Vagy inkább „Tervetuloa Suomeen”! Pár nap Balaton parti heverészés után fogtam a kis motyómat és elrepültem északra, Finnországba. Még sosem jártam Európának ezen a részén, épp ideje volt felfedezni…

A 10 napos útnak négyen vágtunk neki, ahol első állomásunk Helsinki volt. A repjegy oda-vissza fejenként 50.000 Ft-ra jött ki, ez szerintem teljesen korrekt összeg. Éjszaka érkeztünk és rögtön el is taxiztunk az első lefoglalt apartmanunkba, ahova végül nem sikerült bejutni, mert nem találtuk meg a fás láda alá rejtett kulcsot, hahaha, annyira vicces volt. Itt ért az első pozitív élmény a finn emberekkel kapcsolatban. A taxisofőr mindenben segített, telefonált, intézkedett, együtt kereste velünk a bejutás lehetőségét az apartman körül (a taxióra állt!) és végül nem hagyott minket az éjszaka közepén a külvárosban, hanem elvitt minket egy szállodába, ahol álomra hajthattuk a fejünket. Így esett, hogy az első éjszakát sikerült egy négycsillagos szállodában töltenünk reggelivel (ITT). Jó magasra raktuk a lécet, az itteni reggeli, és eleve a dizájn, a tálalás abszolút woow kategória. Nyilván itt egy éjszaka került annyiba, mint az apartmanban kettő, de ez nem számít.

Egyébként is jellemző rám az, ha utazom, akkor sokkal lazábban kezelem a költségeket, mint a mindennapi életben. Egész évben tudatosan rakok félre, nagyon megfontolt vagyok, de amikor élményeket gyűjtök a nagyvilágból akkor nem fillérezek. Egyrészről mert erre az útra már jó előre félreraktam elegendő mennyiségű pénzt, másrészről szerintem a folyamatos pénzszámolgatás, a belépőkön való spórolás, az étlapon az árak figyelése, stb. totál megmérgezi az ember és az utazás hangulatát. Nem azt mondom, hogy szórni kell a pénzt, de ha már ott vagyunk, akkor ne gondolkozzunk azon, hogy a 10, 15 eurós vagy a 20 eurós fogást választjuk, és ha van toronybelépő is + 5-10 euróért, akkor alap, hogy azt veszem meg, hisz lehet, hogy soha többé nem lesz már lehetőségem ide visszatérni.  Alább írok majd itt-ott árakat, hogy lássátok, kb. mi mennyi.

Szóval Helsinki! Alapvetően egy nagyon tiszta, kellemes levegőjű város, sok növénnyel, szép épületekkel, a nyüzsgő turista tömeg nem jellemző, ennek különösen örültem. Igazából két nap bőven elég arra, hogy az ember kényelmes tempóban megnézze a nevezetességeket, lődörögjön az utcákon, kávét kortyolgatva lábat lógasson a kikötőben vagy egy kávézó teraszán.

Itt is van bolhapiac mindenféle csetresszel (sok a porcelán csésze, tányér) és egymást érik a dizájner boltok jobbnál jobb cuccokkal. A piacok (kauppatori) roskadásig vannak színes bogyós gyümölcsökkel, zöldségekkel, gombával… Kihagyhatatlan a piaci sült/füstölt lazac, amit bőséges körettel adnak, így 15 euróból akár ketten is jól lehet lakni (haha, de mi fejenként toltuk az adagot, nem tudtuk, hogy mekkora).

Az apartmanunk, ahová végül sikeresen bejutottunk, a külvárosi részen volt, de busszal hipp-hopp ott voltunk. Van 24 órás jegy (9 euró), ez mindenre jó (busz, villamos, valamint hajóra a közeli szigetek eléréséhez).

Mi át is hajóztunk arra a szigetre, ahol a Suomenlinna erődítmény található. Pár órát kóboroltunk, kiállítást néztünk, fagyiztunk, kifeküdtünk a part menti domború sziklákra és csak élveztük a friss levegőt és a csendet.

Maga a rövidke kis hajóút is annyira jól esett, csak nézni a nagy kékséget, a hajókat, vitorlásokat és a szétszórt kisebb szigeteken megbújó faházakat.

Egyébként elég sok helyen futottam bele zománccal festett(!) padlóba, szóval lehet, hogy nem is olyan nagy bűn fa padlót festékkel elfedni… Ez itt pl. az Old Church és annak padlója:

Helsinkiből Tamperébe vezetett az utunk, ahová vonattal mentünk. Ekkor suhantunk át Tikkurila városrészen is, innen való az általam annyira kedvelt és Nektek már olyannyiszor mutatott csodafegyverem, az OTEX. Amivel padlót is alapozok ugyebár…

Tamperében is két éjszakát töltöttünk, ahol a környékbeli boltokból zsákmányoltuk be az elemózsiát. 4 személyre kb. 30 euróból jött ki a hideg vacsi + reggeli, ami tartalmazott pákárut, vajkrémet, szalámit, sonkát, sajtot, joghurtot, paradicsomot, bébirépát, reggeli kávéhoz való tejet, némi ropogtatnivalót és egy kis dobozos sört + cidert.

Finnországban egyébként a fémdobozok és a műanyag palackok is visszaváltósak, ugyanolyan rendszerben, mint nálunk az üvegautomaták (ezért náluk pl. nincs is kukákból kiömlő szelektív hulladék, ahogy nálunk….). Azt viszont jó tudni, hogy a kupon csak ugyanabban a K-marketben, S-marketben vagy bármilyen más boltban váltható vissza, ahol a vásárlás történt!

Tamperében is sokat mászkáltunk utcákban, parkokban, hidakon át. Egyik sétánk közben bukkantunk a Tallipihan Kahvila nevű irtó cuki kávés-sütis helyre, ahol ebédet is felszolgáltak. Ha egyszer Tamperében jártok, ne hagyjátok ki, az egész hely annyira kedves, barátságos. Az egyetlen zavaró tényező talán az volt, hogy elég sokszor darazsak keringtek körülöttünk, de nem csak itt, hanem többször is az utunk során.

Tamperében ettünk Mustamakkarát (véres hurka féleség), amit vörös áfonya lekvárral tálaltak. Mindössze 6 euróért 4 db-ot adtak, amiből négyen be is lakmároztunk ebédidőben. Meglátogattuk a Lenin múzeumot, ami a téma komolysága ellenére meglehetősen szórakoztató módon és a kis helyiségekben is nagyon sokszínűen adja át az információt. Egyébként rajtunk kívül senki nem volt. Engem mondjuk az épület is levett a lábamról, ez pl. a lépcsőház a liftekkel:

Tamperében bevállalósoknak kihagyhatatlan állomás a Särkänniemi vidámpark. Még kísérőként is érdemes megváltani a jegyet és felmenni 160 méter magasba a Näsinneula toronyba, ahonnan páratlan kilátás nyílik bárhová is nézünk.

Van itt persze még planetárium, meg akvárium, üzletek, vendéglők, de minket csakis a legőrültebb dolgok érdekeltek, és minden olyan hajmeresztő szerkezetre felültünk, amire csak lehetett (ITT). A Szüleimnek meg sem mertem mondani, csak amikor már épségben a szálláson voltam, haha.

Amúgy tényleg elképesztőek ezek a körhinták és hullámvasutak. A Hype tetején (ahol 100 km/h-val is tépünk), amikor éppen fejjel lefele lógásból fordultunk át egy pillanatra a nagy fejjel lefelé „zuhanás” előtt, csak ennyit bírtam kinyögni: „Ez gyönyörű”. És valóban, mert ez a vidámpark fantasztikus környezetben lett kiépítve, a nagy pörgés, forgás, esés közepette hol az eget látod, hol a kék vizet, hol a várost, hogy a fákat és hallgatod magad mellett a sikítozó embereket. Olyan élmény volt az egész, a végén már csak azért nem ültem fel az utolsó kiszemelt rémségre, mert egyszerűen a kis szervezetem nem bírta, a gyomrom két zuhanás és forgás-pörgés között valahol az agyamban kötött ki, és meglehetősen szédültem. Maga a belépő 46 euró, van olcsóbb jegy is 3 órára, de annyi erre a vidámparkra nem elég….

Tamperéből Lappföld felé, egészen pontosan Rovaniemibe vezetett az utunk, méghozzá éjszakai vonattal, így egy kalap alatt letudtuk az utazás és a szállás költségét, és az utazás idejét átaludtuk. Már amennyire tudtuk, sima ülőjegyünk volt, így egymásra dölöngélve, illetve a szabad páros székeken gubbasztottunk. Reggel 7 körül friss 15 fokos időjárás fogadott minket…. Első utunk egy kedves kis cukrászdába vezetett, ahol betoltuk a szokásos reggeli kávénkat, péksütinket (szerencsére a csapat minden tagja kávérajongó, így kb. ha valaki kávét kívánt, akkor a maradék három is kapva kapott az alkalmon). Fahéjas csiga/tekercs (korvapuusti) mindenhol van, isteni finom, mondom ezt úgy, hogy  alapvetően nem vagyok édesszájú.

A szállásunk ezúttal egy teljesen újonnan átadott apartman volt, full felszerelve, tisztán, benne szaunával, amit egy éjszakára most mindössze 95 euróért adtak nekünk (mivel még nem volt bekötve a mosógép, és az erkélyen hiányoztak a kiülős bútorok). Itt készítettem is két fotót:

Rovaniemiben szintén két napot töltöttünk, nagyokat barangoltunk, meglátogattuk a jó öreg Joulupukkit a Santa Claus Village-ben, pózoltunk az Északi sarkkörön, kimentünk éjszaka csillagokat nézni (sajnos a Sarki fényhez nem voltunk elég északon és nem is igazán ez a megfelelő időszak hozzá). A fotóimat egyébként telefonnal készítettem, és még így is hihetetlenül visszajönnek azok a gyönyörű kék és zöld árnyalatok, amiket élőben láttam:

Ez itt a lábaim előtt meg a tökéletesen átlátszó víz:

Elmentünk az Arktikumba, ami sokszínű, izgalmas, interaktív módon nyújt betekintést Lappföld és az egész északi térség életébe, legyen szó kultúráról, növény- és állatvilágról, a természeti változásokról és persze a Sarki fényt is „megcsodálhatjuk” egy erre kialakított teremben.

A múzeumban állandó és időszakos kiállítások is vannak és ha egyszer eljuttok ide, a látnivalók begyűjtése után mindenképpen egyetek-igyatok a múzeum kávézójában, mert fantasztikus ízvilágú és rendkívül laktató a menü (14 euró). Rovaniemiben beültünk egy ROKA nevű street bistro-ba is, hát én itt nem voltam szerény és lazán bevágtam egy adag lazaclevest és rögtön rá is küldtem egy fish & chipset, mindkettő aaaww. Amúgy utólag belegondolva mindig nagyon finomakat ettünk…

Rovaniemiből szintén a már említett éjszakai vonattal tértünk vissza délre, Helsinkibe. Itt ismét volt fél napunk egy kis városnéző császkálásra és a Kiasmába is bementünk, ahol kortárs művészetek alkotásai tekinthetők meg. Elég érdekes kiállítások voltak, jól el is ment az idő, de persze itt sem hagyhattuk ki a kávézót és a menüt. Aztán persze meg izgultunk, hogy elérjük a Tallinnba induló kompot, amire már meg volt váltva a jegyünk. Egyébként minden szállásfoglalást és a vonat/komp jegyet még utazás előtt intéztünk, megváltottunk.

Tallinnban már egészen más világ fogadott. Az épületek ugyanolyan szépek, és látszik, hogy az utóbbi években rohamos fejlődésen ment keresztül a város. Rengeteg volt a nyüzsgő ember, a csapatokban vonuló turista, és a kis lejtős utcákon tolató teherautó, haha, de tényleg…

A közlekedési morál a miénkhez hasonló türelmetlen, feszült, nem szeretnek az autósok megállni a zebránál, és rendszerint át akarnak menni a sarkadon… Finnországban ehhez képest már akkor lassít az amúgy 30-40-nel közlekedő autó, amikor még csak a zebrához közeledik az ember. Először meg is köszöntük, de mivel furán néztek, hogy mit intünk, ezzel fel is hagytunk, náluk ugyanis alap, hogy a gyalogost elengedik. Na de, ne kanyarodjunk el Tallinntól.

Itt szokásos városnézéssel töltöttük az időnket, sétáltunk az óvárosi részen, pasztell színekben pompázó házak között és zöld parkban, meglestük a nevezetességeket, de legjobban a Rotermann negyed nyűgözött le. A városrész történetét ITT el tudjátok olvasni, helyettem pedig beszéljen pár fotó:

Elég menő módon ötvözték a régi épületeket a modernkori építményekkel. Itt egyébként érdemes beülni egy jó kávéra, sütire pl. a RØST [ejtsd: röst] -be, vagy egy finom vacsorára bárhova.

Mi a Saku Gastroban vacsiztunk, az étlapról választott oldalasom telitalálat volt, omnomnom. Tallinnban végül 3 éjszakát töltöttünk, de 2 is elég lett volna, így is kényelmesen bejártuk a várost. Itt ettem végre újból olyan túrórudit, amilyen az orosz típusú (vékony csokis, dundibb, kissé savanykásabb, krémesebb túróval), amit egyszerűen imádok. Utoljára Moszkvában éreztem ezt az ízt, kár, hogy nálunk ilyen nincs.

Hazafele ismét kompozás (komp oda-vissza 40 euró), majd lett megint egy bő félnapunk Helsinkiben mászkálni. A bőröndöket, hátizsákot ilyenkor mindig a vonatállomáson lévő csomagmegörzőbe tettük (6 euró). Van amúgy kisebb és nagyobb tároló is (kevesebbért és többért). A wc a legtöbb helyen 1 euró, de nyilván, étteremben, kávézóban, cukrászdában, bevásárlóközpontban, stb. ingyen van és tiszta…

Helsinkiben utolsó nap shoppingoltunk kicsit, könyvesboltban nézelődtünk, vásárolgattunk szuveníreket, beültünk kávézni. Egész Finnországban nagyon megy a filteres kávé, de azért én leginkább lattét, flat white-ot és espressot fogyasztottam. A finnországi újhullámos kávézók egyébként nagyon trendik, valahogy menőbbek, mint nálunk, változatosabb elemeket használnak, formásabbak a bútorok és az ülőalkalmatosságok és valahogy kreatívabb módon van összerakva az egész. Érdemes kipróbálni pl. a Paulig-ot.

Innen kiperdülve éppen belefutottunk a Nordea bankmúzeum nyílt napjába (oh yeah), ahol nemcsak a régi bankvilág atmoszféráját ismerhettük meg fotókon és tárgyakon keresztül bele, de még egy kiállítást is megszemlélhettünk (0 euró).

Érdemes egyébként nézni a múzeumok honlapját, mert sokszor van nyílt nap. A Kiasmába pl. este ingyen mehettünk volna be, csak akkor már a repülőtéren voltunk… Egyébként átlagosan napi 12 km-t gyalogoltunk, ami nem olyan sok, de az itthoni napi km-emnek több, mint a duplája, szóval azért megéreztük esténként a lábainkat.

Az időjárás végig nagyon kegyes volt hozzánk, általában 20-23 fok volt és egy esős nap kivételével szinte mindig napsütésben sétálgattunk. Remélem, tetszett a poszt és kedvet kaptatok, hogy egyszer Ti is ellátogassatok Finnországba. Nekem biztos, hogy nem ez volt az utolsó utam oda, a Sarki fényt még látni szeretném!

Az útról hozott apró kis szerzeményeimet egy következő posztban mutatom meg Nektek.