A 2018-as év végi lassítás egyik legjobb programja volt részt venni egy Apacuka workshopon. Az alkotás élményéhez még az is hozzájárult, hogy barátnőkkel mentem, így eleve vidáman indult az agyaggal való munka.

Az Apacuka kerámiák megálmodóit Juditot és Gábort már sok éve ismerem, személyesen az egyik Térnyerők forgatás alkalmával találkoztunk először, amikor a Toszkán tiniszobába vintage bútordarabokat vettünk tőlük, akkor még Vintage Bazaar néven voltak ismertek. Később A nagy DIY könyv (ITT) hozott minket újból össze, aminek eredeti ötlete egyébként az ő fejükből pattant ki. Munkáikat, és az Apacuka fejlődését azóta figyelemmel kísérem, és most a workshop alkalmával ismét találkoztunk.

A program maga 2.5 órás, ez alatt lehet elkészíteni a választott csomagban szereplő tányérokat, ami tetszés szerint lehet kerek, szögletes, hosszúkás, lapos, mély, kicsi, nagy, mindegyikhez van bőven alapforma. Előzetes ismeret egyáltalán nem szükséges, hisz minden fontos információt ott a helyszínen elmondanak.

Először mindenki választ magának egy azonosító jelet (kis nyomdákból), ami minden egyes általunk készített darab hátuljára rákerül. Ennek a későbbi azonosítás miatt van fontos szerepe és nem márkajelzés, de én azért egy „J+mókus” kombóval kicsit annak érzem, haha.

Az egyedi azonosító mellé még egy dátum és a választott szín betűjele kerül, hisz a kiégetést és a mázazást nem mi csináljuk, hanem Judit és Gábor (ami azért ennyi workshop és résztvevő esetén nem kis munka). Sőt, alapból minden tányér szélét lecsiszolják, és mivel van lehetőség visszacsiszolt felületet is kérni, így még azzal is van dolguk. Szóval ezért szükséges a pontos azonosítás.

Én nem variáltam túl a dolgot, a megadott színminták alapján fehéret, rózsaszínt és szürkét választottam, formákból pedig kereket és szögleteset is, visszacsiszolás nélkül, így az elkészült darabok nem csak önmagukban lesznek mutatósak, de szettben, egymással is harmonizálnak.

A folyamat egészét nem írom le, maradjon meg ez személyes élménynek és legyen izgalmas annak, aki még nem volt ilyen workshopon.

A minta készülhet hengerrel, csipkével vagy szilikon formákkal is, én ezt sem bonyolítottam túl, összesen 4 féle szilikonnal dolgoztam.

A workshopon egyébként meleg tea, és egy kis sós/édes finomság is várt ránk, meg cuki társaság:

Ugyan a saját darabok mázazását nem mi csináljuk, de a workshopon mindenkinek lehetősége van – egy már kiégetett darabon – kipróbálni azt, később ezt is megkapjuk a teljes csomaggal együtt.

Az én kerámiáim végül ilyenek lettek, és ahogy elképzeltem, elég jól mutatnak együtt:

A nagy kerek monstera mintás formát karácsonyi ajándéknak szántam, így ez már nincs nálam, de azért még becsomagolás előtt készítettem róla fotót.

A másik két kerek formához ugyanazt a mintát használtam, és csak a fotózáskor vettem észre, hogy a kisebb tálkát középre rakva, szinte pont illeszkedik a tollminta (vagy stilizált páfrány).

A szögletes szett is elég jól sikerült, nehéz eldöntenem, hogy melyik tál maradjon itthon velem és melyik menjen majd a faházba.

Bárhova is kerülnek, az biztos, hogy több fotómon is fogjátok őket látni dekorációként vagy éppen használati tárgyként.

Végül csak annyit, hogy tényleg remekül éreztem magamat a workshopon és odáig vagyok az eredményért. Ha még nem próbáltátok, mindenképpen menjetek, sőt ezt az élményt akár ajándékba adni is érdemes. Az aktuális Apacuka kerámia workshopokat ITT találjátok, ha pedig szeretnétek előtte inspirációkat gyűjteni, akkor ajánlom az Apacuka ceramics Facebook oldalát és Instagramját, mert rengeteg fotó közül szemezgethettek.