őszintén szólva teljesen lenyűgözött, hogy ezen a vidéken mennyire harmóniában él az ember a természettel, nem megerőszakolva, kisajátítva azt. Itt nincs az út szélén eldobott cigicsikk, csokipapír vagy műanyagzacskó.
Viszont van tiszta és jóminőségű út, gondosan kaszált vagy éppen vadvirágokkal teli rét, szépen rendbentartott házak és kertek, hangulatos és jól kitáblázott erdei utak, kutyásoknak mondom, hogy kukák zacskókkal is. Ez a vidék szépen tükrözi, hogy igenis lehet úgy élni, hogy óvjuk a természetet, és a környezetünket. Annyira felüdülés volt ezt látni, hogy ilyenkor mindig picit feléled bennem a remény, hogy talán még nincs veszve minden.
Még egy tipp a végére, mert erre sem jutott már idő, pedig nagyon jókat olvastam róla, és igazából a közelben voltunk. Ez pedig a Museum Tiroler Bauernhöfe, egy szabadtéri múzeum, ahova szintén lehet menni kutyával is, és csodásan bemutatja a tiroli paraszti kultúrát, életformát, építészeti megoldásokat. Emiatt is vissza fogok jönni egyszer!
