Jó ideje élek már a kis panelemben, 13 éve. A régi lakásfotók között kotorászva elárasztott egy csomó kedves emlék, és a könnyek: sírva röhögök!

Mielőtt a mostani panel lakosztályra térnék megmutatom Nektek a régi – szintén panel – gyerekszobámat is 1983-ból:

Ezt már korábban ITT is láthattátok, de a személyes lakásszépítős sztorimhoz ez is hozzátartozik a kockásfülű nyulas tapétával együtt. Szóval mindig is volt gyerekszobám és szabadon voltam benne eresztve, úgy dekoráltam és pakolásztam benne, ahogy nekem tetszett.

A kertes házunkban is lett saját szobám, itt is folyton a bútorokat tologattam, többnyire rendes kislány voltam, bár néha irdatlan kupit tudtam csinálni! Kinek volt ugyanilyen íróasztala?

Ez a fotó pontosan 30 éve készült (OMG!!!!), de azért cuki az outfitem, mindig is imádtam (be)öltözködni. Apukámnak volt egy nagy tervező állványa a házunk tetőterében, amin nagyon szerettem rajzolni, mitöbb szerkeszteni! Erről már írtam korábban, de bemásolom ide az ehhez kapcsolódó fotókat és szöveget, hogy kerek legyen a történet:

Évekkel később ebbe a tetőtérbe költöztem fel és itt alakítottam ki a saját “rezidenciámat”. Teret és lehetőséget kaptam a Szüleimtől, hogy kiéljem magam: 14 éves voltam és egy egész nyaram ment el arra, hogy egy igazi kis csajos kuckót csináljak magamnak. Mondhatni ez volt az első „komolyabb” lakberendezési projektem. Első lépésként az előzőleg barnára festett lambériát fehérre festettem, ótejóég, 4 réteg kellett, hogy hófehér legyen, el tudjátok képzelni, ez ekkora felületnél hány nap (hét) munka volt? A régi fenyő székemet is (ami a fenti gyerekszobás fotón látható) fehérre kentem, íme a fotón életem első széktuningja:

Hopp, egy macsek, ő Fifo:

Aztán gondosan elkészítettem az alaprajzot, pontos méretekkel és elmentem egyedül kinézni a padlószőnyeget, olyat, ami nekem tetszett, persze a költségeket tekintve azért volt szigorúan vett limit! Megvettük, majd a kertben szabtam méretre, mivel a szoba egyik felében faltörés is van és a feljárónál is ki kellett vágni a rést, így ezt fent nem tudtam volna megcsinálni.

Felkerültek a szegőlécek, az ívesre szabott (!!!) polcok, ekkor már a dekorpír, a csiszoló, a fúrógép és a csavarbehajtó elég jó barátom volt. A fehér polctartó konzolokat a Sugárban lévő Keravillban vettem meg, hogy én milyen boldog voltam!

Szóval a fehérmánia azért már itt is megvolt ám. Ebből a szobából költöztem a mostani panel lakásomba. A lakást a szüleimnek köszönhetem, gondolom, nem kell ecsetelnem, mennyire jó kis kezdőlökés ez az önálló élethez, kb. 10 évet spóroltak meg nekem. A történet röviden annyi, hogy ez a lakás már korábban is megvolt (ki volt adva), és még egyetemista voltam, amikor egyszercsak jött az érzés, hogy teljesen önállóan szeretnék élni. Ez egészen pontosan azt jelentette, hogy innentől kezdve anyagilag is függetlenítettem magam.

A lakás költözhető állapotban volt, felújításra, esetleg dizájnra nem költöttem, ez akkor nem volt prioritás, meg mondjuk pénzem sem volt rá. Az előző tulajdonos kék-sárga mániás volt, a falak napsárgák, a járólapok kékek vagy sárgák, vagy éppen kék-sárga kockásak. Egyáltalán nem tetszett, de hát kit érdekelt, amikor épp ekkor váltam önállóvá! 23 évesen volt egy lakásom, egy biztonságos kuckóm, egy matracom, egy kétajtós szekrényem és egy asztalom négy székkel. Hello nagybetűs ÉLET!

Egy (sárgára sárgát) tisztítófestés után, be is költöztem és valamennyire, a lehetőségekhez képest  „otthonossá” tettem. Nyilván ezt most már irtó gagyinak érzem, de akkoriban ez óriási élmény volt számomra! Íme az első itteni karácsonyom 2003-ból:

Aztán az első olyan Fiúval, akivel együtt is éltem itt, fogtuk magunkat és megcsináltuk foltosra a falakat! Uff, ma már ha fizetnének sem csinálnék ilyet, pláne nem narancssárga (mediterrán???) színnel, de akkor nagyon jó poén volt, és egyben az első közös fészekrakás élménye, amikor már együtt csinosítottuk a helyet, ahol éltünk. Hozzáteszem, sosem szerettem a narancssárgát, de hát tudjuk, a szerelem elvakít, nah.

Hogy mennyire nem áll nekem jól a sötét haj, miért nem szólt senki???

Aztán egy békés szakítás után egyedül maradtam a lakásban, és ettől a falszíntől mihamarabb szabadulni akartam! Fogtam magam és az egész nappalit jázmin fantázianevű árnyalatra kentem, ami tulajdonképpen az elefántcsont színre hasonlít a leginkább. Ekkor már dolgoztam, volt biztos keresetem, így hát vettem új bútorokat, padlószőnyeget és a maga kis egyszerűségében egész pofásra formáltam a szobát.

Ebben az időben történt az is, hogy az egyik falrészen egy lila sávot festettem fel, egy másik falrész pedig teljes egészében sötétszürke lett! Bírtam ezt a változást, és egyre otthonosabbnak éreztem a kuckómat, bár még ez is fényévekre van attól, amit most stílusos, kellemes hangulatú otthonnak gondolok, érzek.

2011-ben ebben a szobában készült az első diy rovatom anyaga is az A Mi Otthonunk magazin számára,  és persze hogy a projekt miatt még a szürke falat is világosabb árnyalatúra festettem. Sőt! A padlószőnyeget felhajtva, még a parkettát is befestettem vizes bázisú vizezett festékkel, amit aztán a fotózás után gyorsan felsikáltam… Ok, nem vagyok normális, de tényleg szerettem játszani ebben a térben. Erről a projektről ITT olvashattok részletesen.

Egy másik magazinanyag kedvéért megszüntettem a lila sávot a falon, felszedtem a padlószőnyeget, és ismét a régi mozaikmintás parketta „pompázott” a padlón.

Ezúttal a tavaszi lapszámba készült húsvéti dekoráció, műfűvel és ládákkal, erről ITT írtam.

A ládákat hasznosítva ismét egy újabb szakasz kezdődött a nappali életében és az enyémben is: újabb szakítópróba egy totálisan értelmetlen (itteni) együttélés után, 3 hétig földönszenvedős sírás, majd nagy levegő és tisztalap. Bár azért kellett még pár hónap, mire újból a helyére raktam a lelkemben a dolgokat. Kevés bútor és sok fehér jellemezte ezt az időszakot.

Ekkor már a saját kis vállalkozásomat tologattam előre itthonról, erről ITT írtam.

Azért zárójelben megjegyezném, hogy bár a kapcsolat maga zátonyra futott, de ennek a Pasinak köszönhetem, hogy anno beindítottam a blogot. Ő dobta be az ötletet, bár az eredeti elképzelése teljesen más volt: a blog amolyan egyéb (külföldi) blogokról átvett inspirációs ötletbazár lett volna, amiben én mondjuk semmi extrát nem láttam, viszont hamar rájöttem, hogy maga a blogolás milyen új perspektívát jelenthet számomra. Szóval KösziPisti 🙂

Egy újabb magazinanyag kedvéért ismét széttoltam a bútorokat és készítettem egy szekrénybe rejtett home office anyagot. Ez az egyik kedvenc diy projektem volt, ITT írtam róla.

Aztán a sok újrafestés miatt a kedvenc szürke falnak annyi lett, olyannyira, hogy az egymáson lévő festékrétegek egy darabban kezdtek leválni a betonról. Ezt szépen vissza is szedtem betonig spaklival…

Erről a sztoriról ITT írtam részletesen. A történet vége az lett, hogy ez fal kapott egy fehér tisztítófestést, de meghagytam a maga rücskös, kicsit ipari textúráját, némi szürke folttal.

Aztán új szerelem, új lendület és hamarosan rákerült erre a falra a padlótól mennyezetig érő inspirációs szöveg, ami Borostással való kapcsolatom első diy projektje volt. Erről részletesen írtam ITT, nem kis munka van benne, de megérte, ezt a falat azóta is IMÁDOM.

Egyébként minden szó után lőttünk egy fotót, amiből született egy elég gagyi minivideó, de azért kedves kis emlék, amit ITT tudtok megnézni.

Máris másképpen fest a szoba, igaz?

Ugyanekkor követtem el a következő nagyobb falfestést is egy újabb magazinanyag kedvéért, hogy ne csak mindig világos színű fal előtt fotózzak…

Ekkor lettek a falak halványszürkék, amit nagyon szerettem, különösen szépen mutattak előtte a hófehér bútorok, bár sajnos erről az állapotról nem készült szép nappali fotóm. Viszont legalább látszik, hogy 2011-ben milyen volt a karácsonyi hangulat nálam.

Időközben a szoba stílusa loftra kezdett hajazni (nyilván nem a nagy tér és belmagasság miatt), de sok olyan dolog kerül be a térbe, ami ezt az érzetet keltette.

Borostással sok munkánk, energiánk és a szerelmünk is benne volt ezekben a saját készítésű dolgokban, a fal- és padlófestéstől kezdve, a dobogón és ládapolcokon át, egészen a fali bringatartókig.

Ez itt a félkész dobogó, ami már ilyen állapotban is minden kacatot elnyelt, aminek a gardróbban már nem jutott hely.

Egy ideig volt dolgozósarkom is, pontosabban egy feltuningolt dolgozószekrényem, erről ITT írtam:

Közben az erkélyt is szépen kicsinosítottam, a mindössze 2 nm-es „sufniként” funkcionáló lyukból egy csodás kis minikertet varázsoltam.

Voilá:

Az erkélyről szóló posztot ITT elolvashatjátok. Visszatérve a nappalira: a szép kerek hófehér asztalomat elpasszoltam Merci-Ancsa Barátnőimnek és miután ismét egyedül maradtam a lakásban, adta magát a dolog, hogy megint kezdjek vele valamit.

Innentől sokan tudjátok a történetet, mert ezt megírtam a tavalyi évösszegző posztban is ITT. De azért röviden lássuk milyen változások történtek a nappaliban egy év leforgása alatt! A fal szürkéről púder színűre változott:

A padlót és a tárolóként is funkciónáló dobogót fehérre festettem:

Az új étkezőrész fölé került egy diy lámpa:

Új asztalt vettem, az inspirációs falamat teljes egészében újrafestettem, a pink betűk helyére aranyak jöttek:

A szobában teljesen új kiegészítők és kisebb bútorok is kaptak helyet, sokkal nőiesebb, elegánsabb lett az összkép.

Közben az előszoba és a konyha is megújult, már ezek sem úgy néznek ki, mint egy átlagos panel helyiségei:

Ezekről több poszt is született, a legfrissebb állapotot ITT és ITT nézhetitek meg.

A hálószobáról eddig nem nagyon beszéltem, nagyjából ez is párhuzamosan „fejlődött” a nappalival, mutatok néhány szörnyű fotót a kezdeti állapotokról, amikor még csóró egyetemistaként tengettem itt a mindennapjaimat. Te jó ég, mi ez a sok kicsi plüssállat?

Az ugye megvan, hogy a reluxa mögött a minierkély helyezkedik el? Idővel a matracot ágyra cseréltem:

A háló még pár évvel ezelőtt is siralmas állapotban volt, erről ITT nézhettek meg még több fotót.

Aztán persze kézbevettem az ügyet, és most már egészen vállalható is a szoba (bizonyos szögből nézve), de azért erre is ráfér egy erőteljes kozmetikázás.

Szeretném, ha ennek is minden pontja ugyanolyan hangulatos lenne, mint a nappalié.

Egyébként most épp itt fetrengek az ágyon, hol hason, hol ülve, hol háton, hol az ágyról lógva pötyögöm ezt a fránya posztot, ami szerintem a téma miatt már megint irtó hosszú lett! Nem szeretem a hosszú posztokat, sem olvasni sem írni, brrrr, de értetek mindent!

A fürdőről is van néhány cikis fotóm még az ősidőkből (a szürke mondjuk nem volt rossz gondolat 10 évvel ezelőtt sem):

De vannak újak is, amikért annyira nem rajongok, mert a barna-bézs kombó csak kb. 3 hónapig volt valami kattanás nálam (pont a felújítás alatt, szívás), aztán gyorsan rá is untam, de akkor már késő volt…

Szóval rendben van meg minden, de azért ez a színvilág nagyon nem passzol a lakáshoz és így hozzám sem, úgyhogy fontolgatom, hogy nekiugrok ismét, bár ki tudja meddig lakom itt és érdemes-e megint szétverni, vagy simán csak gurítsam le ezt is az Otex-Empire párossal…

És akkor így a végére jöjjön egy gyors áttekintő években, honnan indultam és hova jutottam, mármint a nappalit illetően:

Nos, hát ennyit DIÓHÉJBAN a panel pályafutásomról, remélem tetszett és ebben is találtatok hasznos információkat.

(ja, és Pasi többet nem költözhet ide 😁)