Ezt a projektemet tavaly ősszel terveztem megcsinálni, de mint annyi minden, ez is idénre csúszott. Sebaj, most, végre már ott tartok, hogy a vízgyűjtő már nem csak funkcionál, de a megjelenése is pofásabb.
Végeláthatatlan azon kisebb és nagyobb feladatok listája, amiket a faháznál kellene elvégezni, de most legalább ismét kihúzhatok róla egy tételt. Ugyanis végre kikerültek a földből a valamikori pergola beton tartóelemei.
Sosem volt még saját veteményesem, így ez abból a szempontból tényleg kísérleti, hogy bár sok dolognak utánaolvastam, utánakérdeztem, és paradicsomot már sikeresen neveltem balkonon és itt a faháznál is, azért az első, kertben történő gyakorlati tapasztalás még csak most jön…
Az év első két hónapja lassú és csendes volt, de ugyanez már egyáltalán nem mondható el a márciusról és az áprilisról, és ahogy nézem, a májusról sem. Hirtelen felpörgött minden, és ezzel együtt az év elején elhagyott motivációm is visszatért.
Rögtön azzal kezdeném, hogy nem, nem szoktam kukákból kiszedni és hazahozni dolgokat. Viszont az utóbbi időben a kukák mellől olyan cuccokat szedtem össze, hogy mostanra egy szép kis válogatást tudok Nektek mutatni belőlük.
A házunk mögötti parkban, van egy gerendából készült korlát, ami a parkos részt hivatott elválasztani a parkoló autóktól. Az egyik eleme már jó ideje fekszik a földön, így hát fogtam magamat, és egy kis segítséggel megjavítottam.
Egész januárban próbálkoztam azzal, hogy megírjak egy évindító posztot, de egyszerűen nem jött össze. Sokszor ültem a laptop elé, félbehagyott és átírt bejegyzések is születtek, mostanra viszont realizáltam magamban, hogy kétség kívül remete üzemmódra váltottam…
Ez már a harmadik tél, hogy megvan a faházikóm, de ekkora havazásban még sosem láttam a kertet. Fogtam hát a fényképezőgépet, meg a kis csapatot és elindultunk, hogy megcsodáljuk és kicsit kiélvezzük a pihe-puha hótakaróval borított birtokot.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
