Tavaly nyáron végre kizöldült az előszoba is. Na, nem élő növényekkel, mert azok csak ideig óráig bírják itt a nem túl kedvező fényviszonyok miatt, hanem levélmintás tapétával. Nem először írok konkrétan erről a mintáról a blogon, de lássuk csak szép sorban a dolgokat… 

Nagyjából másfél éve laktam itt, amikor kitaláltam, hogy szeretnék valamilyen mintás tapétát az előszobába. Akkoriban a nagy falitükör a konyhába illetve nappaliba vezető ajtónyílások közötti falon függött:

Ebben az elrendezésben gyáltalán nem is fordult meg a fejemben, hogy ide kerüljön a tapéta, szóval ment a másik oldalon lévő falmélyedésbe, amiről ITT írtam részletesen. 

A következő évben a tükör mögötti falszakaszt 1 m magasságig sárga színnel dobtam meg. Erről is írtam már ITT.

Milyen jó ezt így visszanézni, mert már lassan magamat sem tudom követni, hogy melyik fázis után mi jött. De egyértelmű, hogy a tapétázás után volt a sárga falefestés.

Aztán valamikor (fogalmam sincs már mikor) átfúrtam a nagy tükröt oda, ahol korábban a tapéta volt. Korábban azért sem oda raktam, mert úgy gondoltam, hogy középen pont jól szélesíti vizuálisan a teret (bár egyáltalán nem szűk a hely), és kellett a hely a fogasnak. Végül azt is inkább egy másik falra fúrtam. Mág jó, hogy ilyen sok falfelület van itt. Nagyjából ekkor lehetett az is, hogy a korábban púder színű ajtómat egészen sötétre festettem (nem fekete, inkább egészen sötét szürke, leheletnyi zölddel, de ez csak akkor látszik, ha tűz a nap). 

És persze a tükör helye sem maradt üresen, de ez csak átmeneti állapot volt, ez a padocska ugyanis hamar bekerült a hálószobába az ággyal szemközi falra, ahova a díszpárnákat szoktam halmozni, mert a szárítóról levett ruhákat és hasonló. 

Amikor a konyhában zöldre festettem a falat (ITT írtam róla), akkor maradt még egy picike festék. 

Az pont annyira volt elég, hogy a sárga falszakaszt két rétegben zöldre fessem. És ebből nem is látszódik túl sok, ugyanis ez elé került két Ikeás cipősszekrény. Ezt akkor fotóztam, amikor elkészültem a téglafallal, amiről az előző bejegyzésben írtam ITT. 

De valahogy vágytam a több zöldre, és ha már az élő növény nem marad itt meg tartósan, akkor legyen minta! Nem volt kérdés, hogy a Falramagyar trópusi banánleveleihez fogok visszanyúlni, azon viszont hezitáltam kicsit, hogy a bézs, vagy a fehér hátterű legyen, de végül a fehér mellett tettem le a voksomat.

A tapéta felhelyezés előtt egyébként sokat kellett itt a falat javítani. Korábban is gázcső volt, és a tartóelemek helye, mely a lyukak a falban még ott voltak. Szóval több részletben gletteltem, csiszoltam, és amikor készen voltam, akkor az egész falat újra kellett alapozó festeni, ugyanis a glettelt részek gyorsabban beszívhatják a tapétaragasztót. A lényeg, hogy a felület sima és homogén legyen. És egyébként festés után is érdemes még 1 hónapot pihentetni a falat…

Sőt, a tapéta csíkokat is ajánlott 1-2 napig kiterítve pihentetni. A méretek alapján az enyémek három széles darabban érkeztek, így a leeső részek az ajtónyílásoknál voltak.

Magáról a felrakásról most nem készítettem fotót, pontosan ugyanúgy csináltam, mint korábban. Ez vlies tapéta, szóval a falat kentem ragasztóval, és így helyeztem fel a csíkokat. Franci láthatóan kicsit jobban aggódott a projekten, mint én:

És ez is készen van! Még persze hiányzik felül egy szegőléc, ami az ott futó elektromos vezetéket is szépen eltakarja majd.

Természetesen a leeső darabokkal is van még tervem. Az egyik nagyobb az rögtön be is került a fürdőszobai vitrines Billy (ITT van a blogon) hátsó oldalára.

Olyan, mintha itt folytatódna a tapéta, és ezzel a fürdőszobába is becsempésztem a zöld leveleket…

És maradt még 1-2 keskenyebb, és szélesebb tekercs tapétám, amiket elviszek a faházba, mert jól mutatna ott is valamelyik felületen… 

Ezt most így ahogy van, nagyon szeretem. Nincs benne semmi extra, lehet azt is mondani, hogy a növénymintás tapéta meg a téglafal már nem annyira menő, mint pár éve, de ez nem számít. Én otthonosnak érzem, jó ide megérkezni és itt lenni, már csak azért is, mert itt minden egyes négyzetmilliméterben a két kezem munkája van benne. Jó érzés, nah. 

A cipőtartóval van még tervem, túl egyszerű és túl fehér, szóval szeretnék még egy lapot vágni a tetejére fából, és valamilyen fogantyúban is gondolkodom, de ez még csak motoszkál bennem, egyáltalán nincs a DIY tennivalók élvonalában. 

Az viszont igen, hogy a festett konyhabútort egy újabb festéssel frissítenem kellene, mert ugyan az évek alatt (tavasszal lesz 7 éve, hogy lefestettem, ITT) elképesztően jól bírta a strapát, nem pattogott le, nem karcolódott, de a mosogató alatti szekrényfront (ahol a szelektív hulladékgyűjtőim is vannak), és a fiókok legfelső éle azért picit el van színeződve, amolyan elefántcsont árnyalatúra, és jó lenne, ha ismét homogén fehér lenne az egész… Na, ha erre sort kerítek idén, biztosan tudni fogtok róla.