Most, hogy még az eddiginél is több időt töltök itthon, a régóta tologatott apró-cseprő barkácsolnivalók még inkább szúrják a szememet. Tudjátok, azok a dolgok, amikhez ugyanúgy elő kell venni a szerszámokat, kosszal járnak, és bár kis munkák, de azért pár óra így is elmegy velük…
A sok ilyen közül nekem az egyik a konyha-nappali átjárójában lévő küszöb és parketta találkozásánál lévő rés. Mivel jelentős a szintkülönbség, ezért a küszöb nem fekszik fel a parkettára, egy ujjnyi résen egyszerűen csak éktelenkedik a töltőanyag (ragasztó+festhető akril), annyit javítva rajta, hogy ezt tavaly már fehérre festettem…
Ez az átjáró kérdés, sosem ment gyorsan egyről a kettőre. Kronológiai sorrendben haladva, először ki lett bontva a fal (ITT), aztán kijavítottam és lefestettem (ITT), majd a törött járólapot is orvosoltam (ITT). Fél év, egy év is eltelt ezen munkálatok között, nem lehet mondani, hogy bármit is elsiettem volna, haha. Szóval, már a parketta festése (ITT) és szegélyezése (ITT) óta rakosgattam egy darabot az eredeti és meglehetősen régi parkettaszegőkből, hogy majd ide jól beszabom. Egyrészről a színe és a formája miatt áthidalja vizuálisan és fizikailag is ezt a szintkülönbségből adódó rést, másrészről az újrahasznosítás is szerepet kap. Csak kicsit, mert persze a többi szegőléc a lomtalanításon végezte tavaly. Meg teljesen feleslegesnek érzem, hogy ide egy új elemet vegyek, legalább így megőrzök még egy darabot az eredeti lakásból…
Első lépésként átcsiszoltam és átsikáltam a atetején és az oldalán a bükkfa küszöböt, amilyet a faházhoz is nagy gonddal beszabtam (ITT). Ez ugyebár kemény fa, a felületét nem tudja károsítani a csiszolószivaccsal, de a makacsabb szennyeződéseket, apró festékcseppeket leszedi.
És ha már a kezemben volt a csiszolószivacs, akkor a szegőlécet is kicsit kezelésbe vettem:
A dekopírfűrészem persze a faháznál van most (ehh), szóval fogtam a kis meghajlott – ezeréves – kézifűrészemet és azzal estem neki a nyiszatolásnak. Kicsit tovább tartott, mint a dekopírral, de legalább a szomszédaimat megkíméltem a hangzavartól.
Közben főmunkatárs (későbbi minőségellenőr) türelmesen várakozott a konyhában pihengetve.
A szegőlécet Pattex Super Fix építési ragasztóval rögzítettem, mint oly sok mindent eddig. Ezeket ITT listáztam. A lécet kalapáccsal kocogtattam a helyére.
A már fent lévő fehér szegőlécek vágott – és emiatt nem szép – végeit Poli-Farbe Cellkolor Aqua festékkel javítottam ki, ennek alkalmazásáról is bőven találtok a blogon bejegyzéseket, ITT.
A szerszámok elpakolása és takarítás után máris eggyel jobban fest az eredmény, mint előtte. Nyilván ez nem egy hivatalos, profi megoldás, de mindenképpen javított a meglévő problémán, ami nekem így tökéletesen megfelel. A lakásban ahány küszöb van, annyiféle szélesség, magasság, és állapot, van amelyiket egy macska rágcsált és kaparászott meg, így ez ebben a formában jelenleg a legjobban kinéző küszöböm.
Marad egyébként natúr színű, esetleg később (egy év múlva, haha) majd színtelen vagy dió lazúrral lekezelem. Tetszik, hogy a lakásban egyre több a természetes fa árnyalat, előbb-utóbb csak összejön majd minden mindennel. Ebben az átjáróban már csak két dolog hiányzik: az ajtótok, és egy üveges, fa keretes tolóajtó, majd nézzetek vissza két év múlva, hogy elkészült-e már. Hehe.
Úgy tűnik a műszaki ellenőröm jóváhagyta a mai projektet.
Így a sok kis bosszantó feladat közül egyet kipipáltam, de már látom is a következőket…
A bejegyzés támogatója:
Hozzászólás