Néhány nappal ezelőtt, a karácsonyi készülődés kellős közepén gondoltam egyet és végre elkészítettem a nappali és konyha közötti átjáró „keretét”. Na, nem fából – ezért ajtófélfának nem nevezném – , hanem egyszerűen hengerrel festettem fel…

Amikor ideköltöztem, az első munkálatok egyike volt, hogy falbontással kialakítottunk egy nyílást, hogy ne kelljen a konyhából egy nagyobb kerülőt tenni, ha a nappaliba szeretnék jutni. Erről ITT írtam. 

Aztán glettel simára húztam a szakik által felrakott élvédős, durvább glettes részeket, erről ITT írtam. Azóta egyébként már tapasztalatból is tudom, hogy nagyobb felületen javított falon a mélyalapozót ilyenkor nem csak hogy ajánlatos használni, de kell is! Sokkal jobban tapad a festék, nem szívja be azt annyira a fal, és az sem fordulhat elő, hogy esetleg a henger visszaszed egy darabot a glettből. 

Aztán festés után eltelt egy év, majd kettő, három, és mostanra már négy is… Mindig az volt a fejemben, hogy majd egyszer barkácsolok ide egy szép fa keretet, hasonlót a már meglévő ajtótokokhoz. És hogy majd egyszer lesz itt egy csodaszép fa keretes, üveges tolóajtó is, ami a konyhai oldalon elhúzható. Na, hát egyikre sem került sor, mert a faház minden ötletemet és elképzelésemet felülírta. De persze nem bánom egyáltalán. Most már az is biztos, hogy itt nem lesz tolóajtó, mert egyrészről megszoktam, hogy nincs mit becsukni, ha megy a mosogatógép, másrészről a konyhai oldalon sem adottak már a lehetőségek, de erről majd írok legközelebb. Viszont a 20 éves, meglehetősen hangos mosogatógépet (amit a lakással együtt kaptam) le fogom cserélni, amúgy is a végét járja szegény…

A keretről nem mondtam le, viszont sokkal egyszerűbb és költséghatékonyabb ötlet volt megvalósítani falfestéssel, ami vizuálisan pont hozza azt, amit vártam.

Első lépésként előkaptam a lézeres szintezőmet, és a nyílástól 7 cm-re könnyen kijelöltem a festési határokat maszkolószalaggal. Persze, ezt lehet vonalzóval is méregetni, de így sokkal gyorsabb volt. 

Miután mindenhova gondosan felragasztottam a maszkolószalagot (és láttam, hogy ez tutira működik majd), nekiláttam a festésnek.

Nem lesz meglepő, hogy mindig mindig, most is Poli-Farbe Platinum falfestékkel dolgoztam. 

A festéket egy rétegben vittem fel, viszont nagyon alaposan, hogy homogén legyen a fedés a Vasvirág árnyalaton. 

Persze, a korábban festett fehér részeken is átgurultam, egy frissítő festés sosem árt. 

A maszkolószalagot még a festék teljes száradása előtt lehúztam. Gyorsan elmostam az eszközöket, mindent visszapakoltam a helyére, és voilá:

Nem is kell ide több, pont elég ez a kis finom keret az átjáró körül. 

A konyhai oldalról is megcsinálom majd ezt a festést (bár ott fehér alapra megy majd valami szín…), és akkor a lakás ezen része végre valahára, sok-sok év után ki van pipálva! Nem lehet mondani, hogy elkapkodom a dolgokat, igaz? 

A bejegyzés támogatója: