


Óóó, ha tudnátok, hányszor hangzott el ez a kérdés az elmúlt két hétben! És nem is telt egy úgy nap, hogy ne játszottunk volna kisebb-nagyobb társaságban, vagy kettesben.

Mióta Franciska a mindennapjaim része lett, úgy szervezem a programokat, hogy minél több időt legyek vele. Ugyan nyugodtan magára lehet hagyni pár órára a lakásban, de ha megoldható, akkor inkább viszem magammal, ahova csak tudom…


Sokféle felkérésem volt már a blog lassan 10 éves pályafutása alatt, de tárlatvezetésre még sosem invitáltak. Egészen mostanáig. Október 11-én ugyanis a Városligeti fasoron álló villában fogok a megszokottól eltérő, szubjektív tárlatvezetést tartani.

Aki régóta olvassa a blogomat, az tudhatja rólam, hogy ébredést illetően „earlybird” típus vagyok, tehát korán kelek és hamar belecsapok a napi teendőkbe. Ez az utóbbi hónapokban valamelyest megváltozott…

Ez a projekt legalább fél éve lapul a szekrényem mélyén félkész állapotban. Mindig vártam a megfelelő alkalmat, hogy végre nyugiban leüljek és megfessem a vászonra a felnagyított faházas logót.

Nagyon hájpolták mindenhol a műanyagmentes nyári hónapot, amit alapvetően nagyon jó dolognak tartok. Én ezzel online most nem foglalkoztam, nem hívtam fel rá külön a figyelmet. Nem éreztem volna hitelesnek a részemről… Máris leírom, miért.

A kapszulagardrób mostanság nagyon divatos dolog, de először is érdemes tisztázni, hogy pontosan miért szeretnénk kialakítani, egyáltalán passzol-e az életmódunkhoz egy limitált darabszámú ruhatár.

A fővárosban már javában zajlik a lomtalanítás. Hamarosan a mi kerületünk kerül sorra, és azon kaptam magamat, hogy ez az első olyan év, hogy szinte nincs is mit kidobnom…
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.









