Egy ideje adós vagyok ezzel a poszttal, de most végre a teraszon ücsörögve, a reggeli kávémat kortyolgatva bepötyögöm szépen…

Tavaly, amikor elkezdtem kicsit rendbeszedni a házikót, első dolgom volt lekapni a keretre feszített, külön nyíló szúnyoghálót a teraszajtóról. A javítások helyén fehér foltok formájában éktelenkedett a fatapasz, aminek egy része az alábbi fotón látszik is. Haha, kiszúrjátok Francit? 

Úgy döntöttem, hogy ezeket lecsiszolom és lefestem az ajtókeretet… De ha már azt lefestem, akkor a spalettákat is, egy kis frissességet lehelve beléjük. A festéshez, most is, mint az elmúlt években oly sokszor Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű alapozót és zománcot használtam. Ez nálam olyan, mint másnál a liszt, meg a só, mindig van belőle, mert nagyon sokat használom. 

Ezzel én már festettem vasrácsot, bejárati ajtót, beltéri nyílászárókat, ajtótokokat, konyhabútort, csempét, ablakpárkányt, sőt, tavaly a pinceajtót/ablakot is ezzel mázoltam le. Merthogy nem csak beltéren, de kültéren is alkalmazható fa, fém, fal és még sokféle felületen. Az összes eddigi Cellkolor projektemet megtaláljátok ITT. 

Mielőtt belevágtam volna, felhörpintettem egy adag tejeskávét, de úgy látom a kis műszaki ellenőrömnek is kellett volna valami, ami felpörgeti. 

Az ajtókeretek és a spaletták esetében főleg a javított, illetve a pergő részeket csiszoltam át csiszolószivaccsal, majd alaposan portalanítottam a felületet, mielőtt az alapozót felvittem. 

Pontosan tudtam, mire vállalkozok: 14 évesen ugyanezt a barna árnyalatot festettem fehérre az akkori tetőtéri gyerekszobámban… Tehát két réteg alapozás és két réteg fedőfestés várt rám.

Meg Franci:

A lenti részen nem vettem le a spalettákat, a fenti ablakról viszont igen, mert ezt csak így tudom létrázás nélkül mindkét oldaláról szépen lefesteni. 

Szerintem ez az első alkalom, hogy bakon festek, és nem valamire rátámasztva (lécre, deszkára, bármi egyébre). Azért így elég kényelmes volt, nem is értem, miért nem vettem magamnak korábban… Még asztallábnak is el tudom képzelni a pincében, egy fenyőlappal a tetején. 

Mivel csodaszép idő volt és a szél is járt, így az alapozó a vártnál sokkal gyorsabban száradt. Így a javasolt 4 órás száradási időt rövidebbre húzva 3 óra múlva már vittem is fel a következő réteget belőle.

A fedőfestéknél egyébként az átfesthetőség 24 óra. Szóval ebből az első réteget még nap végén felvittem, és azzal a lendülettel pikk-pakk be is rendeztem azt a sarkát a terasznak, ami korábban üres volt.

A régi hintaszékkel, a használtan vett asztallal, szőnyeggel, párnával, néhány apró dekorral, na meg egy pohár borral meg is lett a hangulat, és nagyon jó érzés volt itt ücsörögni. A szőrme, és a fém virágtartó a Praktikerből van, előbbiről ITT és ITT is írtam már. 

A kert ebből a szögből egyébként egészen vadregényes arcát mutatja, tele dús zöld növényzettel.

Töredelmesen bevallom, hogy az utolsó réteg fedőfesték a mai napig nem került fel… Ez közelről látszik is, de aki nem tudja, nem feltétlenül szúrja ki. 

A faház a sok tennivalóval azért megtanított arra, hogy nem kell (nem is érdemes) rágörcsölni a feladatokra. Most egyszerűen ennyire futotta az energiámból, és már így is nagyot dob az összképen ez a festés. 

Az is lehet, hogy ezt a projektet majd csak ősszel fejezem be teljesen, mert a ház másik oldalán is van még 3 ablak, amiket le szeretnék festeni, valószínű, hogy majd azokkal egy kalap alatt letudom. 

Közben visszanéztem a legelső fotót, amit a faházról és a kertről készítettem 2018 szeptemberében:

Ez pedig most júniusban készült:

Közel két év gondoskodása, lelkesedése, és DIY szeretete van benne. Persze, sok tekintetben még nagyon messze vagyok a végső tervektől, de ez most így már nekem nagyon kerek, és olyan örömöt ad, amit szavakkal nem is igazán tudok kifejezni…

A bejegyzés támogatója: