Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.

Akár a háznál ébredek, akár itthonról indulok sosem marad el a kora reggeli kávézás a teraszon. Ennél jobb napindítót nem is tudok mostanában elképzelni. Nézegetem a kertet, hallgatom a madarakat, ötletelek és a rám váró sok-sok feladaton elmélkedek. 

Mielőtt a tervezett falipolc projektbe belevágtam volna, gyorsan lebontottam a hamarosan megújuló pergola vízszintes merevítőit. Így végre megnyílt az út a nagy fenyőfához, amin a madáretetőim (EZ és EZ) lógnak.

És ami alatt ideális a hely barkácsolni. A teraszon szerencsére van kültéri konnektor, így egy hosszabbítóval a barkácsgépek csatlakoztatása sem okoz gondot.

Mondjuk már most látom, hogy itt is praktikus lenne egy lépcső, mert az oldalsó – egyetlen – lépcsőn közlekedni kicsit kerülő, úgyhogy ezt is felírtam az ötletek listájára…

Na de, térjünk a tárgyra. Maga a fém polc nem az enyém volt eredetileg, hanem a régi szomszédaimé. A lépcsőházban a bejárati ajtajuk mellé volt rögzítve, az ételfutár mindig erre tette le az ebédet. Amikor elköltöztek, maguk mögött hagyták a falon… Vettem a bátorságot és megkérdeztem az új szomszédot, hogy igényt tart-e rá, mert ha nem, szívesen viselném gondját. Így került hozzám.

A fém keretben lévő lakkozott, sárgásra színeződött rétegelt lemez sajnos fel volt púposodva, így attól már korábban megváltam. Viszont ezt valamivel pótolni kellett, úgyhogy körbenéztem itthon. Az erkélyes díszkorlátomból (ITT) maradt 1-1 leeső darab négyszögléc, valamint a házikó pincéjében találtam egy picit szélesebb, egyik oldalán festett, a másikon ragasztott, de még használható darabot. Ez egy picit szélesebb volt, mint a másik kettő, de szerencsére pont ezekkel a méretekkel passzoltak együttesen a fém részbe.

Méretrevágás után jöhetett a csiszolás. Mivel nem csak a széleket, hanem a fent említett ragasztott (és emiatt picit sérült felületű) darab tetejét is át kellett csiszolni, így csiszolókocka helyett ezúttal gépet használtam.

Van egy akkumulátorral működő multifunkciós gépem, amivel nem csak csiszolni, de vágni is lehet. A rezgőszerszámon lévő deltacsiszoló fej azonban az évek alatt megkopott, így újat kellett hozzá beszerezni. 

Mivel Dremel gyártmányt nem kaptam, így Bosch márkát vettem (az otthoni vezetékes típusommal ez alapból kompatibilis), ami egy univerzális adapterrel könnyen a Dremelre is illeszthető. De ez a kis cucc sok más márka multigépéhez is csatlakoztatható.

A szélekhez finomabb, a rarasztótól érdes, és kicsit felszaggatott felülethez először durva, majd finom szemcséjű csiszolópapírt használtam. Végül a léceket erős faragasztóval egymáshoz illesztettem. 

Amíg a ragasztó száradt, addig a fém vázat vettem kezelésbe. Egy drótkefével „átsimogattam” azokat a részeket, ahol némi kis rozsdafoltot véltem felfedezni, majd zsír- és pormentesítettem a felületet.

Ezt követően jöhetett a festékspray. Még mindig nem tudok leszakadni a Pinty Plus fekete krétafestékéről, amivel már korábban is sokféle dolgot lefújtam. Pl. szintén polctartó konzolt ITT, műanyag virágtartót ITT, tobozokat ITT, fonott kosarat pedig ITT. Alapozót ezúttal nem használtam, lakkot viszont igen, és nem csak a fém felületen, hanem a négyszögléces polcelemet is ezzel fújtam le. A felső részét csak lakkal, az alsó fele és az oldalsó perem a színt is megkapta, amiről már többször írtam, hogy nem fekete lesz, hanem sötétszürke.

Végül jöhetett a rögzítés. A faházhoz is beszereztem mindenféle csavarokat – ezeket a korábban zacskós kiszerelésben vásárolt helyett – most torony formában.  

A csavarokat alátéttel együtt szintén lefújtam szürkére, így nekem picit esztétikusabb a rögzítés.

A csavarok behajtásához a Bosch Ixo-mat használtam. Nagyon régóta megvan már, és mi sem bizonyítja jobban, hogy sokszor használtam apróbb munkákhoz (a nagy csavarbehajtóm helyett), hogy a bitfej készlete szinte teljesen elkopott már, úgyhogy abból újat kell majd beszereznem. 

És íme a megújult polc a falon. 

Ebből a szögből látszik, hogy alul sötétszürke, ami szerintem jól áll neki. Igazából az ötletet az adta, hogy ugyebár az egyik négyszögléc barnára volt festve és teljesen felesleges kínszenvedésnek éreztem volna teljesen fáig lecsiszolni, hogy ugyanolyan legyen, mint a többi. Így inkább elfedtem szürke színnel az egészet. 

Azért milyen jó, hogy itt a kisházban bármikor zöld dekorációra van szükségem, csak kiszaladok a kertbe és lemetszek néhány ágacskát.

A kis hermelinek ezen a polcon szerintem megtalálták a végleges helyüket. Sokan kérdeztétek, hogy honnan vannak: a Vintage/Retro stuff for sale fb csoportban bukkantam rájuk. A bögre csoporton kívül az egyetlen adok-veszek csoport, aminek a tagja vagyok. 

Remélem, tetszett a poszt és sikerült rávilágítanom vele arra is, hogy mielőtt valamit a kukába/lomtalanításba dobunk, előbb gondoljuk át alaposan, hogy ki tudunk-e valami újat hozni belőle, vagy esetleg nincs-e rá szüksége másnak.

A bejegyzés támogatója: