Mostanában igazán felvillanyoznak azok a diy projektek, melyek során valami régi, rozoga – esetleg kidobásra ítélt – tárgyat fazonírozok át. Így történt ez legutóbb is, amikor egy öreg, szakadt fülű kosarat mentettem meg…

A kosarat Muci nénitől örököltem meg, őt már említettem egy korábbi posztomban is… Ez a kosár jó öblös, ősszel ebbe gyűjtöttem a lehullott és összegereblyézett leveleket. 

Csakhogy szegény kosáron meglátszik az idő, a tetején egy helyen megbomlott a szegély és az egyik füle is leszakadt már…

Kidobni viszont sajnáltam volna, hisz egy új füllel tökéletesen megfelel arra, hogy feldarabolt ágakat, gallyakat, leveleket gyűjtsek benne… Így hát metszőollóval levágtam róla a másik fület is.

Aztán fogtam a kedvenc Pinty Plus krétafesték spray flakonokat (alapozót, fedőt és lakkot), és kicsit át is fújtam az egészet.

Alapozáshoz ekkora felületre kívül-belül elég egy flakon alapozó egy rétegben. Egyébként alapozás nélkül is működik a dolog, viszont így tartosabb, nem szeretném, hogy pár megrakott kosárkör után elkezdjen kopni a színe, mert ugyebár ennek a festéknek az a lényege, hogy egyébként könnyen csiszolható, koptatható. 

Én ólomfekete krétafesték sprayt használtam, aminek az árnyalata majd inkább szürke lesz… Ha szép fedést szeretnénk, akkor mindenképpen szükséges a két flakon több rétegben egyenletesen felfújva. 

A rétegek között minimum negyed órát várjunk, és lehetőleg szabadban dolgozzunk, de legalábbis jól szellőző helyen. Az én esetemben egyszerre volt szél és napsütés, szóval nagyon gyorsan száradt a dolog.

A lakkozásról annyit érdemes tudni, hogy az általam is használt matt krétafesték lakk sokkal ellenállóbbá teszi a felületet, tehát nem fog kopni, valamint sötétebbé(!) és pont emiatt imádom. Az enyhén kékes árnyalatra is picit ráerősít amennyiben alapozó is került a fedőfesték alá (ez saját tapasztalat), így napfényben kifejezetten sötét kékesszürkének látszik az eredmény, ezt a további fotókon is láthatjátok majd

A kosár füleihez vettem 6 m ujjnyi vastagságú kötelet. Nem volt pontos elképzelésem a füleket illetően, de gondoltam, hogy a kiskorban megtanult és oly sokszor alkalmazott karkötő csomózási technika talán most jól jöhet. Első lépésként sniccerrel kettévágtam a kötelet, hogy mindkét fülre 3-3 m jusson.

Egy kb. 50 cm-es részt átfűztem a régi fül helyén kívülről befele és erre kezdtem el csomózni a hosszabb részt. Tehát ez a fix szár, ezt fogom a képen:

Egyszer a fix szár alatt, egyszer felette hurkoltam a hosszabbat, és ezt hatszor csináltam meg. Hamar észrevesszük, ha rosszul hurkoltunk, mert az egyirányú hurkolástól ez a fonat spirálszerűen elkezd csavarodni. Ez pl. egy alatta hurkolás:

Kialakítva az új kosárfület a két véget a kosáron átfűzve összecsomóztam, azonos méretűre vágtam, végül a szálakat szétválasztottam, hogy rojtos legyen. 

A fül most masszív, pont jól át tudom fogni a kezemmel, remélem, így még sokáig bírja majd, mert lesz tennivaló bőven a faház kertjében.

Egyébként a fotózásnál jutott eszembe, hogy lehetett volna a kosárfül mindkét végén rojt, de mivel ezt a füles témát helyben rögtönöztem, és nem is volt több kötelem, így már nem variáltam. De ha valaki elkészítené, akkor kicsivel több kötél kell dolgozni (7m) és sima átfűzés helyett a rojtos csomóval kell indítani is.

Ha tetszett a poszt érdemes elolvasni korábbi posztjaimat is, amikben ugyanezzel a sprayfestékárnyalattal dolgoztam. Tobozokat ITT fújtam le vele, polctartó konzolokat ITT, és a korábban említett Muci nénitől kapott virágtartót pedig ITT. 

Ha pedig szívesen belevágnátok valami hasonlóba, akkor íme a rövid eszköz- és alapanyaglista:

Valamint egy korábbi poszt ITT, amiben kisebb kosarakat fújtam át fehérre.

A bejegyzés támogatója: