Nem titkolom, egyszerűen szeretek lomizni! Amikor meglátok egy szemrevaló kupacot, muszáj megállnom a bringával és körbenéznem mit találok, mert ami másoknak kacat, az nekem kincs! A környéken ráadásul megkezdődött a lomtalanítás időszaka, úgyhogy tegnap már bevetésen voltam!

Persze, ezt is tudni kell egészségesen csinálni! Amire nem dobban meg az ember szíve, azt egyszerűen ott kell hagyni, a „talán jó lesz valamire” dolog nem nyerő, az nálunk is csak kacat kategóriában marad és előbb-utóbb kidobásra kerül.

Ha végignézem az eddigi szerzeményeimet, azért látszik valamiféle „stílus”: főleg a fából készült dolgokra bukom (láda, polc, esztergált lábak stb.), továbbá a mintás textilek, a különféle fonott kosarak azok, amiket begyűjtögetek. Zoli tegnap le is videózta, ahogy éppen egy kupac tetején örömködök, itt van belőle egy kocka:

Viszont, van egy szabályom is, amit igyekszem betartani és így nem lepnek el időről-időre a lomok. Minden begyűjtött darabért cserébe nekem is meg kell szabadulnom egy-egy tárgytól. Elajándákozom, vagy én is kirakom a lomtalanítás alkalmával. A gubizott dolgokból meg egy kis kreativitással praktikus és mutatós dolgokat lehet készíteni az otthonotokba vagy a kertbe:

Ezt a régi fali kutat pl. Anyukám lomizta évekkel ezelőtt. Épp a minap mesélte, hogy amikor meglátta, betakargatta egy terítővel, hogy senki ne kaprintsa meg addig, amíg ő hazaszalad a kispolskijáért 🙂 Én egyelőre bringával nyomom, de szerintem eljön még az idő, hogy én is kispolskival pöfögök hazafelé a kincseimmel…